Bukofzer leginkább a régi zene, különösen a barokk korszak történészeként ismert. Music in the Baroque Era című könyve máig a téma egyik standard referenciaműve, bár egyes modern történészek azt állítják, hogy a könyv németes elfogultságot mutat - például azzal, hogy bagatellizálja az opera (olasz eredetű) jelentőségét a zenei stílus 17. századi fejlődése során.
A barokk zene mellett a 14-16. századi angol zene és zeneelmélet szakértője volt. Egyéb tudományos érdeklődési körébe tartozott a dzsessz és az etnomuzikológia. Manfred Fritz Bukofzer ezenkívül a Berkeley-n töltött ideje alatt több sikeres operát is vezényelt, köztük a Koldusoperát, a Dido és Aeneast és a Falusi borbélyt.[7]
Bukofzer, Manfred (1936). „Über Leben und Werke von Dunstable” [Dunstable életéről és műveiről]. Acta Musicologica (németül). 8 (3/4): 102-119. doi:10.2307/932037. JSTOR 932037 - via JSTOR. (németül)
↑Agawu, Kofi (2012. január 4.). „Leonard G. Ratner, 1916–2012”. Ad Parnassum: A Journal of Eighteenth- and Nineteenth-Century Instrumental Music10 (19), 190–194. o, Kiadó: Ut Orpheus Edizioni.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Manfred Bukofzer című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Charles, Sydney Robinson (2001). „Bukofzer, Manfred F(ritz)”. Grove Music Online. Oxford: Oxford University Press. doi:10.1093/gmo/9781561592630.article.04284. ISBN 978-1-56159-263-0. (előfizetés vagy brit közkönyvtári tagság szükséges)