Ljubinko Galić (szerbül: Љубинко Галић) (Hercegszántó, 1922. január 20. – Baja, 1983. augusztus 26.) magyarországi szerb költő és pap.

Ljubinko Galić szabócsaládból származott. Apja Vojiszláv szabótisztviselő volt, míg anyja, Gyurity Mária háziasszony.

Szerb egyházi iskolába járt a faluban, a gimnáziumot Baján végezte. Fiatalként elhatározta, hogy a papneveldébe iratkozik be. A karlócai Szent Arzén Papneveldébe vették fel, majd ennek elvégzése után visszatért Magyarországra. Egy időben tanító is volt Újszentivánon.

A második világháború vége előtt Hercegszántón a nemzeti ellenállás titkára volt, majd Baján a szláv antifasiszta front területi titkára volt, később a politikai szárny titkára lett Magyarországon.

Miután összeházasodott a hercegszántói Zsukity Ágotával, 1946-ban a Baranya vármegyei Borjádra helyzeték papnak. Később hazaköltözött szülőfalujába, ahol haláláig töltötte be ezt a tisztséget.

A Rákosi-rendszer idején 1950-1954 között politikai fogoly volt, Szegeden, Vácon és Tatabányán.

Miután szabadon bocsátották tovább folytatta korábbi hivatását és verseket kezdett írni. Felesége 1968-ban meghalt és 5 gyereket - 3 fiú és 2 lány - kellett egyedül nevelnie. Érdekes, hogy mindhárom fia pap lett végül.

Miután hosszantartó cukorbetegséggel szenvedett Baján halt meg 1983-ban. Otthon temették el.

Munkásságára a romantikusság a jellemző, melyre nagy hatással volt Branko Radičević és Jovan Jovanović Zmaj. Milosevits Péter budapesti író több könyvet is szentel a munkásságának. Szerinte a költő tipikusan az 1950-es évek stílusában ír, visszafogottan, ugyanakkor nemzeti érzelemmel.

Ő az egyetlen magyarországi szerb, aki gyermekeknek írt verseket anyanyelvén.

• A kólóba (Budapest, 1969)
• Napsütötte mezők (Budapest, 1980)^[1]
• На другој обали (Valjevo, Belgrád, 1984)

• Milosevits Péter: Ogledi i kritike. O savremenoj književnosti Srba i Hrvata u Mađarskoj. Budapest, 1991, Tankönyvkiadó Vállalat