Oboa d’amore
Más nyelveken
angol: oboe d'amore francia: hautbois d'amour német: Oboe d’amore olasz: oboe d'amore
Besorolás
aerofon → fúvós → kettős nádnyelves fafúvós
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás	422.112-71
Csőhossz	75 cm
Hangolás	a
Rokon hangszerek	oboa, angolkürt
Hangszerjátékos	oboás, oboista
A Wikimédia Commons tartalmaz Oboa d’amore témájú médiaállományokat.

Az oboa d'amore a nádnyelves hangszerek családjába tartozik, kettős nádnyelves fúvókával megszólaltatott fúvós hangszer. Kónikus, tehát kúpos furatú, fából készült, billentyűzettel ellátott teste van. Az oboa hangszercsaládba tartozik, annak mezzoszoprán fekvésű tagja.

Az oboához hasonló felépítésű, de annál egy terccel mélyebb hangolásának megfelelően kissé hosszabb. Legszembetűnőbb vonása, hogy az oboától eltérően korpusza nem tölcsérszerűen, hanem az angolkürthöz hasonlóan körteformájúan végződik, a nádsíp pedig enyhén hajlított fémcső közvetítésével csatlakozik a hangszerhez. Kezelése, ujjtechnikája hasonlít az oboához, rendszerint oboisták játszanak rajta. Transzponáló hangszer, a-hangolású.

Az oboa d'amore nádsípja hasonlít az oboáéhoz, de annál kissé rövidebb és szélesebb. A fém toldalékcsőbe a fagotthoz hasonlóan illeszkedik.

Elsőként Christoph Graupner használta Wie wunderbar ist Gottes Güt című kantátájában 1717-ben, és ettől kezdve a század végéig igen elterjedt volt. Johann Sebastian Bach és Georg Philipp Telemann számos kantátájában is szerepel. A 18. század végétől az angolkürt háttérbe szorította, majd a 19. század végétől modern változatát több szerző ismét használta, többek között Richard Strauss, Claude Debussy. Legismertebb szerepét Maurice Ravel Bolerójában kapta.

• Darvas Gábor. Évezredek hangszerei. Zeneműkiadó (1961)