Lakner Jakab foltozósuszter és Krausz Róza fiaként született zsidó családban. Összesen 14-en voltak testvérek, akikből 10-en maradtak életben. Lakner Artúr az első világháborúban a fronton szolgált.[6] 1916. november 12-én Budapesten, az Erzsébetvárosban feleségül vette a nála három évvel idősebb Wollner Ágnest, Wollner József és Kohn Mária leányát.[7]
1919-ben a Corvin filmgyár dramaturgja volt, 1924-ig a filmgyár intézője. 1924-től Charlie Chaplin, Harold Lloyd, Buster Keaton némafilmjeinek egyéni humorú magyar felirataival tűnt fel. 1926-ban átvette a Royal Apollo filmszínház vezetését és 1937-ig mind a Royal Apollo, mind a hozzá tartozó 7 premiermozi igazgatója volt. Írt színdarabokat is. Zenés gyermekszíndarabjai főleg a Vígszínházban kerültek bemutatásra, ahol 1930-1938 között tartott állandó gyermekelőadásokat. Édes Mostoha című gyermek operettjéből 1935-ben filmet írt. 1935. november 3-án a Magyar Mozgóképszínházi és Filmipari Tisztviselők Országos Szövetségének társelnöke lett.[8]
1935 novemberében a Magyar Film Iroda műtermében elkezdték az első magyar szinkron elkészítését és az alkotók dramaturgnak kérték fel. Az ő feladata volt, hogy a Négy és fél muskétás című film német szövegét magyarra igazítsa át. A Hófehérke című Walt Disney-filmben a hét törpe neveit (Tudor, Vidor, Morgó, Szende, Szundi, Hapci és Kuka) ő találta ki.[9] A Fészek Klub örökös tagja volt.[10]
1944-ben a zsidó származása miatt behívót kapott a Rökk Szilárd utcai gyűjtőtáborba. Ekkor orvosoktól próbált igazolást szerezni, hogy a szíve nem egészséges, a felhívott jó barátai pedig letették a kagylót, nem akarván abba a gyanúba keveredni, hogy egy zsidón segítenek.[11] Az utolsó hír Kecskemétről érkezett róla, amikor a marhavagonba való beszállásra vártak a pályaudvaron, és ott is a sínek mellett az időt kihasználva, az elhurcolásra váró gyerekeknek játszott.[12] Ezután Németországba hurcolták, ahol nyoma veszett. A budapesti központi járásbíróság 1945. március 15-ei dátummal holttá nyilvánította.[13]
Milyen jó lenne, ha az élet is olyan volna, mint a fekete palatábla az iskolában: ami velünk történik, azt mind krétával írná fel valami titkos kéz, és amikor visszatekintünk a múltra, egyszerűen letörölhetnénk azt, ami nem sikerült.