A korábbi konfliktusaik ellenére (Waters beperelte Masont és Gilmourt, mert szerinte nem volt joguk a Pink Floyd nevet használni a szétválásuk után, de végül peren kívül megegyeztek) Mason és Waters már nem haragszanak egymásra. 2002-ben Mason csatlakozott Waters In the Flesh turnéjához két este erejéig, ahol újra eljátszották együtt a Set the Controls for the Heart of the Sun című számot, amely a Pink Floyd korai éveinek meghatározó műve. 2006-ban újra csatlakozott a Waters turnéhoz néhány európai állomáson, valamint Los Angeles-ben és New York-ban.
2005 júliusában Mason, Gilmour, Wright és Waters együtt játszottak a Live 8 koncerten Londonban, amely a koncert egyik legnagyobb szenzációja volt. 2006. május 1-jén csatlakozott Gilmourhoz és Wrighthoz a Royal Albert Hall színpadán, ez volt a Waters utáni Pink Floyd újraegyesülése.
Egyéb munkái
1981 májusában megjelent Mason első szólóalbuma, a Nick Mason's Fictitious Sports. A lemezt két évvel korábban (1979. november) vették fel. Nick volt az album co-producere, de az összes dalt Carla Bley billentyűs írta. Ezen kívül még egy szólóalbuma jelent meg, ez a Profiles, amit a 10cc gitárosával, Rick Fennel rögzített 1985-ben. Két dalt kivéve az összes instrumentális szám, az egyikben közreműködik David Gilmour és Maggie Reilly is.
2004. október 28-án megjelent a Pink Floyd Inside Out – Kifordítva című könyve, amely az egyetlen olyan könyv a Pink Floydról, melyet az együttes egyik tagja írt. A könyv Nick Mason személyes Pink Floyd története. A képekkel gazdagon illusztrált könyv a kezdetektől kíséri figyelemmel a Pink Floyd történetét egészen a The Division Bell turné végéig, illetve az újra nyomott kiadás utóiratában olvashatunk a Live 8 koncertről is. A könyv szerkesztésében Philip Dodd segített. Fülszövegében olvasható Alan Parker kritika: „Olvasás közben annyiszor törtem ki nevetésben, hogy a feleségem azt hitte, Tourette-szindrómám van. Részletekben gazdag, remekül megírt könyv, mely önkritikus és vicces. Alapmű – intelligens és művelt rock and roll memoár, tele őszinteséggel és humorral.” A megjelenését követően Mason számos országban és nagyvárosban turnézott a könyvvel, a dedikálásra Magyarországon is nagyon sok rajongó ment el. A könyv borítóját Storm Thorgerson tervezte.
A Floyd felvételek és koncertek mellett a legtöbb időt fiatalkori hobbijának szenteli, mégpedig az autóknak. Mason szenvedélyes autógyűjtő, valamint autóversenyző, jogosítványát1961-ben szerezte.[1] Első saját autója egy 1930-as Austin Seven Chummy volt 20 fontért, amit Roger Waters a Regent Steet-i Műszaki Főiskolán kölcsön szeretett volna kérni, de Mason nem adta oda, bár később mégiscsak kölcsönkapta. Az autó állítása szerint nagyon lassú volt, de később 1978-ban vett egy Ferrari 250 GTO-t, 250 GTO rendszámmal.[1] Többször is indult a Le Mans-i 24 órás verseny is, ahol először 1979. június 9-június 10-én vett részt, s 18-adik lett, ami az eddigi legjobb eredményének számít. 1984-ben csatlakozik a Rothmans Porsche-csapathoz a Life Could Be A Dream forgatására.[1]