A Montrose hercege címét kétszer hozták létre a skóciai főrendben. A második létrehozás a Graham klán Montrose családjához kötődik. A grófi, majd a márki és végül a hercegi cím tizenöt generáción át öröklődik apáról fiúra, ez ritkaság a nemesi címek között. A Montrose-ok, Skócia más vezető családjaihoz hasonlóan kivették részüket Skócia történelmének formálásából, a katolikus oldalon vívták a vallásháborút, hamar csatlakoztak Anglia és Skócia egyesítésére. Ezt követően politikai és katonai szerepvállalásuk jelentette az állam vezetésben való részvételt. A XIX–XX. századtól kezdve a vezető szerep elhalványodott – többé nem a nemesség kiváltsága volt az ország irányítása. James Graham (1935. április 6. – ) Montrose 8. hercege a cím jelenlegi viselője.
David Lindsay, a Lindsay klán vezetője viselte elsőként a Montrose hercege címet. Az első, aki nem skót király fiaként lett herceggé, igaz, a címet nem örökölhetően nyerte el. Származását mutatja a kicsit lentebb látható családfa, ezen azért ábrázoltuk királyi vért jelentő származását, illetve kapcsolódását a Graham családhoz.
Alexander Lindsay, Crawford 4. grófjának fia volt, és apja halálakor, 1453-ban örökölte a Crawford grófi címet. Politikai karrierje során több fontos tisztséget töltött be, volt a Skót Királyi Haditengerészet főadmirálisa,[m 2] a királyi háztartás mestere,[m 3] főkamarás[m 4] és főbíró.[m 5] Számos alkalommal szolgált Angliába küldött nagykövetként. 1488-ban megkapta a Montrose hercege ( 1488) címet, nem örökölhetően, életre szólóan. Ezzel ő lett az első olyan skót, aki nem skót uralkodó fia volt, mégis hercegi rangot kapott. Lindsay III. Jakab király kegyeit élvezte, mivel hű maradt hozzá fia, Jakab herceg lázadása idején. Amikor azonban lázadó fiú IV. Jakab néven trónra lépett, megfosztotta Lindsayt a hercegi címtől, de azt 1489-ben visszaállította, így erősítve uralmát. Mivel a cím visszaállítása is csak életre szóló volt, ezért Lindsay halálával 1495-ben a hercegi cím megszűnt, de a Crawford grófság a mai napig fennmaradt.[1][2]
A Graham klán főnökei nagy valószínűséggel angol-normann származásúak voltak. A Gregham-kastély szerepel a Hódító Vilmos féle Domesday Book-ban. Amikor I. Dávid megszerezte Skócia trónját, a kíséretében volt egy Graham nevű lovag is. A Holyrood Abbey alapító okiratát William de Graham is aláírta. Az első földek, amelyeket a Graham klán birtokolt, a midlothiai Dalkeith környékén voltak. Nicholas de Graham részt vett az 1290-es parlamentben, ahol aláírták a Birghami szerződést.[m 7]
A Graham klán az 1296-os dunbari csatában[m 8] harcolt, ahol Patrick de Graham volt az egyetlen ember a skótok közül, aki nem vonult vissza, hanem a halálig harcolt. John de Graham William Wallace barátja és követője volt. John de Graham mentette meg Wallace életét Queensburyben, és Wallace mellett harcolt a falkirki csatában,[m 9] ahol Graham elesett. Graham egyik nagy kétkezes kardját a Montrose hercegek a Buchanan kastélyban őrizték. A Graham klán harcolt az angolok ellen az 1346-os durhami csatában is II. Dávid skót király mellett.
A Graham klán a Sauchieburn-i csatában[m 10] is harcolt a harmadik Lord Graham vezetésével. 1504-ben Lord Grahamet vitézsége miatt Montrose grófjává emelte az uralkodó.
Montrose grófjai
William Graham (1464–1513), Montrose 1. grófja
William Graham (1464 – 1513. szeptember 9.) hét évesen lett 3. Lord Graham. Tizenöt évesen jelent meg először III. Jakab parlamentjeiben. Támogatta a királyt a fiával való küzdelmében, harcolt a Sauchieburni csatában.[m 10] Ennek ellenére IV. Jakab kegyébe fogadta, ahogy sok más III. Jakab támogató esetében is történt, így továbbra is megjelent a parlamentben.
Grófi címre ( 1503) emelésének pontos dátuma vitatott, az egyes források szerint 1503. július 7. és 1503. november 20. között történt meg,[3] míg más források tudni vélik, hogy a jeles nap 1503. július 7. volt.[4] Névadó a család ősi birtoka, Montrose volt. A grófi címnek nincs al– vagy mellékcíme. Montrose grófja elkísérte IV. Jakabot Anglia inváziójára 1513-ban, és 1513. szeptember 9-én életét vesztette a Floddeni csatában[m 11] testvérével és sógorával együtt.
Nem sokkal az előtt, hogy grófi rangra emelkedett, Montrose grófja megszerezte Perthshire-ben Aberuthven és Inchbrakie birtokokat. Röviddel a grófi cím megszerzése után, 1505. március 3-án a skót báróságban[m 12] bírt földjét – Old Montrose – felajánlotta az uralkodónak, aki novodamus-szal[m 13] azt Montrose grófságként adta vissza részére. Ugyanezen a napon három másik oklevelet is kapott három másik új skót báróságra[m 12] Forfarshire-ben: Kincardine-re, Aberuthven-re és Kynnaber-re.[3][4]
William Graham (–1571), Montrose 2. grófja
William Graham-et (– 1571. május 24.) a király 1535 júniusában francia nagykövetnek nevezte ki, feladata a király házasságának előkészítése volt. 1536–1537 között a király távolléte alatt az országot irányító skót kormányzói bizottság tagja. Montrose támogatta a királyt az Archibald Douglas, Angus 6. grófja által vezetett angolbarát frakcióval vívott küzdelmeiben. Ezért a király 1542. május 29-én a király Strathearn megyében levő Rathernes és Blacksaugh birtokai bérlőjévé (feu[m 14]) tette. Graham ezután megszerezte a szomszédos Orchill és Garvock birtokokat is.
Montrose az edinburgh-i parlamentben 1543. március 15-én megszavazta Arran grófjának a csecsemő Mária, skót királynő régensévé történő megválasztását. Amikor azonban nézeteltérések merültek fel a régens és Beaton bíboros[m 15] között, Montrose az utóbbit támogatta. Lennox gróf bukása után a gróftól elkobzott földekkel jutalmazták – amíg Lennox 1564-ben vissza nem kapta azokat. 1547 novemberében Montrose a régenssel együtt részt vett Broughty Castle sikertelen ostromában. Ő volt az egyetlen nemes, aki részt vett a királynő első miséjén, amikor Franciaországból 1561-ben visszatért. Noha Montrose-t 1561. szeptember 6-án a skót titkos tanács tagjává választották, a feljegyzések szerint nem vett részt a királynő egyik parlamentjén sem, miután visszatért Franciaországból. Pártolta a királynőnek Lord Darnley-vel kötött házasságát, de hamarosan semleges álláspontot vett fel. Nem értett egyet a királynő letételével és bebörtönzésével. Miután a királynő megszökött, csatlakozott hozzá. De miután unokája és örököse a királynő ellenes politikát folytatott, ezért nem vállalta a királynő támogatást.[4][5]
Robert Graham (–1547), Lord Graham
Robert Graham, Lord Graham (–1547. szept. 10.) harcolt és meghalt a Battle of Pinkie-i csatában.[m 16][6]
John Graham (1548-1608), Montrose 3. grófja (1548-1608)
Graham több alkalommal – 1569, 1577 – volt a skót titkos tanács tagja, ahogy a főkincstárnok[m 17] tisztséget is többször – 1584–1585 és 1598–1605 – töltötte be. Kétszer volt a legfelsőbb bíróság tagja (1584–1588 és 1591–1596).[4][7]
John Graham (1573-1626), Montrose 4. grófja
A katolikus Graham-et 1604-ben nevezték ki skót titkos tanácsosnak, 1626-ban a tanács elnöke volt. 1610-ben a Stirlingshire-i békebírája,[m 18] 1625-ben kincstári biztos.[4][8]
Montrose márkik
James Graham (1612–1650), Montrose 5. grófja, majd Montrose 1. márkija
Egyike lett a covenantereknek[m 20] 1639 júliusában, a Berwicki Szerződés[m 21] aláírása után a szeptemberben ülésező skót parlamentben Montrose szembekerült Archibald Campbell-lel, Argyll első márkijával, aki fokozatosan átvette a presbiteriánus és a nemzeti párt vezetését.
