A természet megfigyelését és festését kitűnően elsajátította, s a termékeny kis mester apró képein a társai által felfedezett dús erdők elé színes, tarka tisztásokra erősen megvilágított, csillogó színfoltokból szép női aktokat festett: Galateákat, Vénuszokat, Dianákat és más istennőket, tündéreket, vagy bohémeket, párokat, gyerekeket, állatokat. Hatással voltak képei Monticellire, aki Díaz de la Peña vibráló színességét továbbfejlesztette.[1]
Képeit gyakran állították ki a párizsi Salonban, 1851-ben kitüntették, festményei egyre divatosabbakká váltak a gyűjtők körében. A francia-német háború idején Brüsszelbe ment, 1876-ban erősen megfázott, gyógyíttatni akarta magát Mentonban, de tüdőgyulladásban meghalt.
A művészet története. (Historia del'arte. Magy. vált. főszerk. Aradi Nóra. ) 8. köt. A rokokótól 1900-ig. ([Közrem.] Gellér Katalin). Budapest : Corvina, 1989. 300 o. ISBN 963-13-2815-5
