Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Marcello Caetano
Született	1906. augusztus 17.[1][2][3][4][5] Lisszabon[6]
Elhunyt	1980. október 26. (74 évesen)[1][2][3][4][7] Rio de Janeiro[8]
Állampolgársága	portugál
Foglalkozása	politikus egyetemi oktató jogász történész jogász politológus
Tisztsége	minister of the Colonies Prime Minister of Portugal (1968. szeptember 27. – 1974. április 25.) Minister of Foreign Affairs (1969. október 6. – 1970. január 15.)
Iskolái	Lisszaboni Egyetem (jogrendszer)
Kitüntetései	Grand Cross of the Military Order of Saint James of the Sword[9] Grand Cross of the Military Order of the Tower and Sword[9] Grand Cross of the Military Order of Christ[9] Grand Cross of the Order of Public Instruction[9] Grand Cross of the Order of the Colonial Empire[9] a Santiago de Compostela-i Egyetem díszdoktora Grand Cross of the Civil Order of Alfonso X the Wise (1957)[10] a Madridi Complutense Egyetem díszdoktora (1960) Grand Cross of the Order of St. Raymond of Peñafort (1969)[11] Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (1970)[12][13] Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (1970)[12]
Halál oka	szívinfarktus
Sírhelye	Cemitério de São João Batista
Marcello Caetano aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Marcello Caetano témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Marcello José das Neves Caetano (Lisszabon, Portugália, 1906. augusztus 17. – Rio de Janeiro, Brazília, 1980. október 26.) portugál ügyvéd, politikus.

Lisszabonban született, és ugyanitt végezte tanulmányait. 1931-ben szerzett jogi doktorátust, és már 1932-től a lisszaboni egyetemen tanított. 1940-ben professzorrá avatták (egészen 1968-ig, miniszterelnöki kinevezéséig ilyen minőségben tanított), illetve az egyetem rektorának tisztségét is betöltötte 1959–1962 között. Nagy szerepet játszott Salazar korporativista Új Állam-tervezetének kidolgozásában. A harmincas évektől fogva a kormányban töltött be különféle pozíciókat: eleinte a Portugál Ifjúság nevű szervezet vezetője lett, majd 1944–1947 között gyarmatügyi miniszter, 1955–1958 között pedig Salazar miniszterelnök-helyettese volt.

1968. szeptember 28-án, Salazar balesete nyomán nevezték ki miniszterelnökké. Salazar hagyatéka egy tekintélyelvű állam volt, amit ugyan átneveztek Szociális Állammá (Estado Social), de súlyos társadalmi és gazdasági problémákkal küszködött, és megörökölte a gyarmati háborút. Caetano alapvetően megőrizte a salazari rendszer jellegzetességeit, ám egyúttal szerény léptékű, gesztusértékű reformokat is kezdeményezett (például a politikai rendőrség átnevezése, ellenzék korlátozott működésének engedélyezése). A gyarmatok megőrzését továbbra is elsőrendű célnak tekintette a portugál vezetés, és továbbra is hatalmas összegeket öltek az afrikai területek megtartásáért vívott harcba.

A helyzetet rontotta Caetano – Salazarhoz mért – tehetségtelensége és rivalizálása Tomás elnökkel, aki igyekezett bővíteni saját mozgásterét. 1973-tól kezdve a hadsereg berkeiben ellenállási mozgalom kezdődött: a Fegyveres Erők Mozgalma (Movimento das Forças Armadas), ami a következő év márciusában sikertelenül próbálta meg átvenni a hatalmat. Végül 1974. április 25-én a „szegfűk forradalma” döntötte meg Caetano hatalmát, és António de Spínola tábornok vezetésével ismét egy junta került hatalomra. A Szociális Állam vezetőjének Madeirára, aztán Brazíliába kellett menekülnie. 1980-ban halt meg Rio de Janeiróban.