I. Károly angol király 1640-ben arra készült, hogy megtámadja Skóciát. Montrose arra kényszerült, hogy kettős játékot játsszon. 1640 augusztusában politikai támadást indított Argyll márkija ellen, de tagja volt a skót seregnek. 1641. május 27-én az Argyll elleni intrikák miatt a Rendi Bizottság[m 22] elé idézték, és megvádolták. Az Edinburgh-i kastély börtönébe zárták.
A király 1644-ben a szabadon engedte Montrose-t és szinte azonnal Skócia hadnagyává nevezte ki, rá egy évre főkapitánnyá tette, végül 1644. május 6-án Montrose márkijává ( 1644)[m 23] emelte. Montrose sereget gyűjtött, amihez csatlakozott a királypárti szövetséges ír konföderációk 2000 fegyelmezett ír katonája. Montrose egymást követő győzelmeket aratott a tippermuir-i csatában,[m 24] az aberdeeni csatában,[m 25] az inverlochyi csatában,[m 26] az auldearni csatában,[m 27] az alfordi csatában[m 28] és a kilsythi csatában,[m 29] amely a konfliktus legnagyobb ütközete volt Skóciában. Kortársai gyakran a „nagy Montrose“-ként említették. Győzelmeinek története eljutott a kontinensre, XIV. Lajos francia király a franciaország marsallja tisztséget kínálta számára, III. Ferdinánd császár pedig tábornagyi rangot adományozott számára. Montrose a skót király szolgálatában maradt. Több év folyamatos győzelme után Montrose végül vereséget szenvedett a Philiphaugh-i csatában.[m 30] Visszaállt a Rendi Bizottság hatalma.
Montrose a Felföldön át Norvégiába indult. 1649 júniusában a király halálát megbosszulni vágyó II. Károly visszahelyezte őt Skócia névleges hadnagyi posztjára. 1650 márciusában Montrose partra szállt Orkney-ben, átkelt a szárazföldre, de carbisdale-i csatában[m 31] vereséget szenvedett. Montrose márkija egy ideig bujkált, majd feladta magát. Edinburgh-ba vitték, és május 20-án a parlament halálra ítélte. 21-én felakasztották, a tetemet lefejezték, majd a testet felnégyelték és szétküldték Glasgow, Perth, Stirling és Aberdeen városokba.
A Stuart restauráció (1660) után II. Károly angol király utasítására Montrose fejét és végtagjait összeszedték és a koporsóba helyezték Holyroodban. 1661. május 11-én állami temetést tartottak a St. Giles templomban. Emlékét számos irodalmi alkotás őrzi, például Walter Scott „A Legend of Montrose“ (1819) vagy John Buchan „The Marquis of Montrose“ (1927).[4][9][10][11][12]
James Graham, Montrose 2. márkija (1631-1669)
A tizennégy éves James Grahamet – aki apjához hasonlóan angol párti volt – a skót Covenanter[m 20] szolgálatban álló John Urry tábornok a családi birtokról tanítójával együtt az Edinburgh-i kastélyba vitte túsznak. Innen ugyan kiszabadult, de apja harctéri veresége után Angliába menekült és ott érte meg, hogy apja ellenfele, Archibald Campbell, Argyll első márkija 1650-ben bíróság elé állítja és kivégezteti apját, elkobozza vagyonát. Az elkobzott vagyon jó része az Argyll családhoz került. Az Argyll-okkal való konfliktus oka az eltérő politikai és vallási nézet volt. Montrose a királypárti oldalt támogatta szembekerülve a skót nemesség jelentős részével, köztük az Argyll-klánnal, amely a presbiteriánus (Covenanter) mozgalom oldalán álltak, és uralták a Parlamentet.
A Montrose cím és birtok visszaszerzésére 1660-ban, a Stuart restaurációt követően került sor. Ekkor a trónra visszakerült II. Károly oly módon mutatta ki háláját Montrose 1. márkija iránt, hogy visszaadta a Graham családnak az összes elkobzott birtokot és címeit. Montrose 1661. január 1-jén részt vett apja állami temetésén a Holyrood Abbeyben. Montrose 2. márkija visszakerült Skócia legbefolyásosabb nemesi családjai közé Az Argyll-okkal való politikai és személyes ellentétek a birtokok visszaszerzése után sem szűntek meg. 1661-ben Archibald Campbellt, Argyll 1. márkiját hazaárulással vádolták meg – részben Montrose 1. márkija elleni cselekedetei miatt – és kivégezték. A tárgyaláson során a döntéshozóként jelenlevő Montrose megtagadta, hogy szavazzon Archibald Campbell sorsáról, mondván, nem lenne pártatlan. Ugyanakkor pert indított Archibald Campbell, Argyll 9. grófja ellen,[m 32] hogy kompenzálja a Montrose vagyon gyarapodásának elmaradását, amíg az apja elkobzott földjeit az Argyll-ok kezelték. Tárgyalásos megegyezés született, és 1667. február 23-án a biztosok jelenlétében itták egymás egészségére.
Montrose 1661-től a skót titkos tanács tagja, részt vett a skót presbiteriánus egyház elleni elnyomó intézkedések kidolgozásában. 1674-ben elérte, hogy a skót Parlament támogassa a királyi hatalmat a presbiteriánusok ellenében. Életének későbbi éveiben, 1680-ban visszavonult az aktív politikai élettől. 1684-ben, 53 éves korában halt meg.[12][13]
James Graham, Montrose 3. márkija (1657–1684)
A rövid életű (1657. október 20. – 1684. április 25.) harmadik márki a Glasgow-i Egyetemen tanult. Huszonegy évesen lett a skót Titkos tanács tagja, 1682-től haláláig a tanács elnöke. Egyetlen gyereke született, aki örökölte címeit és birtokait.[12][14]
Montrose hercegei, második létrehozás
James Graham (1682-1742), Montrose 4. márkija, majd Montrose 1. hercege
James Graham (1682. április - 1742. január 7.) apja 1684 áprilisában bekövetkezett halálakor kiskorú volt, apja végrendeletének megfelelően tíz nevelő – köztük leválthatatlanul édesanyja[m 33] és Charles Hamilton, Haddington 5. grófja[m 34] – gondoskodott az ifjú márkiról. Mivel Haddington grófja egy éven belül meghalt, a király intézkedett a márki neveléséről. A király azt kívánta, hogy az ifjú márki katolikus befolyás alatt nevelkedjen, ami megfelelt családja hagyományának is. Államigazgatási karrierjét a Skót Kincstár biztosaként (1705-1707) kezdte, hamarosan Skócia főtengernagya[m 2] lett, 1706-ban a skót Titkos tanácsot vezette. A Montrose márki cím öröklési rendjét 1706-ban az uralkodó James Graham kérdésére módosította. A kiadott novodamus[m 13] az örökösödési rendet kiterjesztette a nőági leszármazottakra is abban az esetben, ha nem lenne férfi utód.
