A „szövetség” a szalámitaktikának köszönhetően már abszolút mértékben kommunista dominancia alatt állt, s mivel az 1949-es választásokon a Népfront listáin kívül másra nem is lehetett szavazni (a szavazólapon is csak az ellenszavazatot kellett jelölni), a parlamenti mandátumok 96,2%-át söpörték be. A front előre elosztotta tagjai között a helyeket, az abszolút többség birtokában pedig még abban az évben megalkották a Magyar Népköztársaság Alkotmányát (ezzel véglegesítve Magyarország államformáját, mint Népköztársaságét), illetve a kommunisták felszalámizták a „maradék” pártokat, szervezeteket és a nem kommunista irányítás alatt álló egyéb kezdeményezéseket a szövetségen belül és kívül egyaránt. Az FKGP és az NPP mellett ennek esett áldozatul például Rajk László is. A csakhamar egytagúvá vált „szövetség” jelöltlistája az 1953-as „választáson” már csak MDP-s, illetve pártonkívüli neveket tartalmazott, mint például Bozsik Józsefét, az Aranycsapat jobbfedezetét, az ország egyik legnépszerűbb sportolójáét, akit a rendszer önmaga népszerűsítése végett juttatott be az időközben közjogi értelemben jelentősen lecsökkentett jelentőségű parlamentbe.
A Magyar Függetlenségi Népfront a Rákosi-rendszer gyors bukását követő átszervezések jegyében 1954. október végén (22-24-e között) átalakult a Hazafias Népfronttá.
