Ez a szócikk Péczeli József költőről szól. Hasonló címmel lásd még: Péczely József (egyértelműsítő lap).

Péczeli József
Péczeli József portréja a Vasárnapi Ujság 1858. évi 33. számában
Élete
Született	1750 Putnok
Elhunyt	1792. december 4.(42 évesen) Komárom
Nemzetiség	magyar
Szülei	Péczeli Imre Konok Sára
Gyermekei	Péczely József
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	mese
Fontosabb művei	Haszonnal mulattató mesék (1788)
A Wikimédia Commons tartalmaz Péczeli József témájú médiaállományokat.

Péczeli József (péczeli idősb) (Putnok, 1750 – Komárom, 1792. december 4.) református lelkész, irodalomszervező egyéniség, műfordító és költő. Péczely József történetíró apja.

Apja Péczeli Imre református prédikátor volt, ki Pécelen (Pest megye) először mint nemesi birtokos élt, később elszegényedett és nejének, nemes Konok Sárának szikszói birtoka s lelkészi jövedelméből élt. Született 1750-ben Putnokon (Gömör megye); atyja 1775. júniusban meghalt és édesanyjával Szikszóra költözött, hol tanulását kezdte; 1767-ben anyja a debreceni evangélikus református kollégiumba küldte, május 1-jén a felsőbb osztályba vették fel. Mint debreceni diák értette a latin, zsidó és arab, valamint a francia, német és angol nyelvet s kellő jártasságra tett szert a világirodalomban amellett, hogy a több tárgyban is állandóan legelső volt társai közt, és kitűnő tehetségével, szorgalmával és egyéniségének ritka kedvességével mindenkinek szeretetét megnyerte. 1777. szeptember 20-ától 1778. május 20-áig a főiskola seniora volt. Már Debrecenbe jövetelekor azonnal megnyerte Varjas János tanárának rokonszenvét, ki mint második atyja, oktatója s tanácsadója segítette pályára.

Külföldi tanulmányai

A debreceni consistorium segítségével 1778-ban külföldre ment és Lipcsében töltött néhány hónapot, hol különösen Christian Fürchtegott Gellert műveit tanulmányozta; onnan Jénába, majd ugyanazon év augusztus közepén Bernbe ment és ott 1779. március közepéig hallgatta az akadémiai előadásokat; innen Genfbe költözött, hol 1781 tavaszáig tanult. Az utolsó évben Saussure Horace tanár kérésére annak házánál maradt mint fiainak nevelője s a tanár könyvtára mellett a természettudományokban szép ismereteket szerzett. 1782-ben Utrechtben tanult testvéröccsével, Sámuellel; Ravius tanárnak zsidóul írt levelet és ugyanazt később arab beszéddel tisztelte.

1783-ban letette a teológiai vizsgát és felszentelték. Már ekkor kitűnő szónok hírében állott és nagy hatású szentbeszédeket tartott a külföldi akadémiákon és templomokban; a genfi, berni és utrechti tanárai pedig annyira becsülték, hogy többen közülük még akkor is leveleztek vele, mikor itthon lelkészkedett. Éppen 1783-ban történt, hogy II. József megadván a protestánsoknak a vallásszabadságot, a több mint száz év óta elnyomott és sanyargatott komáromi evangélikus gyülekezet is papot választott és az első lelkészi állásra a debreceni kollégium ajánlásával Péczelit hívta meg. 1783. szeptember 30-án érkezett Komáromba s október 5-én foglalta el lelkészi hivatalát. Ettől fogva haláláig Komáromban működött.