1707-ben egyik aláírója volt az Anglia és Skócia egyesülését kimondó törvény skót aláíróinak. A király ezért 1707. április 24-én Montrose hercegévé[m 35] ( 1704) emelte. Egyike volt annak a tizenhat skót képviselőnek, akiket az utolsó skót parlament 1707. február 13-án választott meg.[m 36] Többször újraválasztották, 1710-ben hagyta ott a Parlamentet. 1709. február 28-án kinevezték Skócia titkos pecsét őrének,[m 37] de a tory adminisztrációval való nézeteltérése miatt 1713-ban eltávolították hivatalából. Anna királynő halálát követően Montrose herceg az országot irányító Régens-tanács egyik tagja volt I. György brit király megkoronázásáig.
A következő évtizedben az államigazgatás számos tisztségét töltötte be. Mar grófját követte a Skóciával foglalkozó hivatal élén, egy évig volt skót Lord Clerk Register,[m 38] 1716-tól Skócia Nagy Pecsétjének őre.[m 39] Ez utóbbi pozícióból 1733 áprilisában Robert Walpole miniszterelnök eltérő politikai nézetük miatt elmozdította. Élete nagy részében a Glasgow-i Egyetem kancellárja[m 40] volt.[12][15][16]
W.H. Worthington: Rob Roy portréja, 1830-as évek.Rob Roy MacGregor vs. Montrose hercege
Rob Roy MacGregor (1671. március 7. – 1734. december 28.) híres skót harcos és klánvezér volt, akit gyakran a „skót Robin Hoodként” emlegetnek. Rob Roy a MacGregor klán tagja volt, amelyet a XVII. században üldöztek és elnyomtak, részben a klán korábbi lázadásai miatt. Rob Roy földbérlő és szarvasmarha-kereskedő volt. Montrose éveken át hitelezte Rob Roy üzletét, a sikerből jelentős hasznot húzott. Amikor Rob Roy-nak gazdasági nehézségei és veszteséges éve volt, akkor is követelte hitele visszafizetését. Rob Roy nem tudta visszafizetni a kölcsönt, Montrose-é lett földjei és vagyona. Rob Roy törvényen kívülivé vált, és gerilla harcot folytatott a hatalommal szemben, különösen a Montrose birtokok ellen. Részt vett az 1715-ös Jacobita felkelésben, amelynek célja a Stuart-ház visszahelyezése a brit trónra, de kudarcot vallott, és ezután is bujkált a hatóságok elől. Az élete számos regény és film alapjául szolgált, Walter Scott híres regénye, a „Rob Roy“, amely tovább növelte hírnevét.[17]
William Graham (1712–1790), Montrose 2. hercege
William Graham (1712. augusztus 27. London – 1790. szeptember 23.) Shawford melletti családi kastélyban nőtt fel, ahol bátyjával együtt William Mallet skót költő tanította,[m 41] később ő kisérte el Graham fivéreket európai körútjukon. Katonai karrierbe kezdett, de bátyja, David 1731-ben bekövetkezett halála után ő lett Graham márki, a hercegi cím örököse. Mivel bátyját 1722. május 23-án I. György brit király Gróf Graham-má tette[m 42] ( 1722), a bátyjától megörökölt bárói cím lehetővé tette, hogy 1734-től részt vett a Lordok Háza munkájába. 1742-ben apját követte a hercegségben, 1743-tól pedig a Glasgow-i Egyetem kancellári[m 40] tisztségében is, amelyet 1780-ig töltött be. Graham nekikezdett a család székhely – a Stirlingshire-i Buchanan kastély[m 43] – építésének, de főleg Angliában élt és a Twickenham Parkban halt meg.[16][18]
James Graham (1755–1836), Montrose 3. hercege, KG, KT, PC
James Graham (1755. szeptember 8. London – 1836. december 30.) az Eton College után a Cambridge-i Egyetem Trinity kollégiumában tanult, 1775-ben születése jogán (jure natalium) szerzett diplomát. Montrose 1780-1784 között Richmond, 1784 és 1790 között pedig Great Bedwyn parlamenti képviselője volt. 1783 decemberében a Pitt kormányban vállalt a Kereskedelmi Tanács alelnöki tisztét, ugyanekkor Titkos tanácsossá választották.
Fényes karriert futott be, az államigazgatás számos területén megfordult. Főhadnagy[m 44] volt Huntingdonshire-ben (1790–1791), Stirlingshire-ben (1794, 1836) és Dunbartonshire-ben (1813–1836), de szolgált a Royal Company of Archers[m 45] főkapitányaként is (1824–1830). Királyi főlovászmester[m 46] (1790–1795 és 1807–1821), a Kincstári kifizetések igazgatója[m 47] (1791–1800 és 1804–1806), főkamarás[m 48] (1821–1827 és 1828–1830) és 1795–1836 között a Lord Justice General[m 49] tisztét töltötte be.
Montrose 1780 decemberétől haláláig a glasgow-i egyetem kancellárja[m 40] volt, 1793-ban megkapta a Bogáncsrendet, amelyről 1812-ben lemondott, mert kiérdemelte a Térdszalagrendet.
A Graeme tartán. A Graham klán tartánjainak két fő családja van, a Graham of Montrose és a Graham of Menteith tartán.
A jakobita felkelés után kiadott 1746-os Dress Act (Öltözködési törvény) megtiltotta a tartán[m 50] használatát, hogy visszaszorítsák a skót klánok függetlenségét és identitását. 1782-re azonban a politikai légkör megváltozott, a Montrose és John Murray, Atholl 4. hercege vezette összefogásával sikerült meggyőzni a kormányt a tiltás eltörléséről. Az intézkedés jelentős mértékben hozzájárult a skót kulturális újjászületéshez, és a tartán azóta is Skócia egyik legfontosabb szimbóluma.[16][19]
„Kevés olyan egyén van, aki bármennyire is kiemelkedne születése, tehetsége, parlamenti befolyása vagy közszolgálatai által, aki olyan ragyogó hivatali pozíciókat töltött volna be, vagy olyan nagy tisztségekig jutott volna, mint Lord Graham III. György uralkodása alatt… Személyében elegáns és kellemes volt, amennyire ezek a tulajdonságok külső megjelenésének szimmetriájától függtek, és nem hiányzott belőle mindaz a kifinomultság, amely méltó híres származásához. Beszéde könnyed és magabiztos volt, ami elengedhetetlen volt a parlamenti felszólalásokhoz… Olyan különböző tulajdonságokat mutatott, amelyek ellensúlyozták a nagy tehetség hiányát, különösen a körültekintést, éleslátást és a saját érdekei iránti figyelmet, amelyek annyira jellemzőek a kaledóniai népre.”[20]
James Graham (1799-1874), Montrose 4. hercege, KT, PC
James Graham (1799. július 16. - 1874. december 30.) tanulmányait a cambridge-i Etonban és az egyetem Trinity College-ában végezte. A huszonegy éves Montrose-t Titkos tanácsossá nevezték ki és tagja lett a királyi háztatásnak, alkamarásként 1827-ig szolgált. Cambrige konzervatív képviselője volt a Parlamentben 1825 és 1832 között, két éven át (1828–1830) az Indiai Testület biztosaként szolgált. 1836-ban követte apját a hercegségben, átlépett a Lordok Házába.
