1918-tól 1939-ig a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet könyvtárosa. Megszervezte az egylet technikatörténeti gyűjteménytárát. Ezen gyűjtemény képezte az anyagát az 1935-ben alakult első Országos Magyar Műszaki Múzeumnak, mely ekkor a MÁV-ba olvadt Déli Vasút Mészáros utcai épületében kapott helyet és Lósy-Schmidt igazgatásával működött, míg 1939-ben Kassára szállították és ott nyoma veszett.[1][2][3]
Munkássága
Kezdetben gazdasági-műszaki kérdésekkel, később technikatörténeti kutatásokkal foglalkozott. Alapvető jelentőségűek a magyar tudomány- és technikatörténeti munkái:[1][2]
Művelődéstörténeti vázlatok a magyar technika sok évszázados múltjából
A technika és az ipar Árpádok korabeli ősmagyar szókincse
A hortobágyi kőhíd építése Debrecen város mátai pusztáján. 1827 – 1833, (Debrecen, 1926)
Feketeházy János, a szegedi Tisza-híd magyar tervezője (Szeged, 1933)
A foszforos gyújtók: Rómer István és Irinyi János szerepe a gyújtók tökéletesítésében (Budapest, 1935)
A műszaki muzeális ügy fejlődése hazánkban és a Magyar Műszaki Múzeum (Budapest, 1939)
Barát Bélával közösen szerkesztették meg 1928-ban az első magyar műszaki szótárat, a kétkötetes Technikai lexikont. Kiemelten foglalkozott a hazai találmányok eredetének tisztázásával, a műszaki irodalom és szaknyelv kérdéseivel.[1][2][4]
Emlékezete
Lósy-Schmidt Ede emléktáblája a szülőházán
Sepsiszentgyörgyön szülőháza falán elhelyezett tábla őrzi emlékét.[4]
.svg){kind=small}