Idősebb Paulheim Ferenc, születési nevén Paulheim Konrád Ferenc,[2] (Szigetújfalu, 1867. november 25. – Budapest, 1937. július 14.)[3][4] építészmester, politikus (Keresztény Községi Párt), fővárosi bizottsági tag, kormányfőtanácsos. Fia, ifj. Paulheim Ferenc is neves építész volt, aki szintén megkapta a kormányfőtanácsosi címet.
Élete
Paulheim Lénárt és Hierandl Júlia fiaként született. Iskolai tanulmányai után a fővárosban építkezési vállalatot alapított, ami rövidesen a legjobban foglalkoztatott szakmabeli vállalkozók sorába emelkedett. A katolikus anyaszentegyházban a hitélet terén szerzett érdemeiért a pápa Pro Ecclesia et Pontifice érdemkereszttel tüntette ki.
1907-ben építőmesteri képesítő bizonyítványt szerzett.[5]
1912-től volt tagja a székesfővárosi törvényhatósági bizottságnak. Különösen a városrendezési és az ipari kérdésekben dolgozott sokat a közérdekért. Tagja volt a középítési bizottságának is, 1915-től pedig a főváros törvényhatóságának.
Több mint ötven bérpalotát és középületet épített, köztük a rákosszentmihályi, mátyásföldi és a Szent Domonkos-rend Thököly úti templomát és rendházát, a Lónyay utcai központi zálogház épületét is. Ő építette 1904-ben a fővárosban az első ötemeletes bérházat a Nagykorona utca 24. szám (1991-től a Szent István-bazilika közelsége miatt Mindszenty József bíboros emlékére Hercegprímás[6] utca 14.[7]) alatt – előtte nem adtak engedélyt ilyen magas épület felépítésére, ezért a Közmunkák Tanácsa meg is örökítette ezt az építési engedélyt, mint amely első volt a maga nemében.
Elnöke volt az Erzsébetvárosi Keresztény Kaszinónak s a Polgári Jótékonysági Asztaltársaságnak. Megválasztása évében,[8] 1929-ben a VII. kerületi Kaszinó a dominikánus egyházközség katolikus kultúrházában (Thököly út 56.) neki köszönhetően kapott új helyiséget, melynek építéséhez is nagyobb összeggel hozzájárult.[9]
1930-ban kapta meg a kormányfőtanácsosi címet, a közélet terén szerzett érdemei elismeréséül.[2]
1937. július 14-én szerdán hajnalban (2 órakor) hosszabb szenvedés után hunyt el tüdővizenyő, tüdőgyulladás következtében. Temetése római katolikus szertartás szerint 16-án, pénteken délután fél öt órakor volt a Kerepesi úti temetőben. A családi sírboltba helyezték örök nyugalomra.
Felesége, Paulheim Ferencné született Piringer Antónia Terézia volt. 1896. november 24-én Budapesten, az Erzsébetvárosban kötöttek házasságot.[10] Gyermekeik: Ferenc (1898–1974) és Antónia (Jóföldi Tiborné)[11]
Építészettel foglalkozó rokonai voltak továbbá: Paulheim István, Paulheim József és Paulheim János is.[12]
Jegyzetek
- ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_25_07_1999_3_2/?pg=132&layout=s
- ↑ a b Uj kormányfőtanácsosok. Magyarság 11. évfolyam 266. szám, 1930. november 22. (adt.arcanum.com)
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. III. ker. állami halotti akv. 382/1937. folyószáma alatt.
- ↑ Budapesti Hírlap, 1937. július 15. / 158. szám.
- ↑ Az építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság által képesített új építőmesterek, Építő Ipar 31. évfolyam 1. (1565.) szám, 1907. január 6. (adt.arcanum.com)
- ↑ T. Somogyi Magda: Budapesti utcanévváltozások 1989 után Archiválva 2021. január 15-i dátummal a Wayback Machine-ben, Magyar Nyelvtudományi Társaság, Névtani Tagozat, nevtan.arts.unideb.hu - 2016. február 1.
- ↑ Helyrajzi szám: 24622 1051 Budapest, Hercegprímás u. 14, archives.hungaricana.hu
- ↑ Az Erzsébetvárosi Keresztény Kasztnő, Budapesti Hírlap 49. évfolyam 94. szám, 1929. április 26. (adt.arcanum.com)
- ↑ Sipőcz Jenő polgármester síkraszállt a tíz év óta megnövekedett polgárságért Felavatták az Erzsébetvárosi Keresztény Kaszinó új helyiségét, Magyarság 10. évfolyam 240. szám, 1929. október 22. (adt.arcanum.com)
- ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. VII. ker. állami házassági akv. 1007/1896. folyószáma alatt.
- ↑ HU BFL IV.1420.r - XIV. kerület - Kerepesi út - 54 Lakás adatszolgáltatási ívek, archives.hungaricana.hu - 1944.
- ↑ Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1903–1917 (Adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában I.), Tanulmányok Budapest Múltjából 17. kötet epa.oszk.hu - 1966.
Források