A Megállj, megállj, kutya Szerbiaelső világháborús szerbellenes katonadal. Zenéje régi népdal motívumokon alapul, szövegének több változata is ismert, a háború kezdetén megjelent gramofonlemez szövegváltozatát például Kovács Károly (1887–1969) jegyezte. A dal valószínűleg 1909-ben, Bosznia-Hercegovina bekebelezése után keletkezhetett.[1] A dal igazán a háború kitörésekor vált híressé, a frontra vonuló katonákon kívül háborúpárti tüntetéseken és iskolákban is gyakran énekelték országszerte, a városokban és vidéken is. Kassák Lajos, Lengyel Dénes, Deseő Lajos, Kádár Gyula is hallotta a dalt a háború első napjaiban, a mozgósítás idején.[2][3][4] A dal a világháború későbbi éveiben már széles körben gyűlöltté vált.[5] A dalt megemlíti Szilágyi György a Hanyas vagy? című életrajzi jellegű írásában, valamint Torgyán József is egy parlamenti felszólalásában.[6]
A dalnak számos különféle szövegváltozata keletkezett, melynek szerzősége ismeretlen, így elképzelhető, hogy a besorozott katonák körében alakult ki. A legismertebb és legelterjedtebb mind közül a Kovács Károly-féle szövegváltozat, amely gramofonlemezen is megjelent.
1909 körüli szövegváltozat
Dörögnek az ágyúk,
Nem félünk, nem félünk
Rongyos Szerbiától!
Legyőzzük mi azokat,
Lelőjük mint nyulakat,
Hegyes Boszniából.
Megállj, megállj, kutya Szerbia!
Nem lesz tiéd magyar Bosznia!
Mert a magyar nem enged,
Még egy csöpp vére erjed,
Akármennyit szenved.[1]
1914 körüli szövegváltozat
Boszniai hegyeken rózsa akar nyílni,
Még is az a kutya szerb el akarja venni.
Megállj, megállj, kutya Szerbia!
Nem lesz többé tiéd Bosznia!
Mert a magyar nem enged,
Mig egy csepp vére meleg.
Honfiak, fegyvert ragadjatok!
Nem tudni, mikor fújnak riadót.
Megtámadják azokat,
Nem félünk Szerbiától
Lőjjük mint a vadakat,
Királygyilkos mócokat.[8]
Kovács Károly-féle szövegváltozat (1915)
1. Boszniának hegyei,
A fekete kövei
Az magyar királyé.
Mégis az a Szerbia,
Az a kutya Szerbia
El akarja venni.
𝄆Megállj, megállj, kutya Szerbia!
Nem lesz tiéd soha Bosznia!
Mert a magyar nem enged,
Míg a vére megered,
Bármennyit is szenved.𝄇
2.
Rajta, rajta, vitézek,
Fiatalok, öregek!
Fegyvert ragadjatok!
Mert nem tudjuk, hogy mikor,
Mert nem tudjuk, hogy mikor
Fújják az alarmot.[9]
𝄆Akárhogy is dörög az ágyú
Nem félünk mi a Szerbiától!
Megrohanjuk a sáncot,
Pusztítjuk a vad rácot,
Míg hírmondó marad.𝄇
3.
Szerbiának hegyein,
A fekete kövein
folyik már a csata.
De sok vitéz, sok baka
A legények legjava
Életét otthagyja.
𝄆Csak azt tudnám, hol lesz a sírom!
Szerbiában, én úgy gondolom.
Szerbiának hegyein,
A fekete kövein
Ott lesz az én sírom.𝄇