PROFILPELAJAR.COM

	Miguel de Unamuno
	Unamuno
Született	1864. szeptember 29.; Bilbao
Elhunyt	1936. december 31. (72 évesen); Salamanca
Álneve	Exóristo; Miguel de Unamuno;
Állampolgársága	spanyol
Nemzetisége	baszk
Házastársa	Concha Lizárraga (1891–1934)
Gyermekei	kilenc gyermek:; Salomé de Unamuno
Foglalkozása	író
Tisztsége	Rector of the University of Salamanca (1901–1914); Rector of the University of Salamanca (1931 – 1936. december 31.); Member of the Cortes republicanas (1931. július 12. – 1933. október 9.);
Iskolái	Universidad Central; Madridi Complutense Egyetem;
Kitüntetései	Hijo Adoptivo de Salamanca; a Salamancai Egyetem díszdoktora; doctor honoris causa from the University of Grenoble (1934);
Sírhelye	San Carlos Borromeo cemetery (nicho 340, Galería de San Antonio)
	Miguel de Unamuno aláírása
	IMDb;
	A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Miguel de Unamuno témában.
	A Wikimédia Commons tartalmaz Miguel de Unamuno témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Miguel de Unamuno (Bilbao, 1864. szeptember 29. – Salamanca, 1936. december 31.), spanyol (baszk) író, költő, filozófus, a Salamancai Egyetem rektora.

Életpályája

Apja Félix de Unamuno Larraza, anyja Salomé Jugo Unamuno volt. A kis Miguel hatéves volt, amikor apja meghalt. 1880-tól 1884-ig Madridban filozófiát hallgatott. Doktori értekezését a baszk nép eredetéről és őstörténetéről írta.

1884 és 1891 között Bilbaóban élt. 1891-ben a Salamancai Egyetem Görög Nyelvi Tanszékének vezetője lett.

Örökösen vívódott, folyamatosan kereste az élet és a keresztény hit értelmét, Spanyolország politikai kérdései is foglalkoztatták. 1914-ben monarchiaellenes nézetei miatt egy időre megfosztották funkciójától. Az 1920-as években ellenezte a Primo de Rivera-diktatúrát, hirdette, hogy az erőszak messze áll az értelemtől, műveltségtől és férfiasságtól, ezután 1924 februárjában Fuerteventura szigetére (Kanári-szigetek) száműzték. Innen kisvártatva visszatérhetett volna, de ő a diktatúra elleni tiltakozás gyanánt 1930-ig Franciaországban maradt.

Élete utolsó évét házi őrizetben töltötte, mert merész beszédet intézett a polgárháború alatt Astray tábornok ellen, aki az értelmiségieket, baszkokat és a katalánokat szidta a Salamancai Egyetemen tartott szónoklatában. Azt viszont még megérte, hogy az egyetemen róla nevezzenek el egy tanszéket.

Egyaránt foglalkozott költészettel, regény-, színmű- és esszéírással. Visszajáró témái saját aggodalmai és belső küzdelmei, az emberi bűn, a halhatatlanság, és főként az értelem és az érzelem harca.

Munkássága

Filozófiai művei

Munkásságának nagy részét esszék alkotják, ami kedvelt műfaja volt. Egzisztenciális témákról, kultúráról, történelemről és filozófiáról elmélkedett.

En torno al casticismo (1895) – politikai hangvételű
La vida de Don Quijote y Sancho (1905) – Miguel de Cervantes regényének újraértelmezése, melyben kifejezte, hogy számára a két főszereplő a spanyol lélek megszemélyesítője.
Del sentimiento trágico de la vida en los hombres y en los pueblos (1913) – hogyan hangolható össze az ész és a hit, rátapint a halhatatlanság és az örökkévalóság vágyára.

