Luzsinai és rigliczai báró Luzsénszky Félix, Luzsénszky Bódog Sándor Benő[1] (Kassa, 1856. február 23. – Budapest, Józsefváros, 1921. április 15.)[2] állami uradalmi ispán Battonyán, földbirtokos, magánzó.
Élete
Luzsénszky József báró és Szirmay Lujza grófnő fia. A 7. osztrák-magyar huszárezred tisztje volt Boszniában, később kilépett a hadseregből. 1899 őszén ment ki Transvaalba, hogy részt vegyen a búrok hősies önvédelmi harcában és mint a magyar kommandó vitéz parancsnoka több nagy ütközetben részt vett és meg is sebesült. Hazájába 1900 novemberében visszaérkezve, Clair Vilmos, a Felsőmagyarországi Közművelődési Egyesület főtitkára kiséretében, felolvasó körútra indult az országban. A felolvasások tiszta jövedelmének felét a felső-magyarországi közművelődési egyesület kulturális céljaira ajánlotta fel. 1917-ben örökbefogadta Szentesy Alfonzot.[3][4] 1917. december 23-án Budapesten, a Ferencvárosban házasságot kötött a nála 27 évvel fiatalabb Liptay Anna Juliannával, Liptay József és Záborszky Róza lányával.[5]
Élményeiből a hirlapok közöltek cikkeket, a Magyar Szalon (1900. A magyarok Transvaalban.) Felolvasásai a lapokban és önállóan is megjelentek.
Jegyzetek
Források
- Nemesi Évkönyv. Szerk. királydaróczi Daróczy Zoltán. Bp., 1923-1935. May Nyomda Rt.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Magyar Nemzetségi Zsebkönyv. Bpest, 1888. 368. l.
- Alkotmány 1900. 299. sz.
