Marina hercegnőre kiskorában Mrs. Taylor, egy angol nevelőnő felügyelt, akivel nemcsak a hercegnő, de testvérei is bensőséges viszonyt alakítottak ki: „együtt sírt és nevetett velünk, a gyerekekkel. Mindig legbizalmasabb barátunk Oroszországban és később a száműzetés ideje alatt is.”.[2]Konsztantyin Konsztantyinovics nagyherceg gyermekeihez hasonlóan Marina Petrovna és a testvérei gyakran adtak elő színdarabokat a családnak, előbb znamenkai otthonukban, majd később a Szergejevka magánszínházban.[3]
Marina Petrovnáról hamar kiviláglott, hogy szeret és tud is rajzolni – a cári család több tagja rendelkezett ilyenféle művészi adottságokkal, például Olga Alekszandrovna nagyhercegnő és maga II. Miklós cár. „Marinán már gyermekként tisztán látszott, hogy tehetsége van a rajzoláshoz, később hatalmas lelkesedéssel tanulmányozta a festészetet, először tanárával, a jaltai iskola rangelsőjével, majd Szentpéterváron Kordovszkij professzorral… Ahogyan Marina tehetsége fokozatosan fejlődött, elkezdett olyan festményeket készíteni, amelyek megdöbbentették a tanárát, nem csupán technikai minőségük, de művészi összeállításuk miatt is. Apám, aki maga is lelkesedett a festészetért, nagyon megörült Marina tehetségének.”[4] – írta Roman Petrovics herceg, Marina Petrovna öccse.
Az első világháború folyamán, 1915-ben Marina Petrovna a családjával a Kaukázusba költözött, mivel nagybátyját, ifjabb Nyikolaj Nyikolajevics nagyherceget kinevezték a terület cári helytartójává. A hercegnő elvégzett egy nővérképző tanfolyamot, majd ápolónőként ahhoz a Trabzoni ezredhez került, ahol öccse is szolgálatot teljesített.
A monarchia bukása, majd a bolsevikok hatalomátvétele után a család a Krímre menekült, ahol már több Romanov is gyülekezett, például Marija Fjodorovna anyacárné. 1918 novemberében egy brit hadihajó érkezett a Krímbe, menekülési lehetőséget felajánlva a cári család tagjainak, azonban ezzel csak néhányan éltek. 1919-ben a brit HMS Marlborough megismételte az ajánlatot, és ekkor már nem utasították vissza. Isztambulban a família Nagyezsda Petrovna hercegnő kivételével átszállt a HMS Nelsonra, mely Olaszországba vitte őket. Itt Milica nagyhercegné testvére, Ilona olasz királyné menedéket ajánlott fel számukra.
A család később Franciaországba, a Földközi-tenger partvidékére települt át, követve a legtöbb orosz főúri emigráns példáját. Marina Petrovna hercegnő 1927. február 4-én Cap d’Antibes-ben feleségül ment Alekszandr Nyikolajevics Golicin herceghez (1885–1974). Alekszandr Nyikolajevics herceg az utolsó cári miniszterelnök, Nyikolaj Dmitrijevics Golicin herceg és Jevgenyija Andrejevna Grunberg fiaként a nagy múltú és gazdag Golicin családból származott. A házaspár Toulonban talált állandó otthonra; gyermekük nem született. Marina hercegnő száműzetése évei alatt a festészet mellett az irodalom irányába is érdeklődést tanúsított; 1926-ban jelent meg a Krími tatárok legendái(Légende Tartare de Crimée, par Marina Romanoff) című, saját maga által illusztrált könyve.
Marina Petrovna hercegnő 1981. május 15-én hunyt el Six-Fours-la-Plage-ben. Nizza egyik orosz ortodoxok számára fenntartott temetőjében helyezték örök nyugalomra.