Amikor 1852 februárjában Edward Smith-Stanley, Derby 14. grófja miniszterelnök lett, Montrose-t kamarássá nevezték ki, posztját az év decemberéig, a kormány bukásáig megtartotta. A második Derby kormány idején Lancaster Hercegség kancellárja volt, majd Benjamin Disraeli kormányzása idején, 1866 és 1868 között főpostamesterként szolgált. Főpostamesterként bemutatta az Electric Telegraphs Billt, aminek eredményeként a brit távíró cégek az államilag felügyelt Postához kerültek. Politikai karrierje mellett – a családi hagyományt és apját követve – a Glasgow-i Egyetem kancellárjaként szolgált 1837 és 1874 között. 1845-ben a Bogáncsrend lovagja lett.[16][21]
Douglas Graham (1852–1925), Montrose 5. hercege KT
Douglas Graham (1852. november 7., Glasgow – 1925. december 10.) a windsori Eton College-ban tanult. Két idősebb fiú testvére rendre a James nevet viselte, de mindkettő meghalt, mielőtt örökölhette volna a hercegi címet. A második James még élt, amikor Douglas született. 1872 és 1874 között hadnagyi rangot szerzett a Coldstream gárdánál.[m 51] 1874 végén örökölte a hercegi címet, öt évvel később megkapta a Bogáncsrendet. Továbbra is katonai pályán mozgott, 1885 és 1925 között Stirlingshire főhadnagyi[m 44] tisztét töltötte be, majd az Argyll és Sutherland Highlanders ezredes-parancsnoka volt. 1897-től három uralkodó – Viktória királynő, VII. Eduárd király és V. György király– mellett szolgált katonai tanácsadóként egészen haláláig. Részt vett a Második búr háborúban és harcolt az Első világháborúban.
A Bogáncsrendet 1879-ben érdemelte ki, 1917-től a Rend kancellárja volt. Két alkalommal (1916 és 1917) a Lord High Commissioner[m 52] tisztséget viselte.[16][22]
James Graham (1878–1954), Montrose 6. hercege KT CB[m 53] CVO[m 54]
James Graham (1878. május 1. – 1954. január 20.) az Eton College-ban tanult majd apját követve katonai pályára lépett. 1900-ban a londoni Lloyd's megbízásából a dél-afrikai kormánynak dolgozott, vezeték nélküli távirati állomásokat létesítettek a dél-afrikai tengerparton. 1903-ban jelentős összeggel járult hozzá a Királyi Haditengerészet Önkéntes Tartalék (RNVR) megalapításához. Az Első világháborúban az RNVR-nél szolgált, majd az RNVR Clyde hadosztályának, majd Skócia keleti partjának RNVR-jének parancsnoka volt. 1921. október 12-én 2. osztályú parancsnokká léptették elő, hamarosan az egész RNVR parancsnokává nevezték ki, 1927-es nyugdíjazásáig dolgozott ebben a beosztásban. Egyfajta köszönetként az RNVR hajóját, amelyen szolgált, ideiglenesen átnevezték HMS Montrose-ra. 1992-ben hasonló okból a hetedik Duke-osztályú fregatt a HMS Montrose (F236) nevet kapta.
Mérnökként a HMS Argus (I49) az első repülőgép-anyahajó megépítésének kezdeményezője volt, a „William Beardmore and Company of Dalmuir“ igazgatójaként pedig aktívan felügyelte az építést. Bár 1912-ben hozzákezdtek a tervezéshez, a megvalósítást – meglepő módon – késleltette az első világháború. A HMS Argust 1917. december 2-án bocsátották vízre. Montrose számos haditengerészeti társaságnak volt vezető tisztségviselője. Elnyerte a Viktória rend parancsnoki fokozatát (1905), majd a Bath–[m 53] (1911), később a Bogáncsrend (1947) tagságát is. Két alkalommal (1942 és 1943) töltötte be a Lord High Commissioner[m 52] tisztséget.[16][23][24]
James Graham (1907–1992), Montrose 7. hercege
James Graham (1907. május 2. Stirlingshire – 1992. február 10.) az oxfordi Eton College-ban tanult és jóval később, 1964-ben diplomázott az Oxfordi Egyetem Christ Church kollégiumban. Graham márkija először 1930-ban ment Dél-Rhodesiába, ahol egy szarvasmarha farmot vezetett. Miközben 1939-ben Angliában nyaralt, kitört a második világháború. Jelentkezett az Admiral Commanding Reserves-hez, a Királyi Tengerészeti Tartalék hadnagyává nevezték ki. A HMS Kandaharon[m 55] teljesített szolgálatot, a hajó Lord Mountbatten vezette harcegység tagja volt. Először az Északi-tengeren harcoltak, utána a görögországi német inváziót követően Kréta és Görögország evakuálásában segítettek.
1954 elején örökölte apja címeit, hamarosan foglalta el helyét a Lordok Házában. Kenyában tett vadászutakat, ahol megismerkedett második feleségével, Susan Semple-lel. A család a Rodézia fővárosa, Salisbury (ma: Zimbabwe, a fővárosa Harare) melletti Nyabirában található Derry Farmon élt, ahol kukoricát és dohányt termesztettek, Texasból importált Brahma marha gyulyákat neveltek..
Montrose a faji szegregáció keményvonalas támogatója volt Rodéziában. Alapítója volt a Rodéziai Frontnak, amely a rasszistaapartheid rendszert támogató politikai erő volt. 1965. november 1-én Rodézia egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét az Egyesült Királyságtól, követően Montrose mezőgazdasági miniszterként (1962-1963, 1964–1965), majd védelmi és külügyminiszterként (1966-1968) szolgált a kabinetben. Földművelésügyi miniszteri mandátuma alatt elfogadták az 1969-es földbirtoklási törvényt, amely 16%-kal csökkentette a fehér tulajdon számára fenntartott földterületet, amely így 182 000 km2 lett. Ennél alig kevesebbet a feketéknek tartottak fent, de ezek a rosszabb minőségű, sok esetben megművelhetetlen földek voltak. Az apartheid rendszer összeomlását követően Montrose családjával a dél-afrikai Natalba, majd a skóciai Kinrossba költözött, ott is halt meg. Annak ellenére, hogy élete jelentős részét Afrikában élete, beszélt gael-ül, és szerette a Skót-felföldet. A Loch Lomond melletti családi temetőben temették el.[16][25]
James Graham (1935– ), Montrose 8. hercege
Montrose hercege (1935. április 6. – ) Dél-Rodéziában született, ahol apja farmot alapított. Bentlakásos iskolába járt Skóciában, először Aberdeenshire-ben, majd az Edinburgh melletti Loretto Schoolba. Az iskola fizikailag kemény, spártai volt, sok más mellett a tanulók elsajátították a skót duda kezelését és a felföldi táncokat. A tanulmányokat követően bejárta a világot, 1962-ben visszatért Skóciába, hogy beletanuljon a családi gazdaság és birtok felügyeletébe. 1970-ben Ottawában nősült meg, feleségétől három gyereke született: Lady Hermione Elizabeth Graham (1971. július 20.), James Alexander Graham, Graham márkija (1973. augusztus 16.) és Lord Ronald John Christopher Graham (1975. október 13.). Apja 1992-es halála után a konzervatívok közé ülve foglalta el helyét a Lordok Házában. Montrose a skót hivatal árnyékminisztere volt a 2010-es általános választások előtt. A herceg jelenleg a Lordok Házának vezető tanácsadója, mezőgazdasággal, halászattal, erdőgazdálkodással és környezetvédelemmel foglalkozik.[16][26]
James Graham, Graham márki (1973. augusztus 16. – )
Tanulmányait az Eton College-ban éa az Edinburgh-i Egyetem-en végezte, a Cape Town-i Egyetemen diplomázott (M.Sc.). Amellett, hogy James átvette a skóciai Graham Estate irányítását, több évet töltött a megújuló energiaforrások és a környezetszennyezés elleni intézkedések népszerűsítésével Kínában. Folyékonyan beszél mandarinul.
Részleges családfa
A családfán csak a Montrose herceg és márki és gróf címek öröklődésében szerepet játszó személyek szerepelnek, illetve néhány érdekesebb családi kapcsolódási pont. Előzményekről lásd a szócikk elején lévő családfát!
