Felsőfokú tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemművészettörténet–muzeológus szakon folytatta 1948-1952 között. Egyetemi évei alatt a NÉKOSZ, majd az Eötvös Kollégium tagja volt. Tanulmányai befejeztével Zádor Anna javaslatára Körner Évával együtt gyakornokként dolgozott a tanszéken, majd Fülep Lajos mellett aspiráns volt. 1954 és 1956 között a MDP Kulturális és Tudományos Osztályának munkatársa. 1957-től a Művészettörténeti Dokumentációs Központ tudományos főmunkatársaként, majd megbízott vezetőjeként működött, az MDK utódaként 1969-ben megalakult MTA Művészettörténeti Kutatócsoport főmunkatársa volt 1979-ig, a Művészettörténet tanszékre tanszékvezetővé való kinevezése után másodállásban az intézmény tudományos tanácsadójaként dolgozott. 1956-ban Hollósy Simon és kora művészete címmel védte meg kandidátusi disszertációját, 1968-ban Csontváry Kosztka Tivadar című disszertációjával elnyerte a rművészettörténeti tudományok doktora tudományos fokozatot. 1969-től az ELTE Népművelési szakán tanított művészettörténetet, 1974-től egyetemi tanár, 1979–1991 közt az ELTE Művészettörténeti Tanszékén tanított tanszékvezető egyetemi tanári beosztásban. 1990-ben az MTA levelező tagjává választották.
Munkássága
Művészettörténeti kutatásai a teljes 19. és 20. századimagyar és egyetemes művészettörténet területére kiterjedtek. Átfogó és az egyes képzőművészek munkásságának monografikus feldolgozásai az alapkutatások sorába tartoznak. Csontváry Kosztka Tivadarról írt tanulmányai a Csontváry-kutatás alapművei, amelyeket több nyelvre (francia, román, német stb.) lefordítottak.
A képzőművészetistílusirányokban való jártassága révén számos kötet lektora, bevezetőjének vagy utószavának írója, mintegy a kötetek szakmai ellenőre és bemutatója. Ernst Hans Gombrich: A művészet története című kötetének 1974-es magyar fordítása Németh Lajos utószavával jelent meg.[2] Figyelemmel kísérte a magyar neoavantgárd törekvéseket, amelyek az 1960-as és az 1970-es évektől jelentkeztek Magyarországon. Az 1969-es Iparterv-kiállítás egyik tárlatát Németh Lajos mutatta be. A kortárs képzőművészeti alkotásokat bemutató kiállítások kommentárjaival, katalógusaival egyszerre segítette és népszerűsítette a modern magyar képzőművészeti törekvéseket.
Tudományos tisztségei
MTA Művelődéstörténeti és Művészettörténeti Bizottsági tag
A Vizuális Kultúra kutatási munkabizottság elnöke
A Soros Alapítvány Kortárs Művészeti Központ kuratóriumának tagja (1985-1991)[3]
Tiszteletére alapították 2000-ben a Németh Lajos állami művészeti díjat, amely a kortárs képzőművészettel foglalkozó művészettörténeti szakírók elismerését szolgálja.
Kéziratos hagyatékát a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Intézete őrzi.[4]
Ország Lili. Budapest : Képzőművészeti Alap, 1974. 46 p. ill.
Kondor Béla. Budapest : Corvina Kiadó Vállalat, 1976. p. 33. 25 t.[9]
Csontváry-emlékkönyv : válogatás Kosztka Tivadar írásaiból és a Csontváry-irodalomból: Művészet és elmélet. Gerlóczy Gedeonnal. Budapest : Corvina, 1976. 296 p.[10]
Kmetty János festőművész emlékkiállítása : Műcsarnok, 1977 / rend. Ury Endréné ; bevezetés Németh Lajos, Frank János. Budapest : M. Hirdető, 1977. [30 fol.] ill.
A hetvenes évek képzőművészetéről és építészetéről. in: Az 1970-es évtized a magyar történelemben. Budapest. 1980. pp. 68-71.
A magyarországi művészet története. Magyar művészet 1890-1919. Szerk. és tanulmányok jelentős részét írta. Budapest : Akadémiai kiadó 1981.
Magyar képzőművészet a 19. sz. derekán. in: A művészet története Magyarországon a honfoglalástól napjainkig. Budapest : Gondolat 1983. pp. 332-431.
Törvény és kétely. A művészettörténet-tudomány önvizsgálata. Budapest : Gondolat 1992 p. 281
Jegyzetek
↑BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. március 25.)
↑A művészet története / E. H. Gombrich ; [ford. G. Beke Margit, Falvay Mihály] ; [utószó Németh Lajos]. Budapest : Gondolat, 1974. 521 p. ill.