Dupré a nagy elődök közül Théodore Géricault, Claude le Lorrain és Rembrandt festészetét csodálta. 1823-ban érkezett Párizsba, hogy maga is festő legyen, majd az 1830-as évek közepétől főleg Barbizonban élt. Eleinte nagy hatással volt rá Théodore Rousseau tájképfestészete, apró részletességgel festette a tájat, később dinamikusabb, szélesebb ecsetkezelésre tért át, túlhaladt Rousseau epikus felfogásán, az ő festészeti szemlélete szenvedélyessé, líraivá, sőt drámaivá vált. A barbizoni kolónia egyik legkiválóbb tájképfestője, de kitűnt arcképeivel és litográfiáival is. Természetábrázolásában külön szerepet kaptak az égbolt tüneményei.
Főbb művei
Folyópartján
Tehenek a gázlónál
Vihar után
A tenger
Napnyugta a mocsárnál
Reggel
Alkonyat
Jön az ősz
Normandiai legelő
Önarckép
George Sand arcképe
Jegyzetek
↑ abBnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
A művészet története. (Historia del'arte. Magy. vált. főszerk. Aradi Nóra. ) 8. köt. A rokokótól 1900-ig. ([Közrem.] Gellér Katalin). Budapest : Corvina, 1989. 300 o. ISBN 9631328155