Az olajpala vagy égőpala[1][2] egy szerves vegyületekben gazdag porózus, kerogéntartalmú üledékes kőzet, melyből folyékony szénhidrogént, palaolajat lehet előállítani. A palaolaj a szokványos kőolaj helyettesítője, de a palaolaj kinyerése sokkal nagyobb anyagi és környezeti ráfordításokkal jár, mint a kőolaj kitermelése.[3] Olajpala a Föld minden táján található, többek között nagy mennyiségben előfordul az Amerikai Egyesült Államokban is. Egy 2016-os felmérés szerint a világ palaolaj-tartalékának olajegyenértékese 962 milliárd köbméter.[4]
Ha az olajpalát megfelelően magas hőmérsékletre hevítik fel, beindul egy pirolízises folyamat, melynek során gőz szabadul fel. A gőz hűtése közben szétválasztják a palaolajat (egy nem természetesen előforduló olajfélét) a gyúlékony olajpalagáztól. Az olajpalát közvetlenül is elégethetik kemencékben, és az így nyert üzemanyagot áramfejlesztésben és távfűtésben hasznosíthatják. Ezen kívül alapanyagként hasznosíthatják a kémiai anyagok és az építőipari alapanyagok előállításánál.[5]
Az olajpala felépítésében szervetlen matrix is szerepet játszik, így van benne bitumen és kerogén is. Azt olajpala különbözik az olajospalától, melyeket néha olajkutakból nyernek ki, és kőolajat tartalmaz. Olajospalára példa a Bakken-formáció, a Pierre-pala a Niobrara-formáció és az Eagle Ford-formáció.
↑
(2006. szeptember 1.) „Energy Security of Estonia” (PDF), Kiadó: Estonian Foreign Policy Institute. [2012. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 20.)