William Graham (1464 – 1513), Montrose 1. grófja. Felesége: Annabella Drummond (1463–1505)
Pajzs: Első és negyedik mező: Arany (Or) alapon fekete (Sable) fő (Chief), amelyen három ezüst (Argent) kagyló (escallop) látható. Ez a Graham klán jelzi. Második és harmadik mező: Ezüst (Argent) alapon három természetes színű vörös (Gules) rózsa zöld levelekkel és magokkal (barbed and seeded proper). Ez a Montrose családot jelképe.
Sisakdísz: A sisakon egy aranysárga és fekete burkolat található, rajta egy sisak, amelyen egy vörös-fehér torokszalag. A sisak tetején egy gólya[m 56] látható, amely egy kígyót tart a csőrében.
Sapkadísz: A címer tetején egy barna sas helyezkedik el, kiterjesztett szárnyakkal.
Tartók: A pajzs két oldalán egy-egy fehér gólya[m 56] látható, vörös csőrrel és lábbal, amelyek a címerpajzsot tartják.
Mottó: A címer felett egy szalagon a „Ne felejtsd el” (N'oubliez) francia nyelvű mottó szerepel.
Megjegyzések
↑Negyedelt pajzs. Az első és negyedik mező: vörös mezőben ezüst és kék sakkozott pólya (Lindsay klán). A második és harmadik mező: arany mezőben vörös oroszlán, amelyet fekete harántpólya keresztez (Abernethy lordja). A pajzs közepén egy kisebb pajzs (inescutcheon) ezüst mezőben egy természetes rózsával, vörös szirmokkal, zöld csészelevelekkel és terméssel (Montrose).
↑ abA Lord High Admiral of Scotland a Skót Királyság haditengerészetének legmagasabb rangú tisztségviselője volt. Ez a tisztség a haditengerészet vezetéséért, a tengeri kereskedelem és kalózkodás elleni védelemért és a haditengerészeti bíróságok felügyeletéért volt felelős. A tisztség birtokosa gyakran diplomáciai küldetésekben vett részt, különösen Angliával és más európai hatalmakkal folytatott tengeri ügyekben. A XV-XVII. században Skócia gyakran szövetséges volt Franciaországgal (Auld Alliance), és a tengeri kapcsolatok fontos szerepet játszottak ezekben az időszakokban.
↑A Master of the Royal Household (a királyi háztartás vezetője) a királyi udvar mindennapi működését felügyelte. Számos feladatért volt felelős, amelyek a királyi háztartás, a szolgák és a vendégek kiszolgálásával, valamint az udvar életének szervezésével kapcsolatosak. Főbb feladata volt a királyi háztartás irányítása, a királyi költségvetés kezelése, a királyi család ellátása és a királyi látogatások megszervezése és a királyi kíséret ellátása. A Master of the Royal Household az udvar adminisztratív vezetője volt, míg a Lord of the Bedchamber a király személyes, közvetlen szolgálatában állt.
↑A Great Chamberlain (főkamarás) felelős volt a királyi udvar hivatalos ceremóniáinak és a királyi háztartás egyes részeinek működtetéséért. Ceremoniális feladatok mellett felügyelte a királyi rezidenciákat a Master of the Royal Household tisztség viselőjével osztozva.
↑A Justiciar a középkori Skóciában és Angliában szélesebb hatáskörrel rendelkezett, és nemcsak az igazságszolgáltatás, hanem az egész királyság igazgatásában is jelentős szerepet játszott. A Justiciar gyakorlatilag a király helyettese volt az igazságszolgáltatásban és az államigazgatásban.
↑Crawford grófja cím a mai napig (2024) létezik. Öröklése csak a 16. grófig történt ezen az ágon, az is némi jogi csavarral. Anthony Robert Lindsay (1958–), Crawford 30. grófja, Balcarres 13. grófja viseli. A cím örököse Alexander Thomas Lindsay (1991–), Lord Balniel, az örökös örököse Ludovic James Lindsay (2020–), Crawford mestere.
↑A birghami szerződés, amelyet Salisbury-i szerződésnek is neveznek, két szerződés. 1289-ben és 1290-ben írták alá, mindkettő célja Skócia függetlenségének biztosítása volt III. Sándor skót király halálát követően. Az aláírók elismerték az alig pár éves unokáját, Margitot uralkodónak. És nevében régensek vezették Skóciát.
↑A dunbari csata volt az 1296-os hadjárat egyetlen jelentős szárazföldi összecsapás első skót függetlenségi háború kezdetén.
↑Az 1298. július 22-i falkirki csata az első skót függetlenségi háború egyik legnagyobb csatája volt. Az angol hadsereg I. Eduárd angol király vezetésével legyőzte a William Wallace vezette skótokat. Nem sokkal a csata után Wallace lemondott Skócia vezetéséről.
↑ abA Sauchieburn-i csatát 1488. június 11-én vívták a skóciai Stirlingtől körülbelül három kilométerre délre fekvő Sauchie Burn patak oldalán. A csata III. Jakab skót király követői és a lázadó skót nemesek nagy csoportja között zajlott, akiket névleg a király 15 éves fia, Jakab, Rothesay hercege vezetett. A csatában III. Jakab meghalt a csatában, és fia követte őt IV. Jakab néven.
↑A Flodden-i, Flodden Field-i, vagy esetenként Branxtoni vagy Brainston Moor-i csatát 1513. szeptember 9-én vívták az Anglia és a Skócia Királyság közötti Cambrai Liga háborújában, az angolok győzelmét eredményezte. A csata Branxton közelében, Northumberland megyében, Észak-Angliában zajlott, a IV. Jakab skót király vezette megszálló skót hadsereg és a Surrey grófja által irányított angol hadsereg között. A csapatok számát tekintve – 30-40 ezer támadó (5-14 ezer halott), 26 ezer angol, 1500-1700 halott, ötezer sebesült – ez volt a legnagyobb létszámú csata, amelyet valaha vívtak a két királyság között. A csatában a skót oldalon Argyll 2. grófján kívül elesett IV. Jakab király, Montrose grófja, Bothwell grófja és Lennox grófja.
Helyi nemesség (Minor Nobility): A Baron cím Skóciában történelmileg a helyi földbirtokosok rangját jelölte. A skót Baron nem feltétlenül tartozik a Peerage rendszerbe, hanem inkább a helyi, kisnemesség részét képezi. A baronok birtokaikat az uralkodótól kapták, és általában egy adott területen (barony) uralkodtak.
A skót Baronage tagja nem rendelkezett automatikus joggal arra, hogy helyet foglaljon a Lordok Házában, ellentétben a skót Peerage tagjaival.
A baronok inkább helyi szinten játszottak szerepet, földesurakként tevékenykedtek, akiknek joguk volt helyi bíróságokat vezetni és igazságot szolgáltatni a saját földjeiken. Ezt a rendszert Baron Court-nak nevezték.
↑ abA novodamus jogi kifejezés, amely a skót jogban arra vonatkozik, amikor egy nemesi vagy földbirtokosi cím vagy jog újra kiadásra kerül, módosítva vagy megerősítve egy meglévő királyi adománylevél (charter) alapján. Ez általában akkor történt meg, amikor a címhez vagy birtokhoz fűződő eredeti jogokat frissíteni kellett vagy megváltoztatni. A novodamus lényege az volt, hogy a meglévő cím vagy birtok új jogi keretet kapjon, amely egyértelműbbé tette az öröklést vagy a birtoklás jogát.
↑A „feu” egy skót jogi kifejezés, amely a föld birtoklásának vagy haszonbérletének egy sajátos formáját írja le. A „feu” rendszer a feudális földtulajdonra vezethető vissza, ahol a föld tulajdonosa (feudális úr vagy földbirtokos) bérbe adta a földet egy bérlőnek (feuar), aki cserébe évenkénti díjat fizetett, amit „feu duty”-nak neveztek. Ez a díj általában pénzben vagy terményben fizetendő adó volt, és a birtoklási jog tovább öröklődött a feuar családjában, bár a föld feletti tulajdonjog formálisan a földesúrnál maradt. A „feu” rendszer célja az volt, hogy a földbirtokosoknak folyamatos jövedelmet biztosítson, miközben a feuarok hosszú távú földhasználati jogot élvezhettek, amelyet tovább is adhattak örököseiknek.