Tevékenysége

• E kilenc év alatt lázas munkásságot fejtett ki. Első dolga volt a komáromi református egyház szervezése s a földrengésektől és tűzveszedelmektől ismételten sokat szenvedett lakosság körében a hitélet ébrentartása és a református felekezet számára kőtemplom építése, amely öt évi fáradozás után 1788-ban készült el.
• Amellett minden erejét a nemzeti nyelv és irodalom művelésére szentelte s egymás után adta ki munkáit, összesen 28 kötet és füzet magyar munkát.
• Ezen kívül levelezett a kor vezérférfiaival, írókkal, főpapokkal és főurakkal, buzdítva, lelkesítve, a magyar nyelv szépségeit ismertetve és szeretetét terjesztve. Mint a modern külföldi irodalmak, s nevezetesen a vezérszerepet vivő francia irodalom nagy ismerője, a franciás iránynak lett folytatója, s mivel a testőrírók Bécsből már ekkor elszéledtek, ő lett ez irány feje és Komárom a központja. Mindenes Gyűjteményével irodalmi kört alakított maga körül, melyet az egykori hírlapok Komáromi Tudós Társaságnak neveztek el; komáromi tagjai voltak:
• a Mindenes Gyűjtemény segédszerkesztői Mindszenty Sámuel evangélikus református lelkész és Perlaki Dávid ágostai evangélikus lelkész;
• a társaság többi tagjai: Illei János, jezsuita, Döme Károly esztergomi növendékpap, ki Komáromban született és neveltetett; Szekér Joakim, később cisztercita pap; Matovics József, jómódú városi polgár; Nagy Sámuel és Zay Sámuel komáromi orvosok, Csépán István, a kurátor fia; mindezek a folyóirat munkatársai voltak.
• Ugyancsak a Mindenes Gyűjtemény megindításakor P. eszközölte ki, hogy Wéber Simon Péter nyomdáját Pozsonyból 1788-ban áthelyezte Komáromba.
• Nem sok eredetit írt, annál többet fordított, elsősorban francia, de angol, német és ókori íróktól is. Célja volt a világirodalom remekeit ismertetni népünkkel és kimutatni, hogy a magyar nyelv elég gazdag és hajlékony mindannak tolmácsolására, ami a külföldi nyelveken olvasható. A fordítás mesterségéről szóló tanulmánya (Mindenes Gyűjtemény, 1789. július 25., 118-123. o.) Jean le Rond d'Alembert Observations sur l'art de traduire en général, et sur cet Essai de traduction en particulier (Megjegyzések a fordítás művészetéhez általában és a jelen fordítási kísérlethez különösen, 1758) című írása alapján készült. Ugyanerre hivatkozik Péczeli a Voltaire Henriásához (1786) és az Alzírhoz (1790) írt bevezetõjében. Az író egyúttal reflektál Batsányi Jánosnak A fordításról írt tanulmányára (1787), amely a „szoros”, módosításoktól mentes fordítás eszményét képviseli.^[1]
• Munkáit szellemes és kedves ajánlólevelekkel megküldötte az ország előkelőbb férfiainak. II. Lipót is levelével tüntette ki, éppen úgy Kaunitz herceg is. Kazinczyval, Révaival és Gvadányival barátságot kötött. 1787. februárjában Budán a Beleznay Miklós generális halálára készített emlékbeszédet mondott, mely meg is jelent, és ugyanazon évben Ráday Gedeont és Orczy Lőrincet meglátogatta.

1786-ban a debreceni kollégiumtól meghívást kapott, de azt nem fogadta el. 1787-ben a dunántúli evangélikus egyházkerület főjegyzőjévé és pénztárnokává választotta.

1792. december 4-én Komáromban halt meg. Sírkövet özvegye helyezett a komáromi temetőben sírhalmára. Az egykori lelkészlakot a Ferencesek utcájában, melyben meghalt, márvány emléktáblával jelölték meg 1904. október 12-én. Az emléktáblát 1945-ben eltávolították, de 1991-ben újra felavatták eredeti helyén.

" Szervező munkája mellett legjelentősebb irodalmi tette a Haszonnal mulattató mesék megírása és megjelentetése (1788). Az ezópuszi és lafontaine-i fabulák magyarítása és átköltése, eredeti részletekkel való kiegészítése nemcsak a magyar költői mese történetében játszik fontos szerepet (indítást adva későbbi költői megformálásoknak, például a "farkas, kutya" ellentétpárral, melyet Virág s később Petőfi is feldolgozott), hanem politikai mondanivalót is tartogatott kora számára: dicsérte a szabadságot, a dicső magyar múltat, hirdette a felvilágosodás eszméit." – olvashatjuk róla a Magyar irodalom történetében. [1]

