Nujany Vigyaz, erza nyelven: Нуянь Видяз, Jevgenyij Vlagyimirovics Csetvergov, oroszul: Евгений Владимирович Четвергов (Ardatovo, 1934. március 30. –) erza író, újságíró.
Életútja
1934. március 30-án született Ardatovóban, amely akkor a Mordvin Autonóm Terület része volt. 1952-ben fejezte be a középiskolai tanulmányait Dubjonkiban. Ezt követően egy évig színházi munkásként dolgozott Bakuban. 1953-tól szülőfalujában a falusi klub vezetője volt. 1954 és 1959 között Penzában a Mezőgazdasági Intézet Agronómiai Karán tanult. Ezt követően Mordvinföld Ardatovi és Kovilkinói járásában dolgozott hat évig agronómusként különböző állami gazdaságokban. 1968-ban posztgraduális képzésen vett részt a Mordvin Egyetemen, ahol utána tanársegédként, majd egyetemi tanárként dolgozott. Több mint 50 publikáció, tanulmány szerzője volt. 1996-ban ment nyugdíjba, mint egyetemi docens. Tudományos fokozata agrártudományi kandidátus volt.[1]
Az 1980-as évektől az orosz mellett erza nyelven is publikálta műveit. 1989–90-ben a Masztorava (Szülőföld) kulturális és oktatási társaság egyik alapítója tagja volt. 1993-ban alapítványt hozott létre az erza nyelv megmentéséért. Küldöttként több nemzetközi konferencián vett részt. 1994 óta az Erzjany Masztor (Эрзянь Мастор) erza és orosz nyelven publikált közéleti-kulturális lap szerkesztője.[1]
Művei
Сиреневая луна (1989)
Велень вайгельть (1992)
Сырнень човалят (1995)
Иень тюст (2003)
Янгамо (2006)
Эрзянь Масторонть седейсэ. Имена их бессмертны (2007)
Где цветет чистодуш? (2009)
Эрязденть арсезь (2010)
Ванине (2011)
Тесэ ды Тосо (2013)
Финно-угры в русском языке: топонимо-этимологический словарь финно-язычных, угорских и селькупских слов, вошедших в лексику русского языка (2015)
.jpg)
