Bővebben: A régi Magyarország főméltóságai

A Magyar Királyság közjogi méltóságai a zászlósurak voltak. A Szent Korona viselője, a királyi felség felette állt minden közjogi méltóságnak. A középkori főbb közjogi méltóságokat Werbőczy István Tripartituma (94. cím) fogalmazza újra:

„Kik az ország igazi bárói hivataluknál fogva s kiket értünk ez elnevezés alatt? Hogy pedig a bárók tisztsége és elnevezése felől kétség ne támadhasson, jónak láttam azok neveit ide iktatni.
1.§ Az igazi bárók tehát, kiknek neveit a végzeményekbe a királyi megerősítő levelekbe régtől fogva be szokták iktatni, ezek:
2.§ Az ország nádora, az országbíró, Dalmátia, Horvát- és Tótországok bánja, az erdélyi vajda és székely ispán, a szörényi bán, mert a macsói bánságot a törökök a mi időnkben megszüntették. Továbbá a királyi és királynői tárnok, ajtónálló, pohárnok, asztalnok és lovászmesterek, nemkülönben a temesi és pozsonyi ispánok.”

^[forrás?]

A 2000-es években elsősorban a sajtóban terjedt el ismét a „közjogi méltóságok” kifejezés. A sajtó és ennek nyomán a köznyelv ezt a kifejezést az alábbi értelemben használja:

Magyarország öt legfőbb közjogi méltóságának sorrendje jelenleg:

1. Magyarország köztársasági elnöke,
2. az Országgyűlés elnöke,
3. Magyarország miniszterelnöke,
4. Magyarország Alkotmánybíróságának elnöke,
5. a Kúria (korábban Legfelsőbb Bíróság) elnöke.

Közjogi méltóságok még az országgyűlési képviselők, az alapvető jogok biztosa (korábban az ombudsmanok), a Magyar Nemzeti Bank elnöke, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, az Állami Számvevőszék elnöke, a legfőbb ügyész stb.^[forrás?] A „2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról” szövege a Médiatanács elnökét közjogi tisztségviselőnek nevezi.

• közjogi méltóságok sorrendje a közszolgálati protokoll szerint