↑David Beaton 1494-ben született. 1537-ben a skóciai St. Andrews érsek utódává nevezték ki, ám 1538-tól a francia Mirepoix püspökeként szolgált egy éven át, ez alatt kreálták érsekké. 1539-től szolgált St. Andrews érsekeként haláláig, 1546. május 29-ig. Forrás: Archbishop David Beaton (angol nyelven). Catholic-Hierarchy. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑A Pinkie-i csata 1547. szeptember 10-én zajlott le az angol és skót seregek között, és a skót függetlenségi háborúk egyik fontos ütközete volt. Az angol seregeket Edward Seymour, Somerset 1. hercege vezette, a skót seregeket James Hamilton, Arran 2. grófja irányította. Az angolok erős tüzérséget és hajóhadat is bevetettek, amelyeket a Firth of Forth partján helyeztek el, és ezzel jelentős előnyt szereztek. A skótok hadserege nagyrészt gyalogosokból és lovasokból állt, de nem volt megfelelően felszerelve az angol tüzérséggel és a modern haditechnológiával szemben. A csata az angolok elsöprő győzelmével zárult, több ezer skót katona halt meg, és ez volt az utolsó olyan nagyobb összecsapás, amelyben az angolok modern tüzérségi és tengeri támogatással legyőzték a skót hadsereget. A vereség hosszú távon meggyengítette Skócia ellenálló képességét az angol befolyással szemben, bár az angolok nem tudták teljesen ráerőszakolni akaratukat Skóciára, és a skót-francia szövetség továbbra is erős maradt. Forrás: The Battle of Pinkie Cleugh (angol nyelven). Historic UK. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑A főkincstárnok (Lord High Treasurer) Skócia egyik legmagasabb rangú pénzügyi tisztsége volt, amely felelős volt a kormányzati bevételek kezeléséért és a költségek nyomon követéséért. Közvetlenül az uralkodónak tartozott felelősséggel. Felügyelte az állami bevételek begyűjtését, beleértve az adókat és más forrásokat. Felelős volt az állami kiadások kezeléséért és ellenőrzéséért. Az államkincstár vezetőjeként részt vett a pénzügyi döntéshozatalban. A pozíció különösen fontos volt, mivel a kincstárnok felügyelte az ország gazdasági stabilitását és pénzügyi működését.
↑A megyébe kinevezett Justice of the Peace (békebíró) olyan tisztviselő, akit egy adott megye területén kisebb bírósági ügyekben jár el. Ezek az ügyek lehetnek helyi közigazgatási és közrendvédelmi kérdések, szabálysértések vagy kisebb büntetőügyek. Az angolszász jogrendben a békebírák fontos szerepet játszanak az igazságszolgáltatás alsóbb szintjén, és leggyakrabban nem jogi végzettségű személyek, hanem a közösség tiszteletre méltó tagjai. A békebírókat a seriffek felügyelik, de a békebírók döntésébe nincs beleszólásuk.
↑Lujza (Louise Hollandine) (1622. április 18 - 1709. február 11.) nem ment férjhez. 1659. március 25-én novícia lett, 1660. szeptember 19-én pedig fogadalmat tett. A maubuisson-i cisztercita kolostorban élt, XIV. Lajos francia király 1664 augusztusában a kolostor rendfőnökasszonyává nevezte ki.
↑ abI. Károly angol király 1637-ben a skót parlament vagy egyház véleményének megkérdezése nélkül elrendelte az új imakönyv használatát, amely alig különbözött az angol standard imakönyvtől. A hívek nagy része elutasította a könyvet, mert úgy érezték hogy erőszakosan angolosítani akarják őket. Amikor júliusban először vették használatba az imakönyvet, Edinburghban zavargások törtek ki. A tiltakozók közzétették a Nemzeti egyezség (National Covenant) c. kiáltványt, melynek aláírói (az ún. covenanterek) megesküdtek, hogy megtartják a reformált egyház tanításait és nem fogadnak el semmilyen újítást, amelyet a Skót Egyház vagy a parlament nem szavazott meg előtte. Erről bővebben az I. Károly angol király szócikkben olvashat, ez a – jegyzeteitől megfosztott – magyarázat is onnan származik.
↑A berwicki békeszerződés (más néven a berwicki béke vagy a berwicki békekötés) az Anglia és a Skócia Királyság között 1639. június 18-án aláírt megállapodás volt, amely véget vetett az első püspöki háborúnak. A béke kevesebb mint egy évig tartott a második püspöki háború 1640-es kitörése előtt.
↑A Rendi Bizottság irányította Skóciát a három királyság háborúja idején (1638–1651), amikor a skót parlament nem ülésezett. A Covenanters uralta, amelynek legbefolyásosabb frakciója Argyll márkié volt. A széles törvényhozói és végrehajtói jogkörrel rendelkező bizottságot a dicsőséges forradalom után ismét kinevezték, és 1688 és 1689 között ülésezett. A bizottság nevét Skócia rendjeiről kapta, ez a skót parlament alternatív neve volt. A rendek:
az első rend az elöljáróké (érsekek, püspökök, apátok és más magas rangú egyházi személyek)
a második rendj a nemeseké (hercegek, márkik, grófok, vikomtok, országgyűlési urak és laikus főbérlők)
a harmadik rend a városi tisztségviselőké (a királyi városok polgárai választott képviselők)
↑A Montrose márki címet 1644. május 6-án hozták létre. Al– vagy mellékcímek: Kincardine grófja, Lord Graham és Mugdock.
↑Az 1644. szeptember 1-i tippermuir-i (Tibbermuir-i) volt a Három Királyság háborújában az első skóciai csata, amelyben I. Károly király seregeit James Graham, Montrose 1. márkija irányította. A csata során Montrose királypárti erői szétverték a John Wemyss, Lord Elcho vezette Covenanter párti skót parlament seregét.
↑Az aberdeeni csata (Battle of Justice Mills vagy Crabstane Rout), a Három Királyság háborújában zajlott összecsapás, amelyre Aberdeen városán kívül került sor 1644. szeptember 13-án. A csata során a royalista erők James Graham, Montrose 1. márkija vezetésével szétverte a Lord Balfour vezette Covenanter párti skót parlament seregét.
↑Az inverlochyi csatára 1645. február 2-án, a Három Királyság háborúja egyik ütközete volt, amikor a hegyvidékiek és a királyi konföderációs ír csapatok James Graham, Montrose 1. márkija parancsnoksága alatt megverte és nagyrészt megsemmisítette Archibald Campbell, Argyll 1. márkija Inverlochy kastély alatt táborozott seregeit.
↑Az auldearni csata a Három Királyság háborúja egyik csatája volt, amelyre 1645. május 9-én került sor a nairnshireb-i Auldearn faluban és környékén. Az ütközetet a James Graham, Montrose 1. márkija vezette királypártiak győzelmét hozta John Urry vezette Covenanter párti skót parlament serege felett.
↑Az alfordi csata a skót polgárháború része volt. 1645. július 2-án az aberdeenshire-i Alford falu közelében vívták meg. A csata során a királypárti James Graham, Montrose 1. márkija legyőzte a William Baillie vezette Covenanter párti skót parlament serege felett.
↑A kilsythi csata 1645. augusztus 15-én zajlott a skót polgárháború alatt, a James Graham, Montrose 1. márkija által vezetett royalista erők és a skót Covenanterek között. A csata a royalisták döntő győzelmével végződött, és jelentős mértékben megerősítette Montrose pozícióját Skóciában. Montrose serege, amely főként ír és skót felföldiekből állt, kiváló taktikával megsemmisítette a Covenanterek erőit, mintegy 5000 katona vesztette életét. E győzelem ellenére Montrose támogatottsága hamarosan csökkent, és nem sokkal később vereséget szenvedett. A kilsythi csata a polgárháború egyik legfontosabb összecsapása volt Skóciában, amely rövid időre royalista uralmat biztosított az országban.
