Nicholas Britell (New York, 1980. október 17.) amerikai zeneszerző, zongorista és filmproducer. 2016-ban Oscar-díjra és Golden Globe-díjra jelölték a legjobb eredeti filmzene kategóriában a Holdfény című film kísérőzenéjéért, amelyet Barry Jenkins rendezett. 2018-ban ugyanennek a rendezőnek a Ha a Beale utca mesélni tudna című filmjéhez írt zenét, 2019-ben ezt is jelölték Oscar-díjra. Britell szerezte az Alelnök zenéjét is, a filmet 2019-ben az AMPAS nyolc kategóriában jelölte Oscar-díjra.
Korai évek
Britell Manhattanben született zsidó család gyermekeként.[1] Ötéves korában hallotta Vangelisnek a Tűzszekerek című filmhez komponált zenéjét és ez annyira magával ragadta, hogy elkezdett zongorázni tanulni. Nyolcévesen már komponált és tízéves korában adta első koncertjét. 14 évesen felvették a Juilliard School konzervatóriumba, ahol zongora szakon végzett. 1999-ben végzett a Hopkins School középiskolában.[2] Eredetileg előadóművésznek készült, ám félve ennek az életformának a bezártságától, a Harvard Egyetemen pszichológiát kezdett tanulni.[3] Saját elmondása szerint egyik évfolyamtársa tanácsára kezdett el filmzenével foglalkozni. Bár tanulmányait egy évre megszakította, 2003-ban Phi Beta Kappa diplomát szerzett.[4][5]
2008-ban nagy érdeklődést keltett Forgotten Waltz No. 2 című műve, amit Natalie Portman rövidfilmjéhez, az Eve-hez írt és saját maga adott elő.[7] Folytatva az együttműködést Portmannel ő szerezte a New York, I Love You kísérőzenéjét is.[8][9] 2011-ben egy multimédiásperformanszon Tim Fain hegedűvirtuózt kísérte zongorán. Az előadásról szóló cikkben a Vogue rendkívül elismerően írt Britellről és napjaink egyik legnagyobb zenei tehetségének nevezte.[10]
Britell szerezte a Gimme the Loot című film kísérőzenéjét, amelyet Adam Leon rendezett.[11] A filmet a 2012-es cannes-i fesztiválon is bemutatták az Un certain regard szekcióban, a 2012-es SXSW fesztiválon pedig elnyerte a zsüri nagydíját.[12]
2012-ben a PBS közszolgálati televíziós csatorna megbízásából írt kísérőzenét a Michele Mitchell újságíró rendezte Haiti: Where Did the Money Go? című dokumentumfilmhez, A 2010-es haiti földrengést követően összegyűlt pénzadományok körüli botrányokról szóló filmet több mint ezer alkalommal adta le a csatorna, és több dokumentumfilm fesztiválon is díjat kapott.[13]
Hans Zimmer zeneszerző mellett Britellnek is jelentős szerepe volt az Oscar-díjas12 év rabszolgaság című film (rendező Steve McQueen) kísérőzenéjének a megalkotásában. Neki köszönhető a film elején elhangzó My Lord Sunshine, továbbá két spirituálé, a Cotton Song és az O Teach Me Lord. Az 1841-ben játszódó film betétdalaihoz Britell korabeli templomi dalokat, afrikai ritmusokat és proto-blues elemeket használt. Mint mondotta, nem szerette volna, ha olyan a hangzásuk, mint egy 20. századi gospelé. A My Lord Sunshine a 2014-es Oscar-díjazáson felkerült a legjobb filmdalok listájára.[14] A Los Angeles Times szerint a My Lord Sunshine „egy munkadal, egy spirituálé, panaszos blues, egy közösség megnyilvánulása – a My Lord Sunshine (Sunrise) mindez együtt és több ennél… Britell alkotása nem olcsó mutatvány, hanem olyan mű, ami jól érzékelteti a korszakot és ügyesen ötvözi a vallásos képzeletvilágot a rabszolgák életének mindennapos horrorjával.”[15]
