Órám lejárt, tovatűnt az életem,
Száz hű barát, künn az ültetvényeken,
Ott várnak rám, ahol minden szép és jó,
És hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"
Ó, megyek, már megyek, hajam hamvas, mint a hó,
S már hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"
Miért sírok hát? Szívem megnyugvásra vár,
Szép ifjúság, soha nem jössz vissza már.
Vár rám az éj, s halkan cseng a tiszta szó,
Már hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"
Ó, megyek, már megyek…
Mind sírba hull, aki itt örült velem,
Lányok, fiúk, akik ültek térdemen,
Túl a folyón, vár egy part – oly biztató,
Ott hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"
Ó, megyek, már megyek…
|
Gone are the days when my heart was young and gay,
Gone are my friends from the cotton fields away,
Gone from the earth to a better land I know,
I hear their gentle voices calling "Old Black Joe".
I'm coming, I'm coming, for my head is bending low:
I hear those gentle voices calling, "Old Black Joe".
Why do I weep when my heart should feel no pain
Why do I sigh that my friends come not again,
Grieving for forms now departed long ago.
I hear their gentle voices calling "Old Black Joe".
I'm coming…
Where are the hearts once so happy and so free?
The children so dear that I held upon my knee,
Gone to the shore where my soul has longed to go.
I hear their gentle voices calling "Old Black Joe".
|