Mária Ludovika Vilma bajor hercegnő Münchenben, a Bajor Királyság fővárosában született.
Édesapja IV. Miksa József bajor herceg, választófejedelem (1756–1825) volt, Frigyes Mihály pfalz-zweibrückeni uralkodó herceg (1724–1767) és Maria Franziska Dorothea von Pfalz-Sulzbach hercegnő (1724–1794) második fia, 1806-tól I. Miksa néven bajor király.
Maximiliana Jozefa Karolina hercegnő (1810–1821), gyermekként meghalt.
Édesapjának első házasságából, amelyet Auguszta Vilma Mária hessen–darmstadti hercegnővel (1765–1796), Georg Wilhelm von Hessen-Darmstadt herceg (1722–1782) és Maria Luise Albertine von Leiningen-Dagsburg-Falkenburg (1729–1818) grófnő leányával kötött, öt gyermeke született, Mária Ludovika hercegnő féltestvérei:
Károly Tivadar Miksa herceg (1795–1875) tábornagy, aki a polgári származású Marie-Anne-Sophie Petin-nel (1796–1838) kötött rangon aluli házassága miatt elveszítette trónöröklési jogát.
Házassága, gyermekei
1828. szeptember 9-én feleségül ment a Wittelsbach-ház Zweibrücken-Birkenfeld ágából származó Miksa József bajor herceghez, Piusz Ágost bajor herceg (1786–1837) és Amália Lujza arenbergi hercegnő (1789–1823) egyetlen fiához, saját másod-unokatestvéréhez. Testvérei közül Mária Ludovika kötötte a legszerényebb rangú házasságot, pedig a maga korában híres szépségnek számított (Miksával kötött házassága előtt kapcsolat fűzte Miguel portugál infánshoz, a későbbi I. Mihály királyhoz, akihez politikai okokból nem mehetett feleségül).
Az esküvőt a vőlegény lakóhelyén, a bajorországi Tegernsee-ben tartották. A nászéjszakán Ludovikának annyira elege lett Miksa bohóckodásából, hogy bezárta ifjú férjét egy szekrénybe.[1] Tíz gyermekük közül nyolcan érték meg a felnőttkort:
Házasságuk nem volt boldognak nevezhető. A házasfelek temperamentuma teljesen más volt. Férje gyakran utazgatott felesége nélkül. Ludovika hercegnő szerette a vidéki életet, a természetet. Nem sokat törődött azzal, hogy öltözéke vagy társasága a rangjához méltó-e, ami akkoriban nem volt megszokott. Saját bevallása szerint is teljesen elparasztosodott a vidéki létben, ahol nem kellett nagy bálokkal és más társadalmi eseményekkel foglalkoznia, így polgári életet élhetett. Nem volt vallásos, és gyermekeit is ebben a szellemben nevelte, amit anyóstársa, Zsófia főhercegné később gyakran fel is emlegetett menyének, Erzsébetnek. Ludovika a gyermekeit is maga nevelte. 1834-ben a herceg megvásárolta a possenhofeni kastélyt, amely ettől kezdve családjának nyári lakóhelye lett, Ludovika fiatalabb gyermekei is itt születtek.
A családban mindenkinek volt beceneve, ami néha félreértésre adott okot. Mikor leánya, Erzsébet császárné Ischl-ben nyaralt, Ludovika hercegné meglátogatni készült őt, érkezése előtt egy táviratot küldött a következő szöveggel: „Erzsébet császárné. Ischl. Verébbel és Lúddal érkezem. Mimi”. Meg is érkezett két gyermekével, Matildával, akit Verébnek becéztek és fiával, a Lúdnak becézett Károly Tivadarral. Amikor azonban megérkeztek az állomásra, nem várta őket más, csak egy szolga két ketreccel a „madarak” számára.
Időtöltésül órákat gyűjtött, érdekelte a földrajz, ismereteinek nagy részét főleg missziós kalendáriumokból vette. A politikával nem foglalkozott, ezért nem is volt tájékozott benne.
Jegyzetek
↑Geoffrey Regan: Királyi baklövések, Alexandra, 2005, 128. old