"Péczeli meséinek megjelenése fordította az írók figyelmét erre a fontos műfajra. Két elméleti cikk jelent meg a mesékről és a meseírásról a Mindenes Gyűjteményben, melyekben a szerzők hangsúlyozzák, mekkora szerepe van ezeknek a gyermekolvasók erkölcsi nevelésében. Ezek tekinthetők az első olyan írásoknak magyar nyelven, melyek az olvasmányoknak a gyermeknevelésben játszott fontos szerepét hangsúlyozzák". – írta Fehér Katalin Gyermekirodalmunk a sajtó tükrében a felvilágosodás idején és a reformkorban című tanulmányában. [2]

Költeményei a Magyar Musában (1787), a kassai Magyar Muzeumban (1789), Orpheusban (1790), Helikoni Virágokban (1791), Magyar Kurirban és Magyar Hírmondóban (1792. Leopold halálára); cikkei a Magyar Musában (1787. LVI. sz. Komáromból), Orpheusban (1790. Köszönet az Ország rendeihez, midőn 1790. Rákh. 11. a közdolgok folytatására a magyar nyelvet rendelték, Kazinczy jegyzeteivel).

• Zayr. Tragédia, mely franczia versekből ugyanannyi számú s lábú versekbe foglaltatott. Írta Voltaire, ford. Győr, 1784.
• Henriás az az negyedik Henrik francz királynak életének némelly része, melly francz versekből ugyanannyi s lábú versekbe foglaltatott. Írta Voltaire, ford. Uo. 1786. (Második izben, némelly változtatásokkal s jobbításokkal ki-nyomtattatott. Uo. 1792).
• Yung éjtzakái és egyéb munkáji. Mellyek magyar nyelvre fordittattak. Uo. 1787. (2. kiadás. Pozsony, 1795. 3. k. Uo. 1815.). Edward Young (1683–1765) The Complaint: or Night-Thoughts on Life, Death, and Immortality(wd) címû vegyes elmélkedéssorozata az érzékenység áramlatának elõfutára volt. A blank verse-ben, tíz vagy tizenegy szótagos, rímtelen sorokban írt epikus költemény első darabja 1742-ben jelent meg Londonban; a ciklus további nyolc éneke a rákövetkező években látott napvilágot. A morálfilozófiai műben, melyet jelentős részben a költőt ért tragikus családi események ihlettek, keverednek a józan észnek az ember cselekedetiben döntő jelentőséget tulajdonító racionalista és a neosztoikus, a földi élet örömeiről való lemondást, az öröklétre való felkészülést hirdető szemlélet elemei, de kimutatható a kor új tudományos eredményeire épülő fizikoteológiai irányzat hatása is. A költeményt egész Európában ismerték, számos nyelvre lefordították. Magyarországi népszerűségét mutatja, hogy Bessenyei György és Báróczi Sándor is fordított belőle részleteket; ez utóbbi fordítást Kazinczy Ferenc közölte a kassai Magyar Museumban. A teljes művet 1801-ben Naláczi József újra átültette magyarra. Péczeli fordításának alapjául Pierre-Prime-Félicien Letourneur(wd) (1737–1788) Les nuits et oeuvres diverses d’Young (Párizs, 1769–1770) című gyűjteményes kiadása szolgált. Letourneur korának termékeny fordítója volt: ő ültette át franciára Shakespeare és James Hervey(wd) műveit, valamint James Macpherson Osszián-dalait. Young-kiadása első kötetében a költő életrajzát, s a fordítói megjegyzéseket követően a Night-Thoughts szövegét közli, a második kötetben a költő válogatott levelei, valamint egyéb, kisebb művei olvashatók. Ezek címei Péczelinél: Utolsó ítélet; Jób pátriárka életének rövid leírása; Az élet mustrája; Külömbkülömb-féle dolgokról való gondolatok; Johanna Gray vagy a vallásnak győzedelme a szereteten; Adissonról való jegyzések; Az életnek megfontolása; Az indulatoknak leírása. A Night-Thoughts francia változata szabad prózafordítás: Letourneur a versciklus kilenc részét huszonnégy egységre, „Éjszaká”-ra tagolta, megváltoztatta az egyes részek, bekezdések sorrendjét, s – részben ezeket felhasználva – jegyzetekkel látta el és néhol a saját betoldásaival is kiegészítette az eredeti szöveget. Péczeli a Letourneur-féle változat többé-kevésbé szöveghű fordítását készítette el, mely már csak tartalmilag kapcsolódik Young eredetijéhez. Fordításából először 1784-ben publikált részleteket a Magyar Hírmondóban (1784. május. 5., 34. sz., 285–288.); az 1787-es kiadást 1795-ben és 1815-ben két további kiadás követte Pozsonyban. Young művének mind francia, mind a Péczeli-féle fordítása nagy szerepet játszott a magyar irodalom érzékeny irányzatának kialakulásában: a „versek” központi gondolatai, mint például a magány dicsérete, a természetbe menekülés, a halálkultusz, kedvelt motívumokká váltak; nyelvezete követendő példaként szolgált az érzékeny stílus képviselőinek. A fordításból szemelvények megjelentek a következő kötetben: Magyarországi gondolkodók, 18. század: Bölcsészettudományok II., szerk. Tüskés Gábor, Lengyel Réka Budapest, Kortárs Kiadó, 2015 (Magyar Remekírók, Új Folyam), 476-483, 1130-1132. (A Péczeli-szöveget sajtó alá rendezte, a jegyzeteket írta Czibula Katalin és Lengyel Réka.)