Britell filmproducerként is dolgozott. Damien Chazelle rendező mellett ő volt a Whiplash című rövidfilm producere, ami a 2013-as Sundance Filmfesztiválon különdíjat kapott.[16] Ezt követően közreműködött a Whiplash egész estés változatának a forgatásán is. A főszerepet Miles Teller és J. K. Simmons játszotta.[17][18] A film a 2014-es Sundance Filmfesztiválon zsüri- és közönsédíjat kapott, majd három Oscar-díjat nyert.[19][20] Britell írta a filmhez a Reaction, a When I Wake és a Two Words című számokat.[21]
Britell szerezte Natalie Portman első rendezői nagyfilmjének, A Tale of Love and Darkness-nek a zenéjét, amelyet a 2015-ös cannes-i fesztiválon is bemutattak.[22]
A Paramount Pictures 2015. decemberében mutatta be A nagy dobás című filmet. A film kísérőzenéje és az abból készült album is Britell munkája.[23]
2016-ban Gary Ross rendezőnek az amerikai polgárháborúban játszódó Harc a szabadságért című filmdrámájához írt zenét.[24] A film zenéjét tartalmazó albumot 2016. június 24-én adta ki a Sony Masterworks.[25]
Szintén 2016-ban mutatták be Barry Jenkins több Oscar-díjjal kitüntetett Holdfény című filmjét, amelyben a főszerepeket Mahershala Ali, Ashton Sanders, Trevante Rhodes, André Holland és Naomie Harris alakítja.[26][27] Britell filmzenéjét 2017-ben Golden Globe-díjra és Oscar-díjra is jelölték a legjobb filmzene kategóriában.[28] Anthony Oliver Scott, a New York Times vezető filmkritikusa Britell kísérőzenéjéréről azt írta, hogy „... egyszerre meglepő és tökéletes”.[29]
A Brooklyn Magazine 2016-os filmértékelésében a Holdfény zenéjét az év tíz legjobb zenei pillanata közé sorolta.[30] A kísérőzenét tartalmazó album, ami vinilen is megjelent, 2016-ban az iTunesnál felkerült a 25 legsikeresebb filmzenei album listájára, a Middle of the World című szám pedig a 25 legjobb filmdal közé.[31][32]
Britell írta a kísérőzenét Adam Leon Trumps című romantikus komédiájához 2016-ban. A 2016-as Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon a Netflix megszerezte a film egész világra kiterjedő terjesztési jogát.[33][34]
Ö komponálta Christina Aguilera kilencedik, 2018-ban kiadott Liberation című stúdióalbumának címadó dalát.
[35][36]
2017-ben A nemek harca című életrajzi drámához írt kísérőzenét.[37]
A 2018-ban bemutatott Ha a Beale utca mesélni tudna című film kísérőzenéje nagy sikert aratott és több filmfesztiválon is a díjra jelöltek között volt.[38]
2012-ben Nocilas Britell Benjamin Millepied francia táncos koreográfussal együtt Londonban megalapította a The Amoveo Company multimédiás vállalatot.[39] Az Amoveo fontos projektjei között megemlítheő a Naran Ja című rövidfilm, amit az Oscar-díjas Alejandro G. Iñárritu rendezett,[40] a Passage To Dawn című rövidfilm, és a Benjamin Millepied azonos című balettjéről forgatott Hearts and Arrows című rövidfilm.[41] Britell az Amove cég munkatársaival közösen Csajkovszkij balettjének, A diótörőnek egyik részletét felhasználva készített reklámfilmet a Baileys Irish Cream cég számára 2013-ban. A nagy sikerű Baileys Nutcracker (Britell Remix) teljes verzióját a YouTube-on 2019 végéig több mint 3 millióan tekintették meg.[42][43]
Britell alapító tagja a L.A. Dance Project társulatnak[44] és társelnöke a New York-i Decoda Ensemble-nek.[45]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Nicholas Britell című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
