Kálium-klorát

Kálium-klorát

A kálium-klorátban található ionok szerkezete

A kálium-klorát kristályszerkezete

Kálium-klorát minta
Más nevek Kálium-klorát(V)
Kémiai azonosítók
CAS-szám 3811-04-9
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet KClO3
Moláris tömeg 122,55 g/mol
Megjelenés Fehér kristályok vagy por
Sűrűség 2,32 g/cm³, szilárd[1]
Olvadáspont 368 °C[1]
Forráspont 400 °C-on bomlik[1]
Oldhatóság (vízben) 20 °C-on: 73 g/l[1]
80 °C-on: 375 g/l[1]
100 °C-on: 555 g/l[1]
Veszélyek
EU osztályozás Oxidáló (O)
Ártalmas (Xn)
Veszélyes a környezetre (N)[1]
NFPA 704
0
2
3
OX
R mondatok R9, R20/22, R51/53[1]
S mondatok (S2), S13, S16, S27, S61[1]
Lobbanáspont nincs
LD50 1870 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Rokon vegyületek
Azonos kation Kálium-bromát
Kálium-jodát
Azonos anion Ammónium-klorát
Nátrium-klorát
Rokon vegyületek Kálium-klorid
Kálium-hipoklorit
Kálium-klorit
Kálium-perklorát
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A kálium-klorát a kálium klórsavval alkotott sója. Képlete KClO3. Színtelen, monoklin szerkezetű kristályokból áll vagy fehér színű port alkot. Az oldhatósága hideg vízben kicsi, de forró vízben sokkal jobban oldódik. Nem higroszkópos. Vizes oldata semleges kémhatású. Az oldat íze sós, fanyar. Jól kristályosítható só.

Kémiai tulajdonságai

Ha hevítik, megolvad és oxigénfejlődés közben kálium-perklorátra illetve kálium-kloridra bomlik.

A bomlás mangán-dioxid jelenlétében már 140 °C-on végbemegy, oxigén fejlesztésére használják. Igen reakcióképes vegyület. Hevesen oxidál bizonyos éghető anyagokat, például szenet, ként, vörösfoszfort vagy cukrot ha ezekkel összekeverik. A folyamat már ütés vagy dörzsölés hatására is beindul és akár robbanáshoz is vezethet. Sósav jelenlétében klór fejlődik belőle. Ha kénsavval reagál, klór-dioxid (ClO2) képződik belőle, ami egy robbanékony vegyület.

Élettani hatása

Mérgező hatású, 10 grammja halálos lehet. A kálium-klorát gyomor- és bélbántalmakat, bőrkiütéseket, lázat és sárgaságot okozhat. Idült mérgezést okozhat a porának belégzése, ennek a tünetei táplálkozási zavar és légúti megbetegedések.

Előállítása

Kálium-klorát keletkezik, ha forró kálium-hidroxid oldatba klórgázt vezetnek.

Képződik kálium-hipoklorit oldat hevítésekor is, ekkor autooxidációs folyamat játszódik le. Leggyakrabban úgy állítják elő, hogy forró kálium-klorid-oldatot elektrolizálnak és a katódon kiváló kálium-hidroxidhoz vezetik az anódon fejlődő klórt.

Felhasználása

Legnagyobb mennyiségben gyufa, tűzijátékok és robbanószerek gyártására használják. Az úgynevezett biztonsági gyújtó fejének elkészítéséhez antimon(III)-szulfiddal (Sb2S3) és kénnel keverik. A dörzsöléskor hő fejlődik, ennek hatására oxigén fejlődik a kálium-klorátból. Az oxigén begyújtja a ként és az antimon-szulfidot.

Felhasználják a textilfestésben oxidálószernek. Laboratóriumban oxigén fejlesztésére használják, katalizátorként általában mangán-dioxidot adnak hozzá. Régen a híg oldatát (1-3%) toroköblítőként alkalmazták, de már nem használják mérgező hatása miatt.

Források

  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
  • Nyilasi János: Szervetlen kémia

Hivatkozások

  1. a b c d e f g h i j A kálium-klorát vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. december 28. (JavaScript szükséges) (angolul)