↑A Philiphaugh-i csatát 1645. szeptember 13-án vívták meg a Három Királyság háborúja során, Selkirk közelében, a skót határokon. James Graham, Montrose 1. márki vezette royalista hadseregét David Leslie Covenanter hadserege megsemmisítette, visszaállítva a Birtokbizottság hatalmát.
↑A carbisdale-i csata (más néven Invercarron) a skóciai sutherland-i Culrain falu közelében zajlott 1650. április 27-én, a Három Királyság háborújának része volt. A királypárti vezető, James Graham, Montrose 1. márki vívta a korabeli skót kormány ellen, amelyet Archibald Campbell, Argyll első márkija és a radikális Covenanters csoportosulása, a Kirk-párt uralt. A csatát a Covenanters serege nyerte.
↑James Graham, Montorse 3. márkija 1681. június 9-én elvette John Leslie, Rothes első hercege lányát, Lady Christian Leslie-t. Őt nevezte meg a harmadik márki egyetlen közös gyerekük gyámjának.
↑Haddington 5. grófja sógora volt Montrose 3. márkijának, ő John Leslie, Rothes első hercege idősebb lányát, Lady Margaret Leslie-t vette feleségül.
↑A Montrose hercege cím al– vagy mellékcímei: Graham és Buchanan márkija, Kincardine grófja, Dundaff vikomtja és Lord Aberuthven, Mugdock és Fintry. A hercegi cím örököse a Graham márki címet viseli nem saját jogon. A Montrose márki ( 1644) cím önálló címként él tovább, viselője a mindenkori Montrose herceg. Mivel a hercegi cím a magasabb, ezért a Montrose márki cím nem használatos. Ugyanezen igaz a Montrose gróf ( 1503) és a még korábbi Lord Graham ( 1445) önálló címekre.
↑Az Anglia és Skócia egyesülését kimondó törvény (1707) alapján 1707. február 13-án megválasztott tizenhat skót főnemes, akik helyet foglaltak a londoni Lordok Házában. Az 1707-es Uniós törvény megszüntette a skót parlamentet, ahol, mint egységes törvényhozó testület, minden skót főnemes jogosult volt helyet foglalni. 1707 és 1963 között tizenhat skót képviselő főnemest választottak a Peerage of Scotland-ból, hogy egy-egy parlamenti ciklusra képviseljék Skóciát. Minden parlament feloszlatása után új választást tartottak a skót főnemesek körében. Az első tizenhat választott:
↑A Lord Privy Seal magyar megfelelője a „titkos pecsét őre” vagy „titkos pecsét ura” lehet. Ez egy régi skót kormányzati tisztség. Eredetileg a királyi privát pecsét őrzéséért és annak használatáért volt felelős, a pecsétet a királyi dokumentumok hitelesítésére használták.
↑A Lord Clerk Register Skócia egyik legrégebbi tisztsége, amelyet eredetileg az ország hivatalos nyilvántartásainak és iratainak felügyeletére hoztak létre. A XIX. és XX. században a tisztség jellege fokozatosan változott, de megőrizte szimbolikus jelentőségét. A Lord Clerk Register kezdetben felelt a nemzeti levéltárakért, a parlamenti jegyzőkönyvekért és a hivatalos dokumentumokért. A XX. századra a szerepe nagyobb részben ceremoniális lett, és a tényleges iratkezelést átadták más szervezeteknek, például a Nemzeti Levéltárnak. Forrás: Lord Clerk Register - Definition (angol nyelven). LSD Law. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑A Great Seal (Nagy Pecsét) az uralkodó hivatalos pecsétje, amelyet a legfontosabb állami dokumentumok, törvények és rendeletek hitelesítésére használnak. A Keeper of the Great Seal feladata ennek az eszköznek az őrzése és használata. E tisztség gyakran a Lord Chancellor (Lordkancellár) tisztséggel jár együtt, aki a királyság egyik legfontosabb jogi tisztviselője. A Great Seal a kormányzati és jogi folyamatok hitelességét biztosítja, így a tisztség betöltője kulcsszerepet játszik az állami dokumentumok hivatalos elfogadásában és kibocsátásában. A Keeper of the Great Seal hagyományosan az egyik legmagasabb tisztség a brit kormányzati struktúrában, mivel az állami jogi és adminisztratív rendszerek egyik alapvető szereplője.
↑ abcA Glasgow-i Egyetem kancellári tisztsége apáról fiúra "öröklődött". William Graham, Montrose 2. hercege (c. 1712-1790) az egyetem kancellárja volt 1743-tól 1780-ig. Apja, James Graham, Montrose első hercegének 1742-ben bekövetkezett halála után választották meg. 1780. december 13-án kelt levelében Montrose értesítette az egyetemet, hogy fel kívánja adni a kancellári tisztséget, mivel életkora és fogyatékosságai miatt úgy érzi, „…képtelen az egyetem ügyeire és ügyeire fordítani ezt a figyelmet, és annak tagjai, akiket kívánnék…“. 1780-ban fia, James Graham, Montrose 3. hercege követte kancellári posztot.
↑Mallet ezt írta egy barátjának: „Az én uram és a hölgyem is kedvesen fogadtak, és ami Lord Williamet és Lord George-ot illeti, soha nem láttam derűsebb vagy reményteljesebb fiúkat.” Oktatójukkal bejárták Európát, Mallet pedig lefordította Bossuet „Discours sur l'Historie Universelle” című művét fiatal pályafutására. Forrás: Montrose (angol nyelven). Electric Scotland. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑Az Earl Graham cím al- vagy mellékcíme a Baron Graham, of Belford in the County of Northumberland, azaz a northumberland-i Bedfordbeli báró Graham. A címet Montrose első hercegének legidősebb fia, Lord David Graham (1705. június 8. – 1731. szeptember 30.) kapta. A cím férfi ágon öröklődött, másodsorban pedig fiú testévrei férfi ágán. Mivel David Graham utód nélkül halt meg, így öccse, a későbbi második herceg örökölte meg az angol főrendben létrehozott címet. Az utlakodó azért az angol főrendben hozta létre a címet, hogy viselője automatikusan tagja lehessen a Lordok Házának. A cím együtt öröklődik a Montrose hercege címmel.
↑A Buchanan birtok a skóciai Stirlingshire-ben, Drymen falu környékén található. A régi ház és a környező földek a Buchanan klán tulajdonát képezték, de a XVII. század végén a Graham klánhoz kerültek. A Buchanan Auld House – öreg ház – kiváltására Montrose 4. hercege kastélyt építtette 1852–1858 között, amely 1925-ig a Montrose család otthonaként szolgált. Az épület tetejét 1954-ben eltávolították, és a ház állapota azóta leromlott, de továbbra is a Graham klán székhelye marad. A Buchanan kastély ma romos épület.
↑ abA hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén.
