Nátrium-metabiszulfit
Nátrium-metabiszulfit
Más nevek	Nátrium-piroszulfit Nátrium-diszulfit
Kémiai azonosítók
CAS-szám	7681-57-4
Gyógyszerkönyvi név	Natrii metabisulfis
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	Na2S2O5
Moláris tömeg	190,1 g/mol
Megjelenés	fehér por
Sűrűség	1100-1200 kg/m³ (szilárd)
Olvadáspont	>170 °C (150-nél elkezdődik)
Oldhatóság (vízben)	65 g/100 ml (25 °C) 47 g/100 ml (20 °C)
Veszélyek
EU osztályozás	Ártalmas (Xn)[1]
NFPA 704	0 2 2 OX
R mondatok	R22, R31, R41[1]
S mondatok	(S2), S26, S39, S46[1]
LD50	1130 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Rokon vegyületek
Azonos kation	Nátrium-szulfit Nátrium-hidrogén-szulfit
Azonos anion	Kálium-metabiszulfit
Rokon vegyületek	Nátrium-ditionit Nátrium-tioszulfát Nátrium-szulfát
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A nátrium-metabiszulfit (E223) (más néven nátrium-piroszulfit) egy vegyület, melyet antioxidánsként, sterilizátorként, valamint tartósítószerként alkalmaznak.

Az élelmiszeriparban egy kénalapú termék, amelyet elsősorban a bor, almabor és sör készítésekor használnak, megöli a baktériumokat, és gátolja a legtöbb vad élesztő növekedését. Tartósítószerként használják. Az élelmiszerek vitamintartalmát csökkentheti. Allergiás reakciókat, főként bőrirritációt válthat ki.^[2] A szulfitérzékeny egyéneknek ajánlatos elkerülni.^[3]

Ez a kémiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!