Monaco 1959-ben vett részt először a versenyen. Első versenyzőjük Jacques Pills volt Mon ami Pierrot című dalával, ami összesen egy pontot gyűjtött össze. Annak ellenére, hogy a debütáláson az utolsó helyen végeztek, később sokkal sikeresebbek voltak, és szinte minden alkalommal az első tízben végeztek.
1960-ban már jobb eredményt értek el, harmadikak lettek. A következő évben tizedikek lettek. 1962-ben mindössze 13 ponttal maradtak le a győztes Franciaország után. 1963-ban ötödikek, 1964-ben ismét harmadikak, 1965-ben pedig kilencedikek lettek. Legrosszabb eredményüket 1966-ban szerezték, amikor nulla ponttal utolsók lettek. A következő évben ötödikek, utána hetedikek majd hatodikak lettek.
1970-ben holtversenyben nyolcadikként végeztek Belgiummal és Olaszországgal. 1971-ben aratták első, és eddigi egyetlen győzelmüket. SéverineUn banc, un arbre, une rue című dala 128 pontot összegyűjtve megnyerte a versenyt. A dal a tizennyolc fős mezőnyből hat országtól gyűjtötte be a maximális 10 pontot. A következő évi verseny megrendezését nem vállalták, így Monaco az egyetlen ország, amely meg tudta nyerni a versenyt, de sosem volt házigazda. Győzelmük után újra rossz eredményt értek el, tizenhatodikak lettek a tizennyolc fős mezőnyben. 1973-ban nyolcadikak, 1974-ben negyedikek lettek. 1975-ben ismét nem jutottak a legjobb tíz közé, tizenharmadikkét zárták a versenyt, viszont a kövezetkő évben újra bronzérmesek lettek. 1977-ben és 1978-ban negyedik helyen végeztek, 1979-ben tizenhatodikak lettek.
A TMC 1980-ban visszalépett a versenytől, és csak huszonöt év múlva, 2004-ben, az elődöntők bevezetésekor nevezett be ismét. Ekkor három sikertelen elődöntős szereplés után a visszalépés mellett döntöttek. 2023-ban tizenhét kihagyott év után visszatértek volna a versenyre, mivel a 2022-es monacói állami költségvetés tartalmazta a hercegség szereplésének költségét a 2023-as versenyre.
Nyelvhasználat
Monaco huszonnégy dalának mindegyike francia nyelvű volt. Csak a legutolsó, 2006-os daluk nem volt teljes egészében francia, az néhány tahiti nyelvű részt is tartalmazott.[1]
A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis Monaco indulóinak francia nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre eltörölték, majd 1999-ben véglegesen, de ők egyszer sem éltek a szabad nyelvhasználat lehetőségével, minden alkalommal saját nyelvű dallal neveztek.
Nemzeti döntő
Kis ország révén gyakran külföldiek képviselték a hercegséget, főleg franciák. A Télé Monte Carlo kivétel nélkül minden alkalommal nemzeti döntő nélkül, belső kiválasztással jelölte ki indulóját
Monaco mindegyik országtól kapott legalább egy pontot a döntőkben
Rendezések
Az 1971-es Eurovíziós DalfesztiválMonaco győzelmével zárult, ám egyedül nem tudták megrendezni a versenyt. Először a francia TV-t kérték fel a segítségre, akik szívesen megrendezték volna a versenyt, de csak úgy, ha Franciaországban tartják, és nem az eredetileg tervezett Monte-Carlói Operaházban. A monacói tévétársaság ezt nem fogadta el, és végül pénzügyi okokra hivatkozva lemondott a rendezésről, és ezután a BBC-t kérték fel.[2]
.svg){kind=small}
,_Bestanddeelnr_923-3698.jpg)
.jpg)
