PROFILPELAJAR.COM

	Lúdanyó meséi
Zeneszerző	Maurice Ravel
Keletkezés	1910
Ősbemutató	1910. április 20.
Megjelenés	1910
Hangszerelés	zongora; négykezes;

A Lúdanyó meséi (franciául Ma mère l’Oye) Maurice Ravel francia zeneszerző műve. Eredetileg négykezes zongoradarabnak íródott, majd balett készült belőle. Manapság leggyakrabban a zenekarra hangszerelt szvitváltozatát játsszák. A darab ősbemutatója 1910-ben volt Párizsban.

A mű születése

Ravel – a róla kialakult szigorú kép ellenére – vonzódott a mesék világához, a gyerekmesék elvarázsolt hangulatához. Gondoljunk Histoires Naturelles (Természetrajz) című dalciklusára (1906), amely az állatok nyelvén szólal meg, vagy a későbbi L’Enfant et les Sortilèges (A gyermek és a varázslat) című lírai fantáziájára. Ravel baráti köre, az „Apacsok”, gyakran a pártfogó házaspárnál, Ida és Cipa Godebskinél gyűlt össze, hogy a kor zenei-esztétikai kérdéseit megvitassák. Ravel gyakran eltűnt a társaságból, és a család két gyermeke, Jean és Mimie szobájában mesélt a gyerekeknek. Mimie később így beszélt erről: „Nagyon szerettem Ravelt. … Térdére ültetett, és nyomban elkezdte: Egyszer volt, hol nem volt… elmesélte Csúnyácskát, mesélt A szép leányról meg a szörnyről, főképp egy szegény egér kalandjairól – ezt számomra találta ki.”^[1] Innen jött az ötlet, hogy írjon egy mese-zenét, amihez végül Charles Perrault 1696-ban megjelent mesegyűjteménye adta a (nem kizárólagos) kiinduló alapot.^[2] A négykezes zongoradarabot 1908-ban írta, és azt tervezte, hogy a két Godebski gyerek fogja bemutatni. Ez azonban nem valósulhatott meg, mert a kislány nem vállalta (vagy nem tudta eljátszani) – Ravel és a szülők őszinte bánatára. Később, immár felnőttként, Mimie Godebski így nyilatkozott: „Sem a testvérem, sem én nem voltunk abban a korban, hogy értékelni tudtuk volna akár a művet, akár a bennünket ért megtiszteltetést. Borzasztóan nagy feladatnak tűnt számunkra Ravelnek az az óhaja, hogy a bemutató hangversenyen mi játsszuk el ciklusát. Ez a gondolat engem teljesen elbátortalanított.”^[3] Ravel ötlete annyiban mégis megvalósult, hogy a bemutatón két gyermek, egy hat- és egy hétéves kislány játszotta el a darabot.

A bemutató nagy sikerrel zajlott le,^[4] aminek hatására Ravel elhatározta a darab zenekarra való meghangszerelését, sőt a Théâtre des Arts igazgatója javaslatára balettet írt belőle. Ehhez a viszonylag rövid kamaradarabot ki kellett egészítenie egyéb tánctételekkel is. Az így félórássá bővült balettváltozat Csipkerózsika központi alakja köré szerveződött. Az 1912-es bemutatón Vaclav Nyizsinszkij, a kor legnagyobb táncosa szerepelt, aki még később is élete egyik legkedvesebb szerepének tartotta: „Ravel zenéjére táncolni felemelő érzés; ritkán érzem magam olyan otthonosan, mint ebben a szerepemben.”^[5]

A zene

A zenekari változat a zongorás szvitre épül, és ez az öttételes változat a leggyakrabban hallható változat manapság. A művel kapcsolatban Roland-Manuel, Ravel életének és művészetének krónikása a következőt írta: „Ravel elvarázsolt világon uralkodik. Olyan világon, amelyet gyermekek, istenek, tündérek, gyengéd állatok, fantomok, lelketlen óriások és örökké járó órák népesítenek be.”

