| Nátrium-klorát
|
![]()
A nátrium-klorát szerkezeti képlete
|
nátrium-klorát por
|
| IUPAC-név |
nátrium-klorát
|
| Más nevek |
nátrium-klorát(V)
|
| Kémiai azonosítók
|
| CAS-szám |
7775-09-9
|
| PubChem |
516902
|
| ChemSpider |
22895
|
| EINECS-szám |
231-887-4
|
| KEGG |
C18765
|
| MeSH |
Sodium+chlorate
|
| ChEBI |
65242
|
| RTECS szám |
FO0525000
|
|
|
| InChI |
|---|
| 1S/ClHO3.Na/c2-1(3)4;/h(H,2,3,4);/q;+1/p-1 |
|
| InChIKey |
YZHUMGUJCQRKBT-UHFFFAOYSA-M
|
| UNII |
T95DR77GMR
|
| Kémiai és fizikai tulajdonságok
|
| Kémiai képlet |
NaClO3
|
| Moláris tömeg |
106,44 g mol−1
|
| Megjelenés |
színtelen vagy fehér, higroszkópos szilárd anyag
|
| Szag |
szagtalan
|
| Sűrűség |
2,49 g/cm³ (15 °C)[1]
2,54 g/cm³ (20,2 °C)[2]
|
| Olvadáspont |
248-261 °C
|
| Forráspont |
300-400 °C
|
| Oldhatóság (vízben) |
79 g/100 ml (0 °C)
89 g/100 ml (10 °C)
105,7 g/100 ml (25 °C)
125 g/100 ml (40 °C)
220,4 g/100 ml (100 °C)[3]
|
| Oldhatóság |
oldódik glicerinben, hidrazinban, metanolban
Kevéssé oldódik etanolban, ammóniában[1]
|
| Oldhatóság (aceton) |
51,8 g/100 g[1]
|
| Oldhatóság (glicerin) |
20 g/100 g (15,5 °C)[1]
|
| Oldhatóság (etanol) |
14,7 g/100 g[1]
|
| Mágneses szuszceptibilitás |
−34,7·10−6 cm³/mol
|
| Törésmutató (nD) |
1,515 (20 °C)[4]
|
| Gőznyomás |
<0,35 mPa[2]
|
| Kristályszerkezet
|
| Kristályszerkezet |
köbös
|
| Termokémia
|
Std. képződési
entalpia ΔfHo298 |
−365,4 kJ/mol[1]
|
Standard moláris
entrópia So298 |
129,7 J/mol·K[1]
|
| Hőkapacitás, C |
104,6 J/mol·K[1]
|
| Veszélyek
|
| NFPA 704 |
|
| Lobbanáspont |
nem lobbanékony
|
| LD50 |
6500 mg/kg (patkány, szájon át)
700 mg/kg (kutya, szájon át)[1]
|
| Rokon vegyületek
|
| Azonos kation |
nátrium-klorid
nátrium-hipoklorit
nátrium-klorit
nátrium-perklorát
nátrium-bromát
nátrium-jodát
|
| Azonos anion |
ammónium-klorát
kálium-klorát
bárium-klorát
|
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.
|
A nátrium-klorát a nátrium szervetlen vegyülete, formálisan a klórsavval alkotott sója. Képlete NaClO3. Fehér, higroszkópos, vízben jól oldódó kristályos anyag. Erős oxidálószer, 300 °C hőmérséklet felett – oxigén leadása közben – nátrium-kloridra bomlik.[4] Évente több százmillió tonnát gyártanak, ennek nagy részét a papíriparban használják fel fehérítéséhez.[6]
Szénnel, kénnel, vörösfoszforral, fűrészporral keverve ütés, dörzsölés, gyors hevítés hatására felrobbanhat.
Higroszkópossága miatt a pirotechnikában általában nátrium-nitráttal vagy kálium-kloráttal keverik, illetve helyettesítik, hobbi célból azonban gyakran használják, mivel nátrium-kloridból is előállítható házilag, így hozzáférhetőbb, mint a kálium-klorát.
Régebben gyomirtónak is használták. Európában gyomirtónak való használata tiltva van.
Ha egyéb mezőgazdasági vegyszerekkel, pl. kénnel keveredik, meg kell nedvesíteni, így kizárható a begyulladás és/vagy robbanás.
Előállítása
Iparilag forró telített nátrium-klorid oldat elektrolízisével állítják elő. Az egyszerűsített bruttó reakció az alábbi:[6]
- NaCl(aq) + 3 H2O(l) ⟶ NaClO3(aq) + 3 H2(g)
Előállítható úgy is, ha forró tömény nátrium-hidroxid oldatba elemi klórt vezetnek, majd a kapott terméket kristályosítással tisztítják.
- 3 Cl2(g) +6 NaOH(aq) ⟶ NaClO3(aq) +5 NaCl(aq) + 3 H2O(l)
Források
- N. N. Greenwood – A. Earnshaw: Az elemek kémiája. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2004. 1174. o. ISBN 963-19-5255-X
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sodium chlorate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hivatkozások
