Mirdza Kempe
Született	1907. január 27.[1] Liepāja[2]
Elhunyt	1974. április 12. (67 évesen)[1] Riga
Állampolgársága	orosz lett szovjet
Házastársa	Eriks Ādamsons
Foglalkozása	nyelvész költő fordító író
Iskolái	Lett Tudományegyetem
Kitüntetései	A Szovjetunió Állami Díja A Munka Vörös Zászló Érdemrendje
Sírhelye	Rainis Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Mirdza Kempe témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mirdza Kempe (Liepāja, 1907. február 9. – 1974. április 12.) lett költő, drámaíró. Lettország népművésze, szovjet Lettország egyik legismertebb költőnője.

Liepajában, Lettország jelentős kikötővárosában született. Korán elvesztette édesapját, félárva lett. 1927-ben a Lett Tudományegyetemen közgazdasági tanulmányokba kezdett, de hamarosan anyagi okokból ott kellett hagynia az egyetemet. Az egyetemi tanulmányainak megszakadása után a rigai rádiónál helyezkedett el és bemondónőként dolgozott. 1940-ben a szovjet megszállást követően a rádió irodalmi osztályát vezette. A német megszállás elől Asztrahánba evakuálták, itt kezdett el színdarabokat írni. Asztrahánból Moszkvába költözött. 1947-ben tért vissza Rigába, a Rigai Bábszínház művészeti vezetője lett.

Fiatal korától írt verseket. Első költeménye már 1923-ban megjelent, de az első önálló verseskötete csak 1946-ban került kiadásra „Rita Vejs” („Reggeli szél”) címen. Fordítói munkássága is 1923-ban indult, ekkor fordította lettre Puskin Mozart és Salieri című művét.

1957-ben a Lett SZSZK érdemes művésze, 1967-ben népművésze címet kapott. Költészete változatos, egyaránt írt közéleti ihletésű verseket és személyes élményeken alapulókat szelíd lírai alkotásokat is. Drámaírói működése sokkal sematikusabb, ezek a művei a szocialista realizmus sablonjai alapján születtek.

Írói munkássága mellett jelentős a műfordítói tevékenysége is. A világirodalom nagyjait ültette át lett nyelvre, mások mellett Shakespeare, Cervantes, Swift, Walt Whitman fordítója volt. Különleges szerepe volt az indiai irodalom fordításában és népszerűsítésében Lettországban valamint a Szovjetunióban. Az indiai műveket ugyanis nem csak lettre, hanem orosz nyelvre is fordította. Az ő versei is több kiadásban megjelentek bengáli nyelven, ezért 1971-ben a nyugat-bengáli Visva-Bharati Egyetem díszdoktorává avatták.^[3] 1974. április 12-én halt meg.

• Rīta vējš („Reggeli szél”) – 1946
• Drauga vārdi („A jó barát szavai”) – 1950
• Mieram un dzīvībai („Békének és élőknek”) – 1951
• Mirkļu mūžība („A perc örökkévalósága”) – 1964, Szovjetunió Állami díja
• Es nevaru klusēt („Nem tudok hallgatni”) – 1959
• Skaudrā liesma („Éles láng”) – 1961
• Gaisma akmenī („Fény a kövön”) – 1967
• Cilvēka ceļš („Az ember útja”) – 1969
• Ērkšķuroze („Vadrózsa”) – 1973

• Ötsarkú égi csillag. Bukarest: Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, 250. o. (1959) 
• A lett irodalom kistükre, Szerkesztő: Karig Sára, Budapest: Európa Könyvkiadó, 457-466. o. (1977). ISBN 963-07-0933-3 
• Csillagok órája, Fordította: Kardos László, Budapest: Európa Könyvkiadó, 353-357. o. (1980). ISBN 963-07-2051-5 
• Hollókiáltás (Antalfy István versfordításai), Fordította: Antalfy István, Kecskemét: Antalfy István, 120. o. (1996) 

• A lett irodalom kistükre, Szerkesztő: Karig Sára, Budapest: Európa Könyvkiadó, 457-458. o. (1977). ISBN 963-07-0933-3 
• Кемпе Мирдза Яновна (orosz nyelven). Nagy szovjet enciklopédia. (Hozzáférés: 2012. október 11.)
• Fényképek Mirdza Ķemperől (lett nyelven). KAKTUSS: Latvijas Akadēmiskā bibliotēka. [2012. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 11.)