PROFILPELAJAR.COM

	Paál György
	Életrajzi adatok
Született	1934. december 31.; Budapest
Elhunyt	1992. március 6. (57 évesen); Budapest
Ismeretes mint	csillagász
Állampolgárság	magyar
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem
	Iskolái
Felsőoktatási; intézmény	ELTE
	Pályafutása
Szakterület	csillagászat
Kutatási terület	kozmológia
	Munkahelyek
MTA Csillagászati Kutatóintézete	-
	Szakmai kitüntetések
	Detre László-díj (1984, 1993)

Ez a szócikk a fizikusról, csillagászról szól. Hasonló címmel lásd még: Pál György (egyértelműsítő lap).

Paál György (Budapest, 1934. december 31. – Budapest, 1992. március 6.)^[1] fizikus, csillagász. Jelentős eredményeket ért el a galaxishalmazok alakulására, az ősuniverzum keletkezésére és a világegyetem tágulására vonatkozó elméletek terén. Lukács Bélával és Horváth Istvánnal együtt több kozmológiai cikket publikált, többek között a világegyetem nemtriviális topológiai szerkezetéről és a nem nulla kozmológiai állandóról.

Életútja

1953-ban kezdte meg felsőfokú tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, amelyet 1958-ban fejezett be. Diplomaszerzését követően, 1958-ban az MTA Csillagászati Kutatóintézetének tudományos munkatársa lett. Itt dolgozott egészen haláláig.

1987-ben súlyos betegségbe esett, amiből orvosai és felesége gondos munkájának köszönhetően elkezdett ugyan felépülni, és újra munkaképessé vált, de 1992 márciusában, munka közben hirtelen elhunyt.

Munkássága

Szakmai pályáját az 1950-es évek végén kezdte, galaxishalmazok, majd kvazárok vizsgálatával , részben a Palomar Sky Atlason végzett saját galaxisszámlálásai alapján. Eredményei értékét növeli, hogy ekkor a magyar tudományosság nemzetközi kapcsolatai még fejletlenek voltak. Az 1970-es években a kvazárok bizonyos vöröseltolódásoknál való sűrűsödéséből arra következtetett, hogy a világegyetem talán nemtriviális topológiájú. Ez akkoriban nagyon újszerű, bár az általános relativitáselmélet alapján nem meglepő feltevés volt. Az 1970-es évek második felében ezt a megfigyelési tényt a fejlődés lehetséges következményeként magyarázta.

Az 1980-as években, először a nagy egyesítés után, majd a relativisztikus kvantumgravitáció megsejtésével a gondolat már nem volt annyira különös: talán a Planck-idő-táji események késői nyomait látjuk a kvazáreloszlásban. Paál György 1983-ban bekapcsolódott a nagy egyesítés kozmológiai alkalmazásainak vizsgálatába, és számos cikket publikált.

Utolsó három publikációjában a galaxisok és kvazárok sűrűségeloszlását felhasználva különböző kozmológiai modelleket tanulmányozott.^[2] Ezekből munkatársaival pozitív kozmológiai állandóra következtettek.^[3] A megfigyelési adatokból $\Omega _{\Lambda }\simeq 2/3$ értékre következtettek.^[4] Ez nagyon közel áll a 2011-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazott $\Omega _{\Lambda }\simeq 0,7$ értékhez.^[5]

Társasági tagságai és elismerései

Az MTA Geonómiai Tudományos Bizottságának munkájában 1986-tól 1992-ig vett részt, emellett tagja volt a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) kozmológiai bizottságának. Munkássága elismeréseként két ízben, 1984-ben és 1993-ban kapta meg a Detre László-díjat, az utóbbi esetben posztumusz.

Főbb munkái

Paál, G. (1971). „The global structure of the universe and the distribution of quasi-stellar objects”. Acta Physica Academiae Scientarium Hungaricae 30, 51. o.
Abonyi Iván – Paál György – Tihanyi László: Modern kozmológia. Budapest: (kiadó nélkül). 1987.
Paál, G.; Horváth, I.; Lukács, B.: Inflation and compactification from galaxy redshifts? Astrophysics and Space Science, vol. 191, no. 1, p. 107-124. (1992)
Holba, A.; Horváth, I.; Lukács, B.; Paál, G.: Cosmological parameters and redshift periodicity. Astrophysics and Space Science (ISSN 0004-640X), vol. 198, no. 1, p. 111-120. (1992)
Holba, A.; Horváth, I.; Lukács, B.; Paál, G.: Once more on quasar periodicities. Astrophysics and Space Science, vol. 222, no. 1-2, p. 65-83. (1994)

Emlékezete

Nevét viseli az 547705 Paálgyörgy kisbolygó.^[6]

Források

Lukács B., Paál Gy. (1995): Az Univerzum fejlődéstörténete. Kézirat. MTA Geonómiai Tudományos Bizottsága, Budapest
Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 12–13. o. ISBN 963-547-414-8

Jegyzetek

↑ Archivált másolat. [2013. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 30.)
↑ Paál, G.; Horváth, I.; Lukács, B.: Inflation and compactification from galaxy redshifts? Astrophysics and Space Science, vol. 191, no. 1, 1992, p. 107-124. doi = 10.1007/BF00644200 bibcode=1992Ap&SS.191..107P
↑ Holba, Agnes; Horvath, I.; Lukacs, B.; Paal, G.: Astrophysics and Space Science, vol. 198, no. 1, 1992, p. 111-120. doi = 10.1007/BF00644305
↑ Holba, Agnes; Horváth, I.; Lukács, B.; Paál, G.: Once more on quasar periodicities. Astrophysics and Space Science (ISSN 0004-640X), vol. 222, no. 1-2, 1994, p. 65-83 doi = 10.1007/BF00627083
↑ https://index.hu/tudomany/urkutatas/2011/10/14/magyar_csillagaszok_evekkel_eloztek_meg_az_idei_fizikai_nobelt_kapo_tudosokat/
↑ (2023. február 6.) WGSBN Bulletin 3, #2 (angol nyelven) (PDF) 3 (2), Kiadó: Nemzetközi Csillagászati Unió. (Hozzáférés: 2023. május 2.)