MÁV E jellegű szerkocsi
MÁV Ie. szerkocsiosztály MÁV If. szerkocsiosztály MÁV E jelleg
Pályaszám
MÁV Ie. 733–736 MÁV If. 737–738 →MÁV Ie. 401–404 →MÁV If. 501–502 MÁV Ie. 405–493 →MÁV E222,001–095 →MÁV E651,005 →MÁV E651,010 →MÁV E651,029 →MÁV E651,039 →MÁV E651,046 →MÁV E324,610 →MÁV E324,773 →MÁV E324,999
Általános adatok
Gyártó	MÁV Gépgyár, Bp; WLF, Floridsdorf; Lf. v. Sigl, Bécsújhely; Mf. d. StEG, Bécs
Gyártásban	1890–1904
Darabszám	95 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	3
Nyomtávolság	1 435 mm
Futókerék-átmérő	1 048 mm[1]
Hossz	6 570 mm
Magasság	2 895 mm
Szélesség	3 150 mm
Teljes tengelytávolság	3 200 mm
Üres tömeg	15,2 t
Szolgálati tömeg	40,535 t
Legnagyobb tengelyterhelés	13,635 t
Fékek
Típusa	légnyomásos Westinghouse-rendszerű önműködő gyorsfék
Rögzítőfék	csavarorsós kézifék
Átmenő fék	légnyomásos Westinghouse-rendszerű önműködő gyorsfék
Gőzvontatás
Szerkezetszám	91–9;[2] 734[3]
Vízkészlet	17,0 m³
Tüzelőanyag-készlet	8,8 m³ szén vagy fa (8 t szén)
Sablon • Wikidata • Segítség

A MÁV E jellegű szerkocsitípusát Magyar Királyi Állami Vasgyárak az Ie. osztályú gőzmozdonyaihoz fejlesztette ki 9 szerkezetszámon. Kifejlesztését egy, a MÁV által beszerzett fővonali mozdonyoknál általánosan alkalmazott szerkocsitípusnál nagyobb befogadóképességű szerkocsi szükségessége indokolta.

A bár a szerkocsi összképe nagyon hasonló volt a korábbi típuséhoz, mégis felépítése némiképp eltért amazétól. A kettős lemezkeret helyett a szerkocsi hossztartóit egy-egy 16 mm-es folytvaslemez alkotta, melyeket elöl a kapocsszekrény, hátul a vonószekrény kötötte össze. A középső tengely itt is a két szélső távolságának a felénél helyezkedett el, a tengelyek egymástól való távolsága 20–20 mm-rel lett nagyobb.A tengelyeknél lévő keretkivágásokat az ágytokok körül acélöntvények merevítették ki és ezen ágytokok nyúlványaira támaszkodtak a hordrugók. Mindegyik kerékcsapágy fölött egy-egy lemezes rugót helyeztek el, melyeket himbák nem kötöttek össze. A víztartálynak, melyen elöl kétoldalt egy-egy, hátul pedig egy töltőnyílást alakítottak ki, a szélessége 250 mm-rel nőtt. A tápvíz Szász-rendszerű vízkapcsolaton keresztül jutott a mozdony injektoraihoz. A szerkocsira egy 13″-os Westinghouse-rendszerű függőleges fékhengert és gyorsműködésű kormányszelepet szereltek. A szerkocsi minden kerékpárját egy oldalról (hátulról) fékezték. Az összes féktuskóerő a teljesen rakott szerkocsi súlyának 67%-a volt. A fékrudazat nyomáskiegyenlítő szerkezettel készült. A víztartály előtt kétoldalt két kisebb, míg hátul, a vonószekrény fölött egy nagyobb szerszámszekrényt alakítottak ki.

A típusból az alábbi mozdonysorozatokhoz szállítottak:

• MÁV Ie. osztály (9^1–9 szerkezetszám),
• MÁV If. osztály (9² szerkezetszám).

A szerkocsik nagy részét a 222 sorozatú mozdonyokkal együtt 1932–1933-ban selejtezték. Tíz szerkocsit a 222 sorozatú mozdonyokkal együtt megtartottak, további ötöt pedig a szerkocsik kapocsszekrényének átalakítását követően a 651 sorozatú mozdonyokhoz kapcsolva üzemeltették tovább. Ez utóbbi szerkocsik a E651 sorozatjelet és a mozdonyok pályaszámait kapták.

A második világháború után három szerkocsit 324 sorozatú mozdonyokhoz kapcsoltak. E szerkocsik kapocsszekrénye az E651 sorozatú szerkocsikéval azonos kivitelű volt. E szerkocsiknak kezdetben a K jellegmegjelölést szánták, de végül maradt az E jelleg és az E324 sorozatjel.

A szabványosítás jegyében a szerkocsik kerékpárjait 1948-tól az M jellegű szerkocsikéval azonos, 896 mm-es kerékváz-, illetve 1040 mm-es futókör-átmérőjű kerékpárokra cserélték.

A hozzájuk tartozó mozdony selejtezését követően a jobb állapotú szerkocsikat vízszállító kocsivá alakítva tovább használták.

• A magyar kir. államvasutak szerkocsi jellegrajzai. Pótlapokkal kiegészítve. Budapest: Magyar Királyi Államvasutak [1897.]