Regényei

Paz en la guerra (1895) – a szerző szerint: történelmi regény és regényesített történelem. A karlista háborúról írt, saját szemszögéből. Ezzel teremtette meg saját irodalmi stílusát, a nivolát.
Amor y pedagogía (1902) – regény és esszé egyszerre. Szatirikus írás, amely támadja a tudományos pedagógiát és az élet racionalizálását. Főhőse, Don Avito Carvajal, aki a tudomány vívmányainak felhasználásával egy géniuszt akar alkotni. Ehhez keresi a megfelelő lányt, viszont amit szerelmet vall neki (amit egyébként nem is érez), a lány hatása alá kerül, feleségül veszi és lemond a tervéről. Ezen előzmények gyümölcseként megszületik fiuk, Apolodoro, a leendő zseni. Ám az elméletileg tökéletes nevelés mégis csúfos bukást eredményez: a legény szerelmes lesz és miután kikosarazzák, megöli magát.
El espejo de la muerte (1913) – novellagyűjtemény
Niebla (1914) – az élet egy végtelen köd (niebla = köd), egy abszurd létezés, ahol az ember a élet útvesztőjében bolyong. A köd jelképezi a szereplők bizonytalanságát az életük, hitük és jövőjük iránt, és magát a regényt is jellemzi, amely szintén homályos és sötét. Unamuno könyvének történet nélküli főszereplője Augusto Perez.
La tía Tula (1921) – Két nővér él együtt: Gertrudis (Tula) és Rosa. Rosa, vonzóbb lévén, szépségével megbabonázza Ramiro-t, aki viszont, amikor megismeri Tulát, elbizonytalanodik, hogy melyiket is vegye feleségül. Vacilálásának Tula vet véget, amikor döntés elé állítja: vagy Rosát veszi el, vagy kívül tágasabb. Miután egybekelnek, Tula, noha már nem lakik velük, sok időt tölt a gyerekeikkel és nevelésük kulcsfigurájává válik. Amikor Rosa meghal, Tula újra a házba költözik, hogy gondoskodjon a családról. Ramiro megkéri a kezét, de Tula nemet mond, mert nem akarja az esetleges leendő gyermekeit előnyben részesíteni Rosa gyermekeivel szemben. Egy év haladékot kér Ramiro-tól, de ez alatt rajtakapja Ramiro-t és Manuelát, a cselédet, aki terhes marad. Házasságba kényszeríti őket, de meghalnak. Így teljesen Tulára maradnak a gyerekek, s ő mindent megtesz, hogy elérje: ha egy napon megházasodnak, egy Tulát vegyenek el, ne egy Rosát. A nagyobbiknak maga talál menyasszonyt, és segít a gyermekük születésénél is. Amikor meghal, örökre a házban hagyja a békés együttélés és a gyengéd gondoskodás szellemét.
San Manuel Bueno, Mártir (1930) – egy papról, aki hitének megrendültségén őrlődik, amit a gyülekezete előtt titkol, hogy ne sodorja őket is bizonytalanságba és nyugtalanságba.

Költészete

Versei konkrétak, világosak és egyenesek. Kitűnik gondolatainak mélysége, nyugtalansága, aggályai, az egyént elnyelő szenvedély, a lelki harc. Mottója: gondold az érzést, érezd a gondolatot.

Poesías (1907), Rosario de sonetos líricos (1911), Rimas de dentro (1923), De Fuenteventura a París (1925), Romancero del destierro (1928).

Színdarabjai

La esfinge (1898), La verdad (1899), Fedra y Raquel Encadenada (1918), Soledad, Sombras de sueño, El otro, El hermano Juan o el mundo es teatro

Magyarul

Ez aztán a férfi!; ford., bev. Garády Viktor; Genius, Bp., 1923
Köd; ford. Garády Viktor; Franklin, Bp., 1924 (Külföldi regényírók)
Montarco doktor bolondsága. Csejtei Dezső fordításában; in: Új Írás, 1986/december.
A tragikus életérzés. Tragikus életérzés az emberben és a népekben; ford. Farkas Géza; Európa, Bp., 1989
A rejtélyes szakadék. Farkas Géza tolmácsolásában. Budapest: Európa, 1989
A kereszténység agóniája; ford. Scholz László; Kossuth, Bp., 1997
Don Quijote és Sancho Panza élete; ford. Csejtei Dezső, Juhász Anikó, utószó Csejtei Dezső; Európa, Bp., 1998
Öt kisregény / Két anya / Lumbría márki / Egy talpig férfi / Don Manuel, szent vértanú / Don Sandalio, sakkozó; vál., ford. Scholz László; Nagyvilág, Bp., 1999
A halál filozófiai megszólításai. Sören Kierkegaard, Max Scheler, Georg Simmel, Miguel de Unamuno írásai a halálról; ford., utószó Csejtei Dezső és Juhász Anikó; L'Harmattan, Bp., 2011