Pavane de la Belle au Bois dormant („Tánc Csipkerózsikáról”). A nyitótétel Csipkerózsika álmát idézi fel egy varázslatos, spanyol eredetű tánc, a pavane közvetítésével. A pavane lassú, méltóságteljes, páros ütemű tánc, ami már előfordult korábban is Ravelnél, a „Pavane egy infánsnő halálára” (Pavane pour une infante défunte) című kompozíciójában. Ez a tétel egy rövid, halk és finom témára épül, amolyan remek zenei miniatúra, gyönyörű álomzene.
Petit Poucet („Hüvelyk Matyi”). A kis mesehős szomorú bolyongását (akinek a leszórt kenyérmorzsáit felcsipegették a madarak, így nem találja a visszautat) a vonósok által megszólaltatott panaszos téma és az erre épülő fafúvók nyugodt dallam festi le. Megszólalnak persze a madarak is – hegedűn, fuvolán és pikolón. Messzibe tűnő, halk dallammal zárul a tétel.
Laideronnette, Impératrice des Pagodes („Csúnyácska, a pagodák császárnője”). Ez az a tétel, amely nem Perrault írásán, hanem kortársa, d’Aulnoy grófnő meséjén alapul. A történet hősnője a világszép hercegkisasszony, akit azonban elcsúfított egy boszorkány. A lány szomorúságában világgá megy, és a mesebeli apró emberkék (ők a „pagodák”) országában talál menedéket. A mese végén Laideronnette visszanyeri szépségét, és egy daliás herceg is eljön érte, de ez nem része a zenének. Annak ellenére, hogy a pagodák kis emberkék, mégis keleti a történet, ezért Ravel jellegzetes távol-keleti pentaton dallamot idéz fel (a zongorán ez a fekete billentyűkön szólal meg). Könnyed indulózene kíséri az emberkéket a császárné elé, majd a gőgös uralkodót a fafúvósok széles skálájú dallama mutatja be. A tétel további részében a lány és a pagodák vidáman táncolnak, a végén pedig visszatér az induló téma.
Les entretiens de la Belle et de la Bête („A Szépség és a Szörnyeteg párbeszéde”). Ravel a Szépséget könnyed keringő-muzsikával idézi fel, majd megtorpan a zene, amikor észreveszi a Szörnyet, akit félelmet keltő kontrafagott dallam jelképez. A lány dallam a klarinéton szólal meg, s a két dallam előbb felváltva szólal meg, majd lassan összesimul, hogy a tétel végén egyetlen szólammá egyesüljön – megtörtént a csodás átváltozás. Ravel gyönyörűen festi le hangjegyekkel a két szereplő párbeszédét (amit a kotta tartalmaz is): „– Ha jó szívedet nézem, nem is talállak olyan csúnyának. – Bár úgy lenne! A szívem jó, de szörnyeteg vagyok. – Sok ember él a világon, aki szörnyűbb nálad. … – Szépség, hozzám jönnél feleségül? – Nem, ó szörnyeteg! … – Boldogan halok meg, mivel újra láthatlak. – Nem, kedves szörnyeteg, nem fogsz meghalni. Élni fogsz, és a férjem leszel. … A szörnyeteg eltűnt, és egy daliás herceg omlott a lány lába elé – szebb volt, mint Ámor maga.”
Le Jardin féerique („Tündérkert”). A záró tétel mintha az előző tétel boldog beteljesülését idézné. A Tündérkert vagy Tündérország az a hely, ahol mindenki megtalálja a boldogságát, és szeretetteljes békében élnek (gondolhatunk itt akár a János vitéz Tündérországára is). Halk dallam szólal meg a mély vonósokon, majd fokozatosan erősödve, de még mindig finoman folytatódik a zene. Végül a hárfa, cseleszta és harangjáték lírai csengő-bongásával zárul a Lúdanyó meséinek Tündérkert (Tündéri kert) tétele.^[1]^[6]^[7]

Hallgassuk meg

Ravel: Lúdanyó meséje, 1. tételét zongorán (Pavane de la Belle au Bois dormant – „Tánc Csipkerózsikáról”):

Jegyzetek

↑ ^a ^b Nemzeti Filharmonikus Zenekar
↑ Perrault gyűjteményből ismerjük például Hamupipőke és Csipkerózsika történetét.
↑ Tímár Ágnes: A hét zeneműve. 83. old.
↑ A hangverseny a frissen alakult Société Musicale Indépente (Független Zenei Társaság) nyitó rendezvénye volt. A Társaság egyik alapítója maga Ravel volt.
↑ Tímár Ágnes: A hét zeneműve. 83–84. old.
↑ Tímár Ágnes: A hét zeneműve. 85–90. old.
↑ Pándi Marianne: Hangversenykalauz I. 235. old.

Források

Tímár Ágnes: Maurice Ravel: Lúdanyó meséi. A hét zeneműve 1974/4. Zeneműkiadó, Budapest, 1974.
Pándi Marianne: Hangversenykalauz I. – Zenekari művek. Zeneműkiadó, Budapest, 1972.
Nemzeti Filharmonikus Zenekar – Lúdanyó meséi (szvit) – Maurice Ravel