A település az ország délkeleti részén helyezkedik el, negyvenkét kilométerre délre a megyeszékhelytől, Konstancától, a Fekete-tenger partján. Északi részén a Saturn-tó, a város déli részén pedig a Limanu-tó található.
Története
A város eredeti neve idősebb Plinius szerint kezdetben Cerbatis vagy Acerbatis volt, ez a görögöket megelőző lakosságtól, valószínűleg a dóroktól származik. Az időszámításunk előtti 4. századból fennmaradt szövegek már Kallatis-nak említik, későbbi latin írásmódja Callatis lett. Az időszámításunk előtti 4. század második felében a település virágzásnak indult, erről a jelentős építészeti alkotások és az ekkor kezdődő ezüstpénzverés is tanúskodik. A század végén a város egy makedónellenes felkelés központja lett, ami arra enged következtetni, hogy politikailag is az egyik legjelentősebb település volt ebben a korban a fekete-tengeri görög kolóniák között.
A rómaik idején itt volt a tengerpart legerősebb castruma, amely a régi Tomis városától délre az egész tartomány védelmét biztosította. Az egykori római erődítmény maradványai a mai napig fennmaradtak, a téglalap alapú vár faragott kőből épült, hosszanti oldalai észak-dél irányúak, a falak vastagsága megközelítette a két métert. A vár többször elpusztult, de újjá is építették, hogy védelmet biztosítson a külső támadások és parasztfelkelések ellen. Végső pusztulása a 6. században következett be, amikor az avarok megtámadták a várost. A szétrombolt vár maradványait 1960-ban tárták fel.
Az avarok támadásait követően a város majdnem teljesen elpusztul, kis halászfalu marad belőle, a 11. századbanbizánci uralom alá kerül, akárcsak egész Dobrudzsa. 1225-ben a települést a tatárok felégették, és egy kolóniát hoztak létre, ahol főleg ló és juh tenyésztésével foglalkoztak valamint a megmaradt kis számú görög halászokkal kereskedtek.
A 16. század elején mint az Oszmán Birodalom egyik új városát említik. Ebből az időből való az Eszmehán szultána-mecset, melyet 1525-ben nyitottak meg, s Románia legrégebbi máig is működő muzulmán imaháza. 1593-as útleírásokban jelenik először törökülMankalya néven.
1878-ban Románia uralma alá került, és a nagy számban betelepített román lakosságnak köszönhetően az alig 1000-1500 lakosú település 10 000-es lélekszámú várossá nőtte ki magát. A második világháborút követően néhány évig katonai övezetté vált, az idegenforgalom teljes megszüntetésével. De 1954-től a kommunista vezetés újból engedélyezte a turizmus beindítását, az ezt követő két évtizedben sorban nyitották meg kapuikat az üdülőtelepek Mangalia körül: Jupiter, Olimp, Neptun, Saturn, Venus és Cap Aurora.
Esmahan szultán mecset. Románia legrégebbi török mecsete, 1575-ben alapították, körülötte egy több mint háromszáz éves muzulmán temető található. II. Szelim oszmán szultán lánya, Szokoli Mehmed pasa felesége, Esmahan építette. A hozzá való köveket Callatis egykori várfalaiból hordták össze, a dzsámi udvarán található kutat pedig egy római kori síremlékből építették. 2008-ban az épületet és a temetőt is felújították.
Movile-barlang. 1986-ban feltárt barlang a város közelében, ahol a világon egyedülálló ökoszisztéma alakult ki, köszönhetően annak hogy mintegy 5,5 millió évig teljesen el volt zárva a külvilágtól.