PROFILPELAJAR.COM

	Major Róbert
Született	1896. július 28.; Budapest VII. kerülete
Elhunyt	1985. május 1. (88 évesen); Budapest
Álneve	Peregrinus; Máthé Rezső;
Állampolgársága	magyar
Szülei	Major J. Gyula
Foglalkozása	közgazdász; újságíró; publicista;
Sírhelye	Kozma utcai izraelita temető (17-10-5)
	Sablon • Wikidata • Segítség

Major Róbert (Budapest, VII.kerület, 1896. július 28.^[2] – Budapest, 1985. május 1.) közgazdasági és politikai író, újságíró, Major Ervin (1901–1967) zenetörténész, zeneszerző bátyja.

Élete

Major J. Gyula (1858–1925) zeneszerző és Glücklich Ida (1868–1934) tanárnő gyermekeként született. A Magyar Királyi Tanárképző-Intézeti Gyakorló-Főgimnáziumban érettségizett jeles eredménnyel. Apját követve beiratkozott a Zeneakadémia zeneszerzés szakára, ahol Kodály Zoltán és Herzfeld Viktor növendéke lett. Számos hangversenyen lépett fel és zongorakísérőként is működött. Tanulmányait 1914-től a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta magyar, német és történelem szakon, s emellett az Eötvös József Collegium ösztöndíjasa volt. Professzorai között tudhatta Alexander Bernátot, Domanovszky Sándort, Négyesy Lászlót és Marczali Henriket. Részt vett a Galilei Kör munkájában, s Jászi Oszkár radikális pártjában az ifjúsági csoport elnökévé választották. 1915 májusában tüzérönkéntesként a frontra került Zemplén Győző parancsnoksága alá, és mint tüzérhadnagy szolgált az olasz és az orosz harctéren. A tanári diplomája megszerzése után rövid ideig tanítással foglalkozott, majd a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületében vállalt munkát. Az 1920-as évek végétől az Országos Társadalombiztosító Intézetben dolgozott. 1926-tól a Századunk munkatársa lett, s politikai, közgazdasági kritikákat, illetve könyvismertetéseket közölt a lapban. A Vámbéry Rusztem polgári radikális újságíróhoz fűződő kapcsolata felkeltette a rendőrség figyelmét, s ennek következtében az OTI vidéki kirendeltségeihez, Szolnokra, később Miskolcra helyezték. Annak érdekében, hogy visszatérhessen a fővárosba, nyugdíjazását kérte. Időközben publikált a Népszava, a Szocializmus, a Szép Szó, a Jelenkor és a Magyar Fórum című lapokban is, legtöbbször Máthé Rezső vagy Minor Róbert álneveken. A Közgazdasági Szemlében és a Független Magyarországban külön rovatot kapott. Az 1930-as években szoros kapcsolatba került az ellenzéki Kisgazdapárt vezetőivel, köztük Mihályfi Ernővel és Oltványi Imrével, s később a párthoz is csatlakozott.

A második világháború után kinevezték a Magyar Közgazdasági Társaság igazgatójává, illetve a Kis Újság című lapot szerkesztette. 1946 nyarától a Közgazdaság koalíciós szerkesztő bizottságában a Kisgazdapárt reprezentánsa volt. Az Igazságügyi Minisztérium miniszteri tanácsosaként tanulmányokat készített a háborús és népellenes bűnökkel vádolt személyek népbírósági pereihez. 1946-ban nőül vette dr. Kaiser Júliát, akivel 1947-ben elhagyta Magyarországot és Rómában telepedett le. Négy évvel később New Yorkba költöztek, ahol felesége a New York Public Library főkönyvtárosa lett, míg ő magyar és angol nyelvű napilapokban és folyóiratokban közölte írásait közgazdasági és politikai témakörökben. Munkatársa volt a müncheni Látóhatárnak és több emigráns lapnak. 1975-től Bécsben élt, ahonnan amerikai lapoknak, köztük a New York-i Jewish Currentsnek (több tanulmány a holokausztról), az Amerikai Magyar Szónak, s olykor osztrák újságoknak is dolgozott, többnyire Peregrinus álnéven. A Magyar Nemzetben is jelentek meg írásai Máthé Rezső néven. Évente többször hazalátogatott Magyarországra, s egy alkalommal a Magyarok Világszövetsége aranyéremmel tüntette ki.

Első felesége Barabás Zsuzsanna Terézia (1904–?) volt, Barabás Péter kereskedő és Radó Alice lánya, akivel 1931. október 22-én Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot.^[3]

A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik (17-10-5).

Főbb művei

A közüzemek árpolitikája (Kecskemét, 1934)
Két világháború között : huszonegy év gazdasági és társadalomtörténete (Budapest, 1941)
A világgazdaság kis enciklopédiája (Budapest, 1941, 2. kiadás: Budapest, 1945)
Short History of the Industrial Workers and Trade Unions in Postwar Hungary (Washington, 1953)
The churches and the Jews in Hungary (Chicago, 1966)
25 év ellenforradalmi sajtója : 1919-1944 (Budapest, 1945, 2. kiadás: Magyar Zsidók Világszövetsége, New York, 1972)

Jegyzetek

↑ ^a ^b Major Róbert, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/09875.htm
↑ Születési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári születési akv. 2299/1896. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 28.)
↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 1487/1931. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 28.)

Források

Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
Magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963–1965.
Nyárády Gábor (1999). „Peregrinus hagyatéka Emlékezés Major Róbertre”. Múltunk (Magyarország) 44 (4), 224–248. o. (Hozzáférés: 2021. július 28.)
Révai új lexikona XIV. (Mah–Nel). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-616-5