Az Országgyűlés több változat megvitatása[2] után (többen a Kossuth-címer mellett érveltek) a koronás kiscímert szavazta meg az új magyar köztársaság címerévé. Tervezője Piros Tibor Munkácsy-díjas grafikusművész (1922–2010).[3]
A 2012. január 1-től hatályos Alaptörvény szó szerint átvette a korábbi Alkotmányból a címer leírását - (I) cikk (1) bekezdés-, a helytelen „Szentkorona” írásmód „Szent Koroná”-ra való megváltoztatása mellett.[4]
Az Alaptörvény leírása szerint:
Magyarország címere hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.
A címerpajzs bal oldalán kettős kereszt található. A kettős kereszt időszámításunk előtt (kb. i.e. 1800 körül) vált először szimbólummá; Alsó- és Felső- Egyiptom egyesülését jelképezve, mely történelmi esemény i.e. 2955 körül történt. A magyar katolikus hagyomány szerint a címerben ábrázolt kettős kereszt(crux gemina)Szent István király apostoli királyságának jele, mert István az apostolokhoz hasonlóan, előzmények nélkül és az Apostoli Szentszékkel együttműködve teremtette meg Magyarország egyházszervezetét.[5] Ugyanakkor az ábrázolás tényleges történelmi eredetét, ahogy a használatának elsőségét is, viták övezik a történészek között.
A címer leírását, használatának szabályait az Alaptörvény, a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény, valamint különböző miniszteri rendeletek határozták meg. Magyarország címerének és zászlajának használatáról a hatályos 2011. évi CCII. törvény rendelkezik.[7] A jogszabályi háttér részletezése, valamint a címer vektorgrafikus ábrázolása 2003-ban a magyar kormányzati portálon jelent meg először, jelenleg a "Magyar Nemzeti és Történelmi Jelképek" oldalon található.[8]
Története
A magyar címertanban a leggyakoribb mesteralak a pólya. A pólyás címer a kettős keresztes jelvénynél negyedszázaddal, a kettős keresztes címernél körülbelül egy évtizeddel később tűnik fel.[9]
A vörössel és ezüsttel hétszer vágott pajzsmező, a pólyás vagy csíkolt címerpajzs (az Árpád-sávok) a 13. században jelent meg először az uralkodói pecséteken, ettől kezdve az Árpád-házhoz kapcsolódott családi címerként.
Az Anjou-házi királyok örökösödési jogukat hangsúlyozandó megtartották, és kiegészítették az Anjouk családi címerében szereplő liliommal. Ennek nyomán a 15. században a vegyesházi uralkodók többnyire szintén beillesztették saját családi címerükbe.
A bizánci származású kettőskereszt a 13. századtól szerepel a magyar királyok címerében, mint a keresztény királyi hatalom jelképe, kezdetben pénzérméken jelenik meg, III. Béla korában először pajzson. A legújabb numizmatikai vizsgálatok alapján, ezen pénzek azonban nem III., hanem IV. Béla uralkodásának kezdeti, tatárjárás előtti időszakához köthetők.[11] Ez alapján az Árpádok első ismert címere a sávozott pajzs lehetett.[12] Semmilyen további forrás nem szól amellett, hogy III. Béla, vagy II. András használt volna kettőskeresztes címert.[13]
A hármas halom a szakértők szerint eredetileg csupán alátámasztásul szolgált, a magyar heraldika ugyanis nem kedvelte az ún. „lebegő” ábrázolásokat. De említik a hármas halmot Tátra, Mátra, Fátra ábrázolásnak, függetlenül attól, hogy voltak időszakok a történelem során , hogy nem tartozott a hegy az országhoz. A hármashalom vagy három hegy közvetlenül egymás mellett, azt a királyi központot ábrázolja, ami 1595-ig létezett. A bal oldalon az egyház volt (HIT), a jobb oldalon a katonaság (ERŐ), középen a királyi vár (AKARAT). A 14. századból még ismert olyan címerábrázolás, amelyen csupán egy domb van, ez a 15. századra alakult hármas halommá. A korona – amely szintén az uralkodói hatalom jelképe – szintén a 15. században került a kereszt alá. Ez az elem kissé antiheraldikus, hiszen fémre fém nem kerülhet a pajzson, vagyis az ezüst (fehér) és arany (sárga) nem érintkezhetne. A hármas halom V. István pecsétjén található gótikus lóhereívként, csak a reneszánsztól válik kerek, majd a barokk kortól parabolikus formájú hegycsoporttá. 1860-ban a koronán lévő kereszt nem ferde állapotban van ábrázolva, hanem függőlegesen állt.
A két pajzsmező eggyé szervezése a 14. század végén kezdődik meg, de csak Habsburg Rudolf császár (1576-1608) idejében véglegesül. A 15. századtól kezdték az uralkodói címert egyben országcímernek tekinteni.
A magyar címer alapelemei, a pajzs tetején a Szent Koronával a mai formájukban a 16. század elején rögzültek.
A 16. század elején a címer elemei sajátos értelmezést kaptak, eszerint a kettős kereszt az apostoli királyságra utal, a hármas halom három hegycsúcsot, a Tátrát, a Mátrát, a Fátrát, a hétszer vágott mező négy ezüst sávja négy folyót, a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát jelképezi. Annak ellenére, hogy a Száva nem magyar folyó, ugyanis Horvátország a magyar Szent Korona országa ugyan, de nem tartozik a szorosan vett Magyarországhoz. Azonban a középkorban – 1526 előtt – Horvátország a Szent Korona tengerparton elhelyezkedő országát jelképezte, míg a mai Zágráb környéke, azaz a Dráva-Száva közének nyugati fele volt Szlavónia-Tótország. A Dráva-Száva keleti fele – Szerémség – az Árpád-korban még részben Somogy, részben Baranya vármegyéhez tartozott, s így a szorosabb értelemben vett Magyarországhoz.
