Mathejka János

Mathejka János
Született1895. június 21.
Budapest
Elhunyt1940. november 7. (45 évesen)
Szovjetunió
Állampolgárságamagyar
HázastársaBogdány Rózsa,[1][2] Arvale Margit[3]
Foglalkozása
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Mathejka János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mathejka János (néhol Matheika, Matejka) (Budapest, 1895. június 21. – Szovjetunió, 1940. november 7.) író, költő, újságíró, tanár, Matejka Március földrajztudós édesapja.

Élete

Magyarországon

Apja vezérkari tiszt volt az osztrák fővárosban, ám menyasszonya megszöktetése miatt a hadseregből távoznia kellett. Mathejka János ötéves korától kezdve Vácott élt, s itt is járt iskolába. Már gimnáziumi évei alatt írt verseket, érettségi vizsgája után Budapesten járt egyetemre, ekkortájt címírással tartotta fenn magát, s megismerkedett a Nyugat szerkesztőségének több tagjával, emellett pedig színikritikákat is írt, és verseket publikált különböző fővárosi lapokban. Harcolt az első világháborúban, először az olasz fronton, majd az oroszon, ahol hadifogságba került. A háború kitörése után 3 évvel rokkantként a Vöröskeresztnek köszönhetően került vissza Magyarországra. Belépett az MSZDP-be, s munkatársa lett a Váci Újságnak, amelyet az őszirózsás forradalom alatt szerkesztett. 1919 tavaszán belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, a kommün alatt a váci direktórium egyik tagja volt,[m 1] illetve szerkesztette a Váci Vörös Ujságot. Direktóriumi tagként foglalkozott Vác oktatási ügyeivel, illetve az egyházi iskolák államosításával és a város forradalmi törvényszéki vádbiztosának is őt tették meg. A kommün bukása után 1919. augusztus 9-én letartóztatták, s a váci fegyházba szállították, majd 5 nap múlva különítményesek román katonákkal együtt tíz foglyot, köztük Mathejkát elvitték a fegyházból, vészbíróságot hívtak össze, majd kihirdették a foglyoknak halálos ítéletüket. A Duna-parton sortüzet zúdítottak rájuk: Mathejka fejlövést kapott, ám nem halt meg. Másnap kora reggel kimászott a hullák alól, s menyasszonya lakására ment, ahol ismét lefogták. A magyar hatóságok életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, ám a következő évben a szovjet–magyar fogolycsere-akció keretein belül kicserélték.[4]

Az emigrációban

Moszkvában telepedett le. 1924-től a Komintern könyvtárát vezette, majd (1931-ben) a Nemzetközi Bibliográfiai Intézet igazgatójává tették meg. Időközben (1929-től) a Forradalmi Irodalom Nemzetközi Irodájának egyik tagja volt, s csakúgy, mint Hajdu Pál vagy Czóbel Ernő, ő is dolgozott a Marx-Engels Intézetben. Az 1930-as években tanárként is működött. A Sarló és Kalapács című lap egyik rovatvezetője lett, s a Mezsdunarodnaja Lityeratura főszerkesztőjeként is dolgozott. Egy időben a Lityeratura Mirovoj Revolyuciji szerkesztőbizottságának is tagja volt, 1933-tól pedig a Gorkij Világirodalmi Intézet igazgatóhelyettese, később (1938-ban) letartóztatták, mivel nem jelentette feleségéről, hogy az a „dolgozó nép ellensége". Kényszermunkára ítélték,[3] s a lágerben halt meg.[5]

Megjegyzések

  1. ↑ Más forrás szerint a helyi munkástanács tagja volt.

Jegyzetek

  1. ↑ Vujovits Vladimír – Interjúkivonat
  2. ↑ Vujovits Vladimír – Névmutató
  3. ↑ a b Emlékmásolatok
  4. ↑ Borsányi György: Kun Béla. Budapest, 1979, Kossuth Könyvkiadó, 350. p. ISBN 963 09 1394 1
  5. ↑ Lengyel József: Beszélgetések. [Budapest], 1988, Szabad Tér Kiadó.

Források

További információk

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
  • Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Botka Ferenc: Távlatok és zsákutcák. Emigráció és irodalom. Moszkva: 1921-1932/34. Doktori disszertáció. (Bp. 1990)
  • Tihanyi Ernő: Váci mártírok – váci hóhérok 1919-ben (Vác, 1963);
  • Vértes György: József Attila és az illegális kommunista párt (Bp., 1964);
  • Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből 1919 – 1929 (I. Bp., 1964);
  • A lélek kalandja. (Lobogó, 1959. augusztus 5. 8-9. p.)
  • Mészöly Gábor: Családregény vázlatokban (Magyar Nemzet, 1968. március 21. 5. p.)
  • Tihanyi Ernő: Matejka János (Könyvbarát, 1960. 11. sz. 503-504. p.)
  • Tihanyi Ernő: Mathejka János (Pest Megyei Könyvtáros, 1959. 7. sz. 5-7. p.)