PROFILPELAJAR.COM

A nemesség kiváltságokat jelentő rang és jogállás, illetve az ezekkel rendelkező társadalmi osztály volt Európa nagy részén. A középkorban és az újkorban a társadalom uralkodó csoportját alkotta és a fő politikai és gazdasági hatalmat birtokolta. Ma már inkább csak jelképes társadalmi jelentőségű öröklődő rang egyes európai országokban. A legrégibb nemesség megnevezésére használatba jött a kékvérű jelző. A sangre azul kifejezést állítólag Spanyolországban a mórok korszakában használták először, ahol a nyugati gót nemesek fehér bőre alatt áttetsző kék szinű vérerei feltünően elütöttek a mórok sötétebb árnyalatú bőrszine alatt látszódó erek színétől.^[1] Más értelmezés szerint a királyok és a királynők, a fejedelmek és a hercegnők idejük nagyrészét kastélyaikban töltötték, napfénytől védett kényelmes életmódban éltek, távol az egyszerű halandók által elszenvedett megpróbáltatásoktól, akiknek a tűző nap lebarnította a bőrét. A bőr fehérsége egyfajta presztízs jele volt, a fehér bőr a kiváltságosság szinonimája volt, pusztán azért, mert ez azt jelentette, hogy a sápadt színű ember nem dolgozott hajnaltól napestig a mezőn, nem árult a piacon, nem szállt a tengerre.^[2]

Története

A nemesség eredete a népcsoportok törzsi, nemzetségi berendezkedésig vezethető vissza. A törzsi és nemzetségi közösségeken belül a törzsfő környezete, nemzetségfők, katonai vezetők fokozatosan a többieknél nagyobb vagyonra, földbirtokra és kiváltságokra tettek szert, e réteg kiegészült későbbi betelepülőkkel és a társadalmi ranglétrán helyben felemelkedettekkel. Így kialakult egy uralkodó réteg, melynek kiváltságait uralkodójuk törvényben is elismerte, külön megnevezéssel említve őket. A kora középkori európai államok megalakulásakor e „nemesek” bizonyos kiváltságokat élveztek, amely a többi társadalmi osztály tagjaitól megkülönböztette őket. Így ők intézték az állami ügyeket, az ő feladatuk volt az ország védelme stb. A nemesi kiváltságok alapját a hűbéri rendszer (feudalizmus) jelentette. A nemesség eredete és jellege szerint nem mindenütt volt egyforma, néhol békés fejlődés eredményeként jött létre, másutt hódítás útján alakult ki. Minthogy a hűbéri rendszer az európai országokban különböző volt, a nemesség fejlődése is különbözőképpen történt.

Régiók és országok szerint

Közép-Európa

Németország

A Frank Birodalomban a korai középkorban a nemesség két típusa alakult ki, a születés szerinti nemesség és a hivatali nemesség. Az előbbit az utóbbitól magasabb vérdíj (Wehrgeld) különböztetett meg. A született nemesek a szabadok osztályának azon nemzetségeiből kerültek ki, amelyekből a királyok és fejedelmek származtak. A hivatali nemesség a királyi hivatalokon és katonai szolgálaton alapult és a püspökök és hűbéres nagybirtokosok tartoztak hozzá. A középkor folyamán ez a két nemesi osztály egy rendbe olvadt össze, a szabad lovagi rendbe, amelyhez való tartozást a nemesi származáson kívül a nemesi birtok és a lovagi katonai szolgálat adta meg. A szabad lovagi rendből fejlődött ki később a magasabb rendű nemesség, míg az úgynevezett alacsonyabb nemesség a nem szabad lovagok, a miniszteriálisok osztályából alakult ki, akik alatt az uralkodók és főurak szolgálatában álló nemeseket kellett érteni, akik általában vagy katonai szolgálatot vagy magasabb rendű hivatali teendőket végeztek.

Magyarország

Bővebben: Magyar nemesség

Irodalom

Ölyvedi Vad Imre: Nemességi könyv. Szeged, 1910 (A nemességi ismeretekkel és alapfogalmakkal foglalkozik.)
Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára XIV–XVII. század. Budapest, 1993 (több mint 9800 családnevet - nemcsak nemes családokét – tartalmazó történeti és etimológiai szótár rengeteg utalással)
Pataky Lajosné: Családnévmutató a MOL-ban őrzött családi levéltárak és gyűjtemények irataihoz (1526-1945). Budapest, 1981
Nyulásziné Straub Éva: A Magyar Országos Levéltárban őrzött eredeti címereslevelek jegyzéke. Budapest, 1981. (Több mint 1600 címereslevél leírását teszi közzé)
Nyulásziné, Straub Éva: Útmutató a genealógiai és családtörténeti kutatáshoz a Magyar Országos Levéltárban. Levéltári Közlemények, 63. (1995) 1–2. sz. 167–181. o. (sok levéltári forrásanyagot, utalást ad meg, főleg a nemes családok kutatásához nyújt adatokat)
Siebmacher: Das grosses und allgemeines Wappenbuch (több mint 70 vaskos könyv, amely felöleli Közép- és részben Nyugat-Európa német nyelvterületű valamennyi jelentősebb nemesi családját. Rövid családtörténetet, címerleírást közöl, sok utalással. Külön táblázatokon pedig címerképeket) A sorozaton belül:
Die Wappenbuch des Adels in Ungarn I-V. Bd. Nürnberg, 1885-1894
Der Adel von Siebenbürgen. Nürnberg, 1898
Der Adel von Kroatien und Slavonien. Nürnberg, 1899
Hanns Jäger Sunstenau: General Index zu dem Siebmacher'schen Wappenbüchern 1605–1961. Graz, 1964 (általános névmutató a Siebmacher-féle címereskönyvekhez)
Tagányi Károly jegyzéke az Országos Levéltárban a magyar és erdélyi udvari kancellária fölállításáig található hercegi, grófi, bárói, honossági és nemesi okleveleknek. Budapest, Országos Levéltár, 1886
Tagányi Károly-Pettkó Béla: Pótlék Tagányi Károly nemesi jegyzékéhez. Budapest, 1888 (melléklet a Turul VI. évfolyamához)
Karl Fridrich Beniamin Leupold: Algemeines Adels-Archiv der österreichischen Monarchie : welches in alphabetischer Ordnung alle reichsfürstliche Häuser, reiches und erbländisch gräfliche und freiherrliche Geschlechter, auch ritterliche und adeliche Familien die an iezt in den gesammten kaiserl. königl. Erblanden in Ungarn, Bömen, Dalmazien, Kroazien, Sklavonien, Gallizien, und Lodomerien, dann Oesterreich, Steiermark, Kärnten, Krain, Toskana, Siebenbürgen, Mären, Niederlanden, Schlesien, Mailand, Tirol, Görz, Gradiska, Triest ie. in vorzüglichen ansehen sind darstellet. Wien, 1789
Karl Friedrich von Frank zu Döfering: Alt Österreichisches Adels Lexikon. Wien, 1928