• Halotti prédikáczió, mellyet néh. méltgs generális Beleznay Miklós urnak utolsó tisztességének megadására 1787. eszt. Pilisen el-mondott. Győr, 1787.
• Haszonnal mulattató mesék. Mellyeket rész-szerint Ésopusból vett, rész-szerint csinált, s az olvasásban gyönyörködő iffjaknak kedvekért könnyen érthető versekbe foglalt. Ugyanott, 1788. (Ujra kiadta Takáts Sándor: Péczeli József meséi életrajzzal és magyarázatokkal. Bpest, 1887. Nemzeti Könyvtár, XXXIX. Előbb a Figyelő XX-XXIII. k. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 52. sz., Századok 1890. 313. l.).
• A haza szeretetéről s a jó hazafiaknak kötelességeikről folytatott levelezés Philopatros és Commodus között. Ford. és bővíttetett. Győr, 1788.
• Szomorú játékok, mellyek francziából fordítattak. (Mérop és Trancred Voltairetől, kötetlen beszédben). Komárom, 1789.
• II. József életének rövid leirása, melyet az együgyübbek kedvekért szedegetett öszve. Uo. 1790.
• Ama jó szivü s embereket szerető II. Józsefnek febr. 20. történt szomorú halálát kesergő versek, mellyeket mindjárt e gyászos hirnek megérkezésekor ugymint febr. 24. napján készitett. Uo. 1790.
• Vers hongrois et français pour la fete du couronnement de Leopold II. Magyar és franczia versek, mellyek a f. római császár II. Leopold örökös királyunk meg koronáztatásának innepére készíttettek. Uo. 1790.
• A magyar koronának rövid historiája; mellyet az aszszonyok és jó gyermekek kedvekért szedegett öszve. Uo. 1790.
• A magyar koronához, mikor ezen drága kincs ezen folyó hónapnak 20. napján Budára lett levitettetésekor, Komárom alatt megállapodott, s az ország utján kicsinyektől s nagyoktól fő-hajtással tiszteltetett. Buda, 1790. (Költ.).
• Hervey sirhalmai és elmélkedései. Forditattak … Pozsony, 1790. (és Buda, 1821).
• A sz. koronának a magyarokhoz intézett köszöntési. Mellyet irt … Nov 28. napján 1790-ben, mikor ez a drága kincs Posonból lett vissza-jövetelekor Komárom alatt megállapodott, s az elébe kiment sokaságtól kéz tapsolással fogadtatott. Komárom, 1790. (Költ.).
• Háláadó prédikáczió mellyet a fels. római császárnak, Magyarország örökös királyának, II. Leopoldnak Posonban lett meg-koronáztatásának innepekor készitett. Uo. 1790.
• A hazának öröme búval elegyedve. Ama tisztes ősznek, feldmarsal gróf Hadik Andrásnak szomorú halálának hirének meg-érkezésekor, s ugyan t. n. Komárom megyének régi állapotjára esett vissza tételekor márcz. 18. napján. Uo. 1790.
• Az ország gyűléséhez nyujtott háládó köszönetek azoknak, a kik szeretik az anyai nyelvet, mellyet mindjárt azon örvendetes hirnek, hogy a magyar nyelv vétetett bé nemzeti nyelvnek, meg-érkezésekor, ugy mint jún. 14. napján készitett s az nap ki is nyomtattatott. Uo. 1790.
• Erkölcsi prédikácziók. Győr, 1790. Két kötet. (A III. és IV. kötetet fia ifjabb P. József adta ki 1831. és 1833. Debrecenben).
• Álzir, vagy az amerikánusok. Szomoru játék. Voltaire után, ford. Mellyhez toldattak a régi és uj historiának válogatott darabjai, az ifjaknak gyönyörködtetésekre. Komárom, 1790.
• Az ó testamentomi ekklesiának historiája, a sz. irás szerént. Az első embertől fogva, a babiloniai fogságból lett vissza-téréséig. Majzonnet Lajos után, ford. Uo. 1791.
• Örvendző versek, mellyek a felséges Leopold Sándor értzherczegnek és Magyarország kedves palatinusának olaszországi útjából lett szerencsés haza jövetele után, Pest vármegyei főispánságába lejendő bé-iktattatására R. Komárom alatt lett el-menetelekor sietve készittettek … aug. 6. napján 1791. Ugyanott.
• Vers hongrois et français pour la fete du couronnement de François I. roi de Hongrie … Magyar és franczia versek, melyek I. Ferencz királyunk megkoronáztatásának innepére irattattak. Uo. 1792.
• A szentirás theologiája, vagy az idvesség tudománya, melly áll az ó és uj testamentomi nevezetesebb szent irásbéli helyeknek öszveszedésekben. Irattatott angliai nyelven s magyarra fordittatott. Uo. 1792-93. Két kötet.
• Henriás, 1792; ford. Péczeli József, sajtó alá rend. Vörös Imre; Balassi, Budapest, 1996 (Régi magyar költők tára. XVIII. század)

