A besztercebányai gimnáziumon tanult, majd 1905-ben végzett a soproni tanítóképzőn. Ezek után 1906-tól Berezón[2] és Dacsólámon (1913)[3] tanított. 1914-ben bevonult, majd orosz fogságba esett. 1918 második felében Omszkban az oroszországi Csehszlovák Nemzeti Tanács Toborzó Osztályának megbízottja volt.[4] 1920-ban tért vissza a Szovjetunióból mint a Csehszlovák Légió tagja. Hazatérte után iskolafelügyelő lett Nyitra megyében. A Nyitra megyei Legionárius Szervezet (Československá Obec Legionárska) elnöke.[5] 1922 júniusában a szervezet szélesebb végrehajtó szervének tagja.[6] 1923-ban a szlovákiai szervezet képviselőtestületének tagja.[7]
A második világháború alatt az ellenállás tagja, a Szlovák Nemzeti Felkelés polgári ellenállási csoportjával működött együtt.
Sokat tett a szlovák iskolarendszer kiépítéséért, több tankönyv társszerzője, újságíró és szerkesztő. Több cikket közölt a legionáriusokról és az iskolákról. A nacionalista Národná stráž újság és a legionárius mellékletének felelős szerkesztője.
Elismerései
1939 Milan Rastislav Štefánik tábornok rendjének Csehszlovák katonai keresztje
Munka hőse I. osztály
Művei
1938 Nitra kolíska kresťanskej kultúry a dávnej slávy Slovenska. Bratislava. (tsz. Jozef Karvaš)
Jegyzetek
↑1931 Nyitravármegye. Nitra; Szerényi Ferdinánd 1934 (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja. Bratislava, 268.
↑A Dunáninneni Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület 1906. évi augusztus hó 23. és 24. napjain Pozsonyban megtartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyve. Selmeczbánya, 21.
↑Az ágostai hitv. ev. egyház Egyetemes Névtára 1913. 75.
