Paul Kuhn, (Wiesbaden, 1928. március 12. – Bad Wildungen, 2013. szeptember 23.) német dzsesszzongorista, énekes, zenekarvezető. Karmesere volt az SFB Big Bandnek, a Sender Freies Berlin zenekarnak, (az ARD-hoz tartozó nyugat-berlini tévének). Az 1972-es Eurovíziós Dalfesztivál német előadásának karmestere volt.
Pályafutása
Kuhn egy krupié fiaként született Wiesbadenben. 1936-ban, nyolcévesen a berlini „Funk Exhibition”-on nyilvánosan fellépett harmonikával. Néhány évvel később megszerette a dzsesszzenét − amit a nácik rosszallottak. 1944-ben fellépett néhány alkalommal Párizsban, hogy szórakoztassa a Wehrmacht katonáit.
Az európai győzelem napja (1945. május 8.) után az amerikai erők megszállási övezetet alkottak Németország egyes részein, köztük a Frankfurt környéki régióban. Kuhnt az American Forces Network megbízásából szinte minden nap élőben volt a rádióban, egyedül vagy/és zenekarával. Kuhn átvette Glenn Miller stílusát, hangzását.
Az 1950-es években szórakoztató zenét hangszerelt és komponált. 1955 körül egyre gyakrabban adott elő popzenét. Azokat énekelte és kísérte zongorán. Az 1960-as években anyugati német háztartások már tévét vásároltak; a zenei műsorok, nagyzenekarok és énekesek nagyon sikeresek voltak. 1968-ban Kuhnt a Sender Freies Berlin szórakoztató zenekarának vezetőjévé nevezték ki. 1980-ban a zenekar feloszlott. Kuhn Kölnbe költözött, és létrehozta saját zenekarát.
Leghíresebb slágerei a „Der Mann am Klavie” (1954),[8] a „Es gibt kein Bier auf Hawaii” (1963)[9] és a „Die Farbe der Liebe” (1958) slágerlistások voltak.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Paul Kuhn (band leader) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
