XVI. Lajos és Mária Antónia házassága nyolc évig gyermektelen volt, első gyermekük pedig egy leány, Mária Terézia királyi hercegnő, Madame Royale, aki a száli törvény értelmében nem örökölhette a francia trónt, így egy fiú örökös születését már tizenegy éve, szülei esküvője óta várta az udvar és családja. Az egész ország megünnepelte Lajos József világrajöttét, aki születésétől a francia trónörökösnek járó Franciaország dauphinja címet viselte.[2]
Dr. Pierre-Édouard Brunier, Franciaország gyermekeinek háziorvosa választotta ki Lajos József dajkáját, Geneviève Barbier-t(wd), aki Mária Antóniától a Madame Poitrine, azaz "Cici asszony" nevet kapta,[4] és akit később megvádoltak azzal, hogy tuberkulózissal fertőzte meg a dauphint, a halálát okozva.[5] Nevelőnője először Victoire de Rohan, majd, 1782-től, Gabrielle de Polignac hercegné volt.[6] XVI. Lajos egy inast is kinevezett fia mellé, Pierre-Jean de Bourcet-t, a francia hadsereg volt hadnagyát, aki korai haláláig szolgálta őt.[2]
A dauphin és nővére, Madame Royale közeli kapcsolatban voltak egymással és a szüleikkel, oktatásukat közvetlenül apjuk felügyelte.[7] Lajos Józsefet a kortársak korához képest okos és intelligens gyermekként írták le, de hamar feltűnt, hogy egészsége gyenge és gyakran betegeskedik, ami sok aggodalomra adott okot.[2]
Ennek ellenére Mária Antónia hamar elkezdte fia házasságát tervezni annak egyik unokatestvérével. Bourbon-Szicíliai Mária Amálianápoly-szicíliai királyi hercegnőt, legkedvesebb testvérének, Ausztriai Mária Karolina nápoly-szicíliai királynénak a leányát szánta fia menyasszonyául.[8]
Lajos Józsefnek két fiatalabb testvére született: Lajos Károly, a későbbi XVII. Lajos 1785-ben és a csecsemőként elhunyt Zsófia Ilona Beatrix 1786-ban.[3]
Betegsége és halála
1784. áprilisa körül a dauphin gyakran szenvedett magas láztól. Orvosi tanácsra a vidéki Pavillon de la Muette(wd) vadászlakba vitték, ahol gyorsan felépült. 1786. áprilisában visszatért a gyakori, magas láz és hidegrázás, a tuberkulózis első tünetei, de Lajos József háztartása nem aggódott miattuk. Ugyanebben az időben kezdett a gerince elferdülni.[2]
1786. októberében, amikor a hét esztendős dauphin egy hivatalos szertartás keretében elhagyta addigi, nőkből álló háztartását és belépett a férfiak világába, többen is megfigyelték hajlott hátát és hólyagok nyomait a testén. 1786-ban és 1787-ben Lajos Józsefnek vasfűzőt kellett hordania, abban a reményben, hogy gerince kiegyenesedik.[2]
1788. januárjától a dauphin állapota rohamos romlásnak indult, egyre gyakrabban lázasodott be, és Dr. Petit gerincferdüléssel diagnosztizálta.[2]
1789. május 4-én Lajos József részt vett a rendi gyűlés képviselőinek felvonulásán, amelyet egy erkélyről, fotelben ülve tekintett meg. Nem sokkal később Meudonba költöztették, a friss vidéki levegő jótékony hatásaiban bízva, de a betegség továbbra is "ijesztő mértékben" romlott, ahogy Mária Antónia megjegyezte.[9]
1789. június 4-én Lajos József, Franciaország dauphinja elhunyt a meudoni kastélyban, hét és fél éves korában. Szülei és nővére mélyen gyászolták a halálát.[9] Június 8-án a nemesség, a papság és a harmadik rend képviselői megjelentek Meudonban, hogy lerójják tiszteletüket a dauphin földi maradványai előtt.[2]
Lajos Józsefet 1789. június 13-án, egyszerű szertartás keretében temették el a Saint-Denis-székesegyházban, Franciaország királyainak hagyományos nyughelyén.[10] Szülei számára a királyi etikett szabályai megtiltották a temetésen való részvételt.[11] Dauphinként négy éves öccse, Lajos Károly lett az utódja, aki a forradalom alatt, börtönben halt meg.
1793. augusztus 10-én, a Nagy Terror ideje alatt, Nemzeti Konvent rendeletére Lajos József sírját megszentségtelenítették a székesegyházban található többi sírral együtt.[10]
↑ abSNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ abcdefgSécher, Reynald, Murat, Yves. Un prince méconnu – e Dauphin Louis Joseph, fils aîné de Louis XVI [1998]
↑ abRegistre des baptêmes (1785) de l'église Notre-Dame de Versailles, Archives départementales des Yvelines
↑Le Roi, Joseph Adrien. Histoire de Versailles, de ses rues, alaces et avenues depuis l'origine de cette ville
↑Cabanès. Les Morts mystérieuses de l'histoire, 226-227. o.
↑Conrad, Philippe. Louis XVII - L'énigme du roi perdu, 17. o. (1988
↑Fremont-Barnes, Gregory. Encyclopedia of the Age of Political Revolutions and New Ideologies, 1760-1815: A-L. Grenwood Publishing Group, 427. o. [2007]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Louis-Joseph de France című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.