Eredetileg a Wilhelm Luxemburgi Vasúttársaság (GL) volt a koncesszió birtokosa. A Metz és Thionville közötti szakaszt 1854. szeptember 16-án nyitották meg. Az 1857. június 10-én Franciaország és Luxemburg között aláírt államszerződésben megállapodtak a két állam közötti nemzetközi vasútvonal üzemeltetéséről,[1] és a vonal többi része, beleértve a határátkelőt is, 1859-ben megnyílt.
A vonal 1871-ig a Chemins de fer de l’Est hálózatának része volt, amelynek az Elzász-Lotaringiai Birodalom területén található vonalait a francia-porosz háború végén kötött békeszerződés államosította az elzászi-lotaringiai császári vasutak javára. A Dietenhofen (ma Thionville) állomástól délre lévő Mosel-hidat 1895-1898-ban ötvágányúvá fejlesztették, és a Metz-Ville-Zoufftgen-vasútvonal két vágányát, valamint a Mohon-Thionville-vasútvonal két vágányát és a de Wendel üzemi vasút egy vágányát vezették át rajta.[2]
Miután Lotaringia 1919-ben ismét francia lett, az Administration des chemins de fer d'Alsace et de Lorraine (AL) váltotta fel az EL-t, amely viszont 1938-ban egyesült az SNCF-fel.
Ma mind a helyi vonatok, mind a TGV közlekedik a vonalon. A Luxemburgba közlekedő vonatok legalább óránként közlekednek ütemesen. Franciaországban a TER Lorraine felelős a személyszállításért, és ezt a vonalat az 1-es számú útvonalon üzemelteti.[3] A luxemburgi határon túl Zoufftgennél csatlakozik a Luxemburg-Bettembourg-országhatár-vasútvonal, amelyet a CFL 90-es vonalként üzemeltet. A két országon belül sűrűbb a járatsűrűség.[4][5][6]
Irodalom
Ed Federmeyer: Eisenbahnen in Luxemburg. Verlag Eisenbahn-Kurier 1984. ISBN 3 88255 400 2
