Maria de Dominici

Maria de Dominici
Született1645. december 6.[1]
Birgu
Elhunyt1703. március 18. (57 évesen)
Róma
Állampolgárságamáltai
Foglalkozása
Sablon • Wikidata • Segítség

Maria de Dominici (Birgu, 1645. december 6. – Róma, 1703. március 18.) máltai festő, szobrász, harmadik rendi karmelita apáca. Művészcsaládba született Birgu (Vittoriosa) városában,[2] apja aranyműves volt és a Máltai lovagrend becsüse.[3] Két fivére, Raimondo de Dominici és Francesco de Dominici, festő volt.[3] Raimondo fia, Bernardo(wd) könyvet írt a kortárs művészet történetéről, amelyben szerepelt Maria is.[4]

Élete

Tizenéves korában de Dominici Mattia Preti festőnél és szobrásznál tanult, aki akkoriban a vallettai Szent János-társkatedrális belső díszítésén dolgozott. Feltehetőleg de Dominici a keze alá dolgozott,[5] és feljegyezték, hogy segített Prattinak legismertebb munkájában, abban a festménysorozatban, amely Keresztelő János életét és vértanúságát ábrázolja, és a társszékesegyház boltozatát díszíti.[2]

Határozott és sokoldalú személyiség volt; ezek a jellemvonások világosan kitűnnek az általa írt két végrendeletből.[4] Giovannantonio Ciantar Malta Illustrata című műve (1772) olyannak ábrázolja, mint aki már fiatalon pontosan tudta, hogy mihez akar kezdeni életével: nem volt hajlandó a női kötelességek elvégzésére, ezért szülei gyakran rendreutasították, semmit nem akart csinálni a rajzoláson és egyéb olyan dolgokon kívül, amelyek megfeleltek természetes tehetségének. Végül szülei látva a festésre való hajlamát, tanárt szereztek neki.[2]

Harmadik rendi karmelita apácaként szabadon élhetett a kolostor falain kívül, és mentesen a családi kötelékektől.

Úgy tűnik, gyorsan tanult és kivirágzott Preti gyámsága alatt. Giovannantonio Ciantar megjegyzi, hogy Preti irányítása alatt jól dolgozott, és amikor a mestere megengedte neki, hogy a mennyezeti freskó néhány nőalakját ő fesse, majdnem jobban dolgozott, mint mestere.[2] Ugyanezt megerősítette Giuseppe Maria de Piro is a Squarci di Storia (1839) című művében, hozzátévem hogy Maria de Dominici felülmúlta a mester összes többi tanítványát.[2]

1682-ben de Dominici elhagyta Máltát. Valószínűleg tagja volt a lovagrend nagymestere unokaöccsét és feleségét (Isabella d'Avalos d'Aquino d'Aragona) kísérte el, akik Pretivel együtt bátorították, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Végül Rómában telepedett le, ahol saját műterme lett, és a nagymester ajánlólevelének köszönhetően kezdett megbízásokat kapni.[2] Rómában egy társalkodónővel élt műtermében, a San Giovanni dei Fiorentini(wd) közelében.[3]

Művei

Máltában több hordozható kegytárgyat készített, amelyeket a helyi vallási ünnepségeken és utcai körmeneteken használtak.[3] Számos munka fűződik nevéhez, azonban egyesek nehezen megtekinthetőek. A leghozzáférhetőbb művei Máltán Szűz Mária látogatása Erzsébetnél a żebbuġi plébániatemplomban; Beato Franco a vallettai karmelita templomban és az Angyali üdvözlet a vallettai katedrális múzeumában.

Emlékezete

2010-ben egy krátert(wd) neveztek el róla a Merkúr bolygón.[6] Santa Luċiján utca viseli nevét.[7]

Jegyzetek

  1. ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  2. ↑ a b c d e f Susanna Hoe: Malta: Women, History, Books and Places. (hely nélkül): HOLO Books. 2015. 3., 116., 117. o. ISBN 978-0-9572153-5-1  
  3. ↑ a b c d Dictionary of Women Artists. 1 Ed. Delia Gaze. (hely nélkül): Taylor & Francis. 1997. 462. o.  
  4. ↑ a b Bernardo de Dominici: Vite dei pittori, scultori ed architetti napoletani. (hely nélkül): Trani. 180.  
  5. ↑ Fr Mark Cauchi, OSA Valletta: Mattia Preti, a friend of the poor and needy. Times of Malta, (2013. február 16.) Hozzáférés: 2021. április 4.
  6. ↑ Gazetteer of Planetary Nomenclature. planetarynames.wr.usgs.gov (Hozzáférés: 2021. április 4.)
  7. ↑ Sam Vassallo: Malta’s First Established Female Painter Was A Bold, Baroque And Free-Roaming Nun. lovinmalta.com (2020. december 6.) (Hozzáférés: 2021. április 4.)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Maria de Dominici című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.