↑A Királyi Íjászok Társasága (Royal Company of Archers) ősi és tekintélyes skót szervezet, amelyet 1676-ban alapítottak Skóciában. Eredetileg mint íjászklub jött létre, de az idők során jelentős státuszt nyert, és 1822 óta a brit uralkodó hivatalos skót testőrsége, jellemzően akkor, amikor az uralkodó Skóciában tartózkodik. Ez az egység elsősorban ceremoniális szerepet tölt be a királyi eseményeken. A testőrség tisztjei: egy főkapitány (Captain-General), négy kapitány (Captain), négy hadnagy (Lieutenant), négy zászlós (Ensign) és tizenkét brigadéros (Brigadier). A főkapitány pozíciót általában kiemelkedő társadalmi rangú, befolyásos személy tölti be, gyakran skót főnemes. Forrás: The Royal Company of Archers (angol nyelven). The Royal Family. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
↑A Master of the Horse (Főlovászmester, esetleg királyi főlovászmester) magas rangú udvari pozíció volt Nagy-Britanniában. A tisztség betöltője a királyi lovak, istállók és a királyi hintók felett rendelkezett, és közvetlenül a monarchia szolgálatában állt. A Master of the Horse az uralkodó közelében lévő személyek közé tartozott, fontos szerepe volt hivatalos eseményeken, a koronázásokon és a királyi ünnepségeken. Történelmileg a katonai erők mozgósításában is részt vett, amikor a lovasság még fontos szerepet játszott a brit hadseregben. A pozícióhoz kapcsolódott egy állandó személyzet is, amely a királyi istállókat és a szállítóeszközöket kezelte.
↑A Paymaster-General hivatalát 1660-ban hozták létre a hadsereg fizetéseinek és egyéb pénzügyi feladatok kezelésére. A Joint Paymaster-General felelős volt a kormányzati pénzek kezeléséért és elosztásáért, különösen a katonai fizetésekért és az állami alkalmazottak bérezéséért. Az 1700-as években, különösen a nagy háborúk idején, mint például a spanyol örökösödési háború (1701–1714), e pozíció betöltői jelentős szerepet játszottak az állami költségvetés irányításában. Ketten is elláthatták ezt a szerepet egyszerre, így megosztva a hatalmas felelősséget – innen a joint (közös) elnevezés, különösen a növekvő katonai kiadások és a kormányzati fizetések kezelésében.
↑A Lord Chamberlain a brit királyi udvar egyik legmagasabb rangú tisztviselője volt, fontos szerepe volt az udvar irányításában és az uralkodó körüli ceremoniális ügyekben. Felügyelte az udvari protokoll betartását és a ceremóniákat, irányította az uralkodó háztartását. Felügyelte a királyi színházakat és ő volt a királyi pecsét őrzője.
↑Lord Justice General (vagy egyszerűen Justice General) Skóciában a legmagasabb rangú bírósági tisztség volt, amely a skót bíróságok felett rendelkezett. A XVIII. század közepéig a Lord Justice General ténylegesen elnökölt a skót bíróságokon, de később ez a feladat inkább a Lord President of the Court of Session feladatává vált. 1800-ra a Lord Justice General cím nagyobb részt ceremoniális szerepkört töltött be, de továbbra is ő volt a legfőbb büntetőbíró Skóciában
↑A tartan vagy tartán mintás ruha, több színben keresztező vízszintes és függőleges sávokkal, amelyek egyszerű vagy összetett téglalap alakú mintákat alkotnak. A tartanok eredetileg szövött gyapjúból származnak, de ma már más anyagokból is készülnek. A tartán különösen Skóciához kötődik, és a skót kiltek szinte mindig tartán mintázatúak. Skócián kívül a tartánt néha „kockásnak“ is nevezik (különösen Észak-Amerikában). Skóciában a tartán nagy darab szövet, takaró, amely többféleképpen is viselhető.
↑A Coldstream Guards eredetileg Monck's Regiment of Foot néven alakult meg 1650-ben George Monck vezetése alatt. 1660-ban Monck és katonái Coldstream városából indultak el, hogy részt vegyenek az angol monarchia helyreállításában, amikor II. Károlyt visszahelyezték a trónra. Ennek az eseménynek köszönhetően kapta a nevet a város után az ezred, amely hivatalosan The Coldstream Regiment of Foot Guards lett. A Coldstream Guards a Brit haderő legrégebbi, folyamatosan szolgáló reguláris ezrede. Az ezred rendszeresen vett részt bevetéseken a világ különböző részein, és harcolt a Brit Hadsereg által vívott legtöbb nagyobb konfliktusban. Az ezred folyamatos szolgálatban van, és soha nem olvasztották össze más egységekkel.
↑ abA Lord High Commissioner a brit uralkodó személyes képviselője a skót presbiteriánus egyház, a Church of Scotland éves közgyűlésén. Ez a tisztség 1603-ban jött létre, amikor I. Jakab egyesítette az angol és skót koronát. A Lord High Commissioner nem avatkozik be az egyház ügyeibe, hanem jelképes szerepe van, részt vesz az egyházi eseményeken, és hivatalos megnyitóbeszédet tart a közgyűlésen. A posztot minden évben az uralkodó nevezi ki. A Lord High Commissioner általában egy tapasztalt skót politikai vagy közéleti személyiség, aki az uralkodót képviseli és átmenetileg királyi lakosztályokat használhat.
↑ abA Bath Legtiszteletreméltóbb Rendje brit lovagrend, amelyet I. György brit király alapított 1725. május 18-án. A rend kitüntetettjei általában magas rangú katonai tisztek vagy magas beosztású polgári tisztviselők, a kitüntetést az uralkodó a brit kormány ajánlására ítéli oda. A név egy középkori ceremóniából származik, amelyben a lovaggá avatásra készülő jelölteket egy rituális fürdővel tisztították meg, ami a megtisztulás szimbóluma volt. Bár nem minden lovagot avattak ilyen ceremóniával, azokat, akiket így avattak, „megmerítkezett lovagokként” (knights of the Bath) ismerték.
↑A Királyi Viktória-rend (Royal Victorian Order) brit kitüntetés, amelyet 1896-ban alapított Viktória királynő. Az uralkodó személyesen adományozza, és a rend különösen a királyi családnak nyújtott személyes szolgálatok elismerésére szolgál. A rendnek öt fokozata van, valamint egy külön érdemérem.
Neve
Magyarul
Rövidítés
Kép
Knight Grand Cross
Lovag Nagykereszt
GCVO
Dame Grand Cross
női Lovag Nagykereszt
Knight Commander
Lovag parancsnok
KCVO
Dame Commander
Női lovag parancsnok
DCVO
Commander
Parancsnok
CVO
Lieutenant
Hadnagy
LVO
Member
Tag
MVO
Medal
Érdemérem
RVM
Nincs szabad kép
A Királyi viktoriánus érem nem tesz valakit a Rend tagjává, de a kitüntetés a Rendhez kapcsolódik.
↑A HMS Kandahart 1939. március 21-én bocsátották vízre. 1941. február 21-én a HMS Kimberley testvérhajó és a HMS Manchester könnyűcirkáló társaságában elfoglalta a német blokádtörő SS Wahehe-t Izland mellett. 1941. december 19-én a brit Force K tagja volt, amelynek feladata egy Tripoliba tartó olasz konvoj feltartóztatása volt. Egy olasz akna helyrehozhatatlanul megrongálta, miközben megpróbálta megmenteni a süllyedő HMS Neptune könnyűcirkálót. Hogy ne kerüljön ellenség kezére, a HMS Jaguar (F34) kilőtte. Források: Supreme Sacrifice (angol nyelven). Rommel's Riposte, 2019. december 19. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.) és HMS Juno (F46) (angol nyelven). Uboat.net. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
↑ abA címerben szereplő gólyák a heraldikában gyakran a hűség, éberség és hosszú élet szimbólumai. A gólya szimbolikája a családi lojalitásra és a család védelmére is utalhat. A Montrose hercegének címerében lévő két fehér gólya valószínűleg ezen tulajdonságokat hivatott megjeleníteni, emellett a gólyák a család hagyományos értékeit, hűségét és tisztességét is jelképezhetik. A gólya másik jelentése a gondoskodás és az utódok védelme, ami a család folytatását és a nemesi cím öröklésének folyamatát szimbolizálhatja. Mindez azt tükrözheti, hogy a Montrose hercegi család számára fontos volt a család egységének, hűségének és örökségének megőrzése.
.svg){kind=small}
.png)
.jpg)
.jpg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}