A falu területén már a korai vaskorban állt egy hallstatti kultúrához tartozó település, melynek temetőjét az 1960-as években tárták fel. Központi részén fejedelmi sírt találtak egyedülállóan gazdag kerámia mellékletekkel.
A középkori település a hagyomány szerint a Dunához közelebb feküdt. A falu a 13. században már létezett, hiszen ekkor már temploma is megvolt. 1206-ban említik először. 1294-ben az akkor puszta helyet III. András király Hertlin pozsonyi bírónak adta. 1332-ben a pápai tizedjegyzék "Misser" néven említi. 1356-ban említik Péter nevű plébánosát. 1553-ban Serédy Gáspár, Mérey Mihály és Farkas Ignác a birtokosai. 1647-ben részben a Kerekes család, részben az éberhardi uradalom birtoka. Később birtokosai a Maholányi, Pálffy, Balassa és Apponyi családok voltak.
Vályi András szerint „MISERDI. Misdorf. Magyar, és német falu Posony várm. az Eberhárdi Urasághoz tartozik, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik é. Püspöky, n. k. Dienestinek szomszédságokban, d. az öreg Duna keríti határját, melly 3 nyomásbéli, földgyei, réttyei jók, erdőjök is van, lakosai fuvaroznak, és gabonával kereskednek.”[1]
Fényes Elek szerint „Misérd, német falu, Poson vármegyében, a Posontól Somorjába vivő országutban, Posonhoz 2 órányira, Dienesdi mellett. Lakja 185 kath., 498 evang. Van kath. paroch. temploma, evang. anyaszentegyháza, vendégfogadója. Termékeny jól mivelt határa mindent gazdagon terem; erdeje is van. F. u. az eberhardi uradalom.”[2]
Pozsony vármegye monográfiája szerint „Misérd, kisközség a Felső-Csallóközben, 90 házzal és 567 német és magyar lakossal, a kik között azonban a németek többségben vannak. Vallásuk róm. kath. és nagyobb számban ág. evangélikus. Körjegyzőségi székhely. Az itt elterjedt hagyomány szerint a község hajdan nehány kilométerrel közelébb feküdt a nagy Dunához, mint ma, t. i. az u. n. Friedhof-Garten dűlő helyén. Első írott nyomaival 1206-ban találkozunk és ekkor, valamint 1216-ban Misde és Miser néven van említve. Ősidők óta megült hely, mire a határában levő pogány kori őrdombok mutatnak. A lakosok ezeket kuruczdomboknak nevezik. 1294-ben puszta, néptelen hely volt és Pozsony vár tartozéka, melyet III. Endre Herculinus pozsonyi bírónak adományozott. Úgy látszik azonban, hogy ekkortájt még más birtokosa is volt, mert 1302-ben Homorói Jakab a maga birtokát Hertlin pozsonyi bírónak adja el, a ki kétségkívül azonos az előbb említettel. 1349-ben a pozsonyi káptalan ismét egy pozsonyi bírót, Jakab nevűt, iktat e község birtokába. Az 1553-iki összeírás szerint Miserdy faluban Serédy Gáspár 5, Mérey Mihály 3 és Farkas Ignácz 2 portával bír. 1647-ben részben a Kerekes család birtoka, részben Éberhard várának tartozéka volt. A mult század elején az Apponyiak, a Pálffyak, a Maholányiak, és a Balassák voltak az urai. Kath. templomát Pázmány a régiek között említi. 1390-ben is mint rég fönnálló templom szerepel. 1735-ben és 1773-ban átalakították, de 1852-ben leégett. Ma a templomnak csak románstilű szentélye van kis templommá átalakítva. Az evangélikus templom 1814-ben épült. A községben van posta és vasúti állomás; távírója Püspöki.”[3]
Szent Márton tiszteletére szentelt kápolnája helyén eredetileg a 13. században épült templom állt, melyet 1770-ben barokk stílusban építettek át. A templom 1854-ben az egész faluval együtt leégett. Ezután épült fel a ma is látható kápolna.
↑Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye.
Források
2016 Zborník SNM - Archeológia Supplementum 11.
Sebastian Müller 2012: Monumente der Ahnenverehrung? Zur Deutung der Hallstattzeitlichen Grabhügel von Nové Košariská. Slov. Arch. 60/2, 343–364.
Magda Pichlerová 1969: Nové Košariská - Kniežacie mohyly zo staršej doby železnej. Bratislava.