Szerkesztette a Mindenes Gyűjteményt 1789-92. Komáromban, hat kötet. (I. 1789. júl. 1-től szept. 23-ig 27 szám; II. okt. 3-tól dec. 30-ig 25 szám; III. 1790. jan 2-tól márc. 31-ig 26 szám; IV. ápr. 3-tól jún. 30-ig 26 szám; V. 1791; VI. 1792.)

• báró Orczy Lőrinchez: Komárom, 1786. szeptember 28. és 1787. március 13. magyarul – 1787. április 18. és 1788. szeptember 1. (Figyelő XI.); – francia nyelven
• Kazinczy Ferenchez: Komárom, 1789. február 13. (Kazinczy Levelezése I. 277. l.);
• Édes Gergelyhez: Komárom, 1798. december 29. (Figyelő I. 1876).

• Arcképe: rézmetszet, Kaergling rajzolta s Lehnhardt metszette Pesten. (a Tudományos Gyűjtemény 1823. X. kötetében).
• A Mindenes Gyűjtemény (1789-92) indulásának századik évfordulóján avatták fel Putnokon, a református templom falán Péczeli József emléktábláját. A tábla domborművét Budahelyi Tibor készítette.
• Putnokon az Általános Művelődési Központ ugyancsak a költő, műfordító nevét viseli
• Péczeli József ÁMK Általános és Alapfokú Művészeti Iskola Archiválva 2010. július 27-i dátummal a Wayback Machine-ben

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905.  
• Magyar életrajzi lexikon 1000-től 1990-ig
• A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig (III. kötet) Szerk. Sőtér István, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965

• Péczeli József meséi (MEK)
• A Mindenes Gyűjtemény digitalizált kötetei a REAL_J-ben
• Vörös Imre: Péczeli József, 1750–1792; Universitas, Budapest, 2017 (Historia litteraria)

• A felvilágosodás korának magyar irodalma