PROFILPELAJAR.COM

	Münchner Residenz
Település	München
Cím	Max-Joseph-Platz (3)
Építési stílus	reneszánsz építészet
	Hasznosítása
Felhasználási terület	kastély; királyi palota;
	Elhelyezkedése
	Münchner Residenz Pozíció München térképén
	é. sz. 48° 08′ 28″, k. h. 11° 34′ 43″48.141049°N 11.578714°EKoordináták: é. sz. 48° 08′ 28″, k. h. 11° 34′ 43″48.141049°N 11.578714°E
	Münchner Residenz weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Münchner Residenz témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

A Münchner Residenz az egykori bajor hercegek, választófejedelmek és királyok palotája München belvárosában. Az épületcsoport Németország legnagyobb városi palotája és egyben Európa egyik legnagyobb művészeti múzeuma.

A palotakomplexum tíz belső udvar körül három nagy épületcsoportból áll. Az egyik a Königsbau (azaz „Királyi építmény”, a Max-Joseph tér felőli oldalon), a második a Maximilianische Residenz vagy Alte Residenz, a Residenzstraße felé nyíló homlokzattal, a harmadik pedig a Hofgarten park felé néző Festsaalbau. A paloták hatalmas belső terének jelentős részét Residenzmuseum foglalja el, a látogatható termek száma 130.^[1] Az építészeti stílus a keletkezési koroknak megfelelően változatos, a fő irányzatok a reneszánsz, barokk, rokokó és a klasszicizmus.

Története

A Residenz helye már évezredekkel ezelőtt is lakott volt. 2014-ben régészek az Apothekenhof nevű udvar alatt csaknem érintetlen késő bronzkori sírt tártak fel.^[2]

A Münchner Residenz a Hofgarten parkkal és a Neuveste maradványaival, Michael Wening alkotása, 1700 után

A város gyors növekedése és a polgári forrongások 1385-ben eddigi rezidenciájuk, a régi királyi vár feladására és a kibővített város északkeleti részén új erődítmény, a Neuveste emelésére késztették a Wittelsbachokat, ugyanis az Alter Hof, a felső-bajorországi, majd bajorországi hercegek addigi rezidenciája már nem volt elég biztonságos. Az új erődöt a város felől vizesárok védte.

A Neuveste a századok során rendszeresen változott, fejlődött. Szinte az összes Wittelsbach végzett bővítést a palotán, vagy éppen megcsonkította azt, mikor új épületekhez használta fel bizonyos részeit. Egyedül az ún. Móric-torony maradt évszázadokon át érintetlen. A különböző tervek és stílusok alkalmazása révén nem született ugyan építészetileg egységes épület, de kultúrtörténeti szempontból azonban mindenképpen érdekes együttes keletkezett az idők során.

A második világháborús bombázások során a palota súlyos károkat szenvedett. A 23.500 négyzetméteres tetőszerkezetből csupán 50 négyzetméter maradt meg épen. Az épületegyüttes nagy részét a Bajor Állami Kastélyok, Kertek és Tavak Hivatala a háború utáni évtizedekben újból felépítette.^[3] Ezt az is lehetővé tette, hogy a müncheni polgárok a palota bútorainak és belső burkolatainak a nagy részét még a bombatámadások előtt kimenekítették és biztonságba helyezték. Később a müncheniek adományokkal segítették a királyi palota helyreállítását. Egy részük még a világháború utolsó napjaiban megalapította a Freunde der Residenz egyesületet, aminek célja az épületek újbóli felépítésének és gondozásának segítése. Az egyesület a mai napig aktív és számos adakozási akciót szervezett.^[4]

Mai használata

Bővebben: Residenzmuseum

A palota nagy része múzeumként működik. A múzeumban egyrészt 130 uralkodói termet, szobát lehet megtekinteni, de láthatók benne művészeti gyűjtemények is. Ilyenek a porcelán és miniatúrfestmény gyűjtemények.^[5] A palotában található még az Állami Éremgyűjtemény.^[6]

Szintén a palotában kapott helyet a Bajor Állami Színház mindhárom színpada (Neues Residenztheater, Cuvilliés-Theater, Marstall).^[7] A Herkulessaalban klasszikus zenekarok koncerteznek rendszeresen. A belső udvar nyáron szabadtéri koncertek, színházi előadások helyszíne. A Bajor Tudományos Akadémia^[8] és a Bajor Szépművészeti Akadémia^[9] székhelyei is a kiterjedt épületegyüttesben vannak.

