Az Olasz Szocialista Párt (olaszul: Partito Socialista Italiano, rövidítése: PSI) egy olaszországi baloldali párt volt.
Ez az egyik legrégebbi alapítású párt emellett Olaszország legrégebbi baloldali pártja volt. Ez a párt volt az első olasz tömegpárt is.[5]
Története
1892-ben alapították Genovában Olasz Munkások Pártja néven (Partito dei Lavoratori Italiani), a következő évben 1893-ban a párt neve Olasz Munkások Szocialista Pártja(Partito Socialista dei Lavoratori Italiani) lett, 1895-ben a párt neve Olasz Szocialista Párt lett.
A Nemzeti Fasiszta Párt hatalomra kerülésével a párt illegalitásba került. A párt Franciaországban száműzetésben levő tagjai tartották a kapcsolatot az illegalitásban levő párttagokkal és továbbra is az olasz politikai életre próbáltak befolyással lenni. A második világháborúban Franciaországban a helyi partizán mozgalommal szövetkeztek a náci elnyomás ellen.
A baloldalon ez a koalíció felháborodást okozott, a szocialista pártból kilépett képviselők megalapították még 1964-ben az Proletár Egység Szocialista Pártját. A kilépettek csak 1972-ben tértek vissza a pártba.
A párt az 1970-es években támogatta a diáktüntetéseket és a munkás szakszervezeti tüntetéseket is. 1976-ban a párt főtitkára Francesco De Martino kidolgozta a baloldali alternatíva stratégiája, ami szerint a kereszténydemokraták ellenzékbe kerülnek és a szocialisták kerülnek hatalomra. Ez a stratégia 1977-ben megbukott, amikor Enrico Berlinguer a kommunisták főtitkára meghirdette a történelmi kiegyezés politikáját (compromesso storico). A kiegyezésre az 1973-as chilei katonai puccs hatására került sor.[7][8]
1976-ban a párt új főtitkára Bettino Craxi lett, aki 1978-ra meghirdette a szocialista evangéliumot.[3] A párt új ideológiai alapokat határozott meg, a hagyományos szocializmus mellett kötelezték el magukat, amely kommunista és marxista ideológiáktól mentes.[3]
A párt az 1983-1987 között a kormánykoalíció meghatározó ereje lett. A párt a Tangentopoli-ügy botrány sorozat áldozatává vált, Bettino Craxi főtitkárt a bíróság ítéletet is hirdetett korrupció miatt, de Craxi az önkéntes száműzetést választotta. A párt 1994-ben szűnt meg.
Ideológiája
A párt eredetileg a marxizmushoz állt közel emellett elkötelezetten köztársaságpártiak és anarchisták voltak. A párt fontos társadalmi bázisa volt a CGdL nevű munkásszakszervezete. 1921-ben az októberi forradalom után a szakszervezet sok tagja átment az Olasz Kommunista Párthoz.
↑Giacinto Menotti Serrati e la sua area politica avevano come obiettivo immediato la creazione di una "repubblica socialista" su modello sovietico: G. Sabbatucci e V. Vidotto, Storia contemporanea, il novecento, Bari, Edizioni Laterza, 2008, p. 70: "I massimalisti (...) si ponevano come obiettivo immediato l'instaurazione della repubblica socialista fondata sulla dittatura del proletariato e si dichiaravano ammiratori entusiasti della rivoluzione bolscevica".
↑Frederic Spotts e Theodor Wieser, Italy: A Difficult Democracy: A Survey of Italian Politics, Cambridge University Press, 30 aprile 1986, pp. 68, 80–, ISBN 978-0-521-31511-1. URL consultato il 24 agosto 2012.
.svg)