A címert már a középkor végén is gyakran használták a társországok címereivel együtt.
Címerábrázolások 1848-49-ben
Az 1848-ban vert egykrajcáros pénzérme fémbe ütve őrzi a modern magyar nemzet születésnapjára kialakult magyar államcímert. „Hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.”
1849-ben néhány címerábrázolásban lekerült a címer tetejéről és a kettős kereszt alól a korona és – a pajzs formájának megváltozásával – kialakult a Kossuth-címer a babérágakkal. A legtöbb 1848-as honvédzászlón viszont a koronás címert használták. 1848-ban nem Kossuth Lajos tüntette el a koronát, hanem I. Ferenc József. 1849. március 4-én az olmützi alkotmánnyal Magyarországot a tartományok egyikének rangjára süllyesztette le, és ennek jelzéséül megsemmisítette a történelmi magyar címert. Abban az időben Magyarországon eltűnt a korona a címerről azokban az országrészekben, ahol az osztrák abszolutizmus uralkodott. Nem lehet találni olyan iratot, amely bizonyítaná, hogy Kossuth Lajos kézjegyével szentesítve elrendelte volna a korona levételét. Kossuth a detronizálással a Habsburg-ház jelképének az eltüntetését rendelte el, a magyar korona pedig soha nem volt a Habsburg-ház jelképe, hiszen a Szent Korona a magyar alkotmányosság és államiság, a magyar függetlenség jelképe.
1848-as honvéd zászló koronás címerrel. A Nemzeti Színház műsorhirdetményében 1848. december 2-án még a helyén volt a korona, 1848. december 5-én V. Ferdinánd lemondásának hírére és Ferenc József trónra lépésének hírére – már leesőben ábrázolták, két nappal később pedig teljesen eltűnt a címerből.
Az 1849-es nagycímer. A címerben a korábbi koronát babérágra cserélték. Kossuth rendelete: „minden címeket, felírásokat és jeleket, mi a száműzött dynastiával összeköttetésben van, minden közhivatalos és nyilvános helyeken eltörlend s eltávolítand, hogy a nép külsőképen is mindenben szemlélje, miként zsarnokaitól és véres jármától teljesen megszabadult”
1848-49-es magyar miniszterelnöki pecsét
Címerváltozatok a kiegyezés (1867) után
A kiscímer hasított pajzs, az egyik félen vörös, fehérrel hétszer vágott, a másik félen vörös alapon, zöld hármas halomra illesztett aranykoronából kiemelkedő kettős kereszt. A középcímer középpajzsában a kiscímer, körben sorrendben Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Erdély, Fiume (négyszer osztott pajzs, alul benyúló ékkel).[14]
Az Osztrák–Magyar Monarchia nagycímere nem készült el; időnként a kétfejű sast ábrázolták, egyik szárnya alatt Magyarország, másik szárnya alatt Ausztria (alkotmányos megnevezése szerint: a Birodalmi Tanácsban Képviselt Országok és Királyságok) középcímerével.
Az első világháború után a tanácsköztársaság rövid fennállása alatt nem foglalkoztak a címer kérdésével. Új államcímert nem alkottak ugyanakkor egyes szervek gyakran az ötágú csillagot ábrázolták pecsétjeiken.[16][17]
1949-től a Rákosi-korszakbanszovjet mintára új címert (köznevén „Rákosi-címer”) vezettek be más szocialista államok mintájára. Ez heraldikailag nem volt címernek nevezhető, mert nem volt címerpajzsa. Ezen búzakoszorú által közrefogott kék mezőben lévő búzakalászt és kalapácsot (mint a parasztság és a munkásság jelképét) a címer csúcsán lévő vörös csillagból kiinduló napsugarak világítottak be. Nemzeti jellege alig volt, csak az alulról övező szalag színében nyilvánult meg, a magyarság jelzéseként. A címer az akkori magyar zászlóban is szerepelt.
1957-ben, a Kádár-korszak kezdetén ismét új címert vezettek be (Kádár-címer). Ez abban tért el a Rákosi-korszak címerétől, hogy a kék mező elé egy nemzeti színű, hajlított oldalú, lényegében a Kossuth-címerből származó pajzs került, és a búzakoszorút a jobb oldalon nemzeti színű („szocialista hazafiság” jelképe), míg a bal oldalon vörös színű („proletárinternacionalizmus” jelképe) szalag fonta be. A derült eget mintázó kék háttéren napsugarakat árasztó vörös csillag, az elérendő célt, a kommunizmust jelképezte.
A rendszerváltás után, 1990-ben az első jelentős parlamenti vitát az okozta, hogy a Kossuth-címert vagy a koronával rendelkező korábbi kiscímert használja-e az ország. A vita szimbolikus tétje az volt, hogy a forradalmi-demokratikus vagy az ezeréves államiság hagyományához kapcsolódjon-e inkább az új magyar demokrácia. Végül az országgyűlésjobboldaliMDF-vezette többsége a koronás kiscímer mellett döntött 1990. július 3-án az Alkotmány módosításáról szóló 1990. évi XLIV. törvényben. Azóta is ez a hivatalos címere az országnak a mai napig.