Több termet lehet privát rendezvényre bérelni. A palotamúzeum két termében a bajor kormány tart néha reprezentatív rendezvényeket.^[10] Ilyen például a kormány hagyományos újévi fogadása.

Kincstár

Bővebben: Schatzkammer (Münchner Residenz)

Külön látogatható a kincstár, amelynek tíz helyiségből álló páncéltermében a bajor uralkodók által évszázadokon át gyűjtött legértékesebb tárgyak tekinthetők meg. A több mint 1200 darabból álló gyűjtemény uralkodói ékszerekből, aranytárgyakból, valamint drágakövekből, elefántcsontból, hegyikristályból és más értékes anyagokból készült dísztárgyakból áll. A kincstárban őrzik a Gizella magyar királynéhoz köthető díszes keresztet és a bajor királyi koronázási ékszereket is.^[11]

Képek

Diana temploma
Hálószoba
Kaisertreppe
Boldog Gizella keresztje
A Hofgarten tavasszal

Irodalom

Kurt Faltlhauser: Die Münchner Residenz. Geschichte, Zerstörung, Wiederaufbau. Thorbecke, Ostfildern 2006, ISBN 978-3-7995-0174-3
Gerhard Hojer: Die Prunkappartements Ludwigs I. im Königsbau der Münchner Residenz. Hugendubel GmbH, München 1992, ISBN 3-88034-639-9
Gerhard Hojer: König Ludwig II.-Museum Herrenchiemsee. Hirmer Verlag, München 1986, ISBN 3-7774-4160-0
Gerhard Hojer, Herbert Brunner und Lorenz Seelig: Residenz München. Bayerische Verwaltung der staatlichen Schlösser, Gärten und Seen, München 1996, ohne ISBN
Johannes Erichsen u. Katharina Heinemann: Bayerns Krone 1806 - 200 Jahre Königreich Bayern. Hirmer Verlag, München 2006, ISBN 978-3-7774-3055-3
Henriette Graf: Die Residenz in München - Hofzeremoniell, Innenräume und Möblierung von Kurfürst Maximilian I. bis Kaiser Karl VII.. Bayerische Verwaltung der staatlichen Schlösser, Gärten und Seen, München 2002, ISBN 3-932982-43-6
Susan Maxwell: The Pursuit of Art and Pleasure in the Secret Grotto of Wilhelm V of Bavaria, in: Renaissance quarterly, 61 (2008), 2, S. 414–462.
Samuel John Klingensmith: The utility of splendor. Ceremony, social life and architecture at the Court of Bavaria 1600 - 1800, Chicago, Ill. [u.a.] 1993.
Cornelia Kemp: Das Herzkabinett der Kurfürstin Henriette Adelaide in der Münchner Residenz. Eine preziöse Liebeskonzeption und ihre Ikonographie, in: Münchner Jahrbuch der bildenden Kunst, 33 (1982), S. 131–154.
Tino Walz: Untergang und Neubeginn - Die Rettung der Wittelsbacher Schatzkammer, der Wiederaufbau der Münchner Residenz und andere Erinnerungen aus meinem Leben. Langen/Müller, München 2003, ISBN 3-7844-2940-8
Tino Walz, Otto Meitinger und Toni Beil: Die Residenz zu München. Bayerische Vereinsbank, München 1987, ohne ISBN
Prinz Adalbert von Bayern: Als die Residenz noch Residenz war. Prestel Verlag, München 1967, ISBN 3-7913-0225-6
Thomas Langenholt: Das Wittelsbacher Album. Books on Demand GmbH, Norderstedt 2001, ISBN 3-8311-2818-9
Herbert Brunner: Die Kunstschätze der Münchner Residenz. Süddeutscher Verlag, München 1977, ISBN 3-7991-5743-3
Herbert Brunner: Die Schatzkammer der Residenz München . Bayrische Verwaltung der staatlichen Schlösser, Gärten und Seen München, München 1970, ohne ISBN
Hermann Neumann: Die Münchner Residenz. Prestel Museumsführer, 2.Aufl. München 2007, ISBN 978-3-7913-2207-0
Jean Louis Schlim: Ludwig II. - Traum und Technik. MünchenVerlag, München 2010, ISBN 978-3-937090-43-6. Der Wintergarten auf der Münchner Residenz, mit 3D-Simulationen.
Otto Meitinger: Die baugeschichtliche Entwicklung der Neuveste. Ein Beitrag zur Geschichte der Münchener Residenz. München 1970.