A Kőszegi Tájvédelmi Körzet területe 4200 hektár, ebből fokozottan védett 550 hektár. A tájvédelmi körzet az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozik.
Fekvése
A tájvédelmi körzet a Kőszegtől nyugatra fekvő Kőszegi-hegység területe. 1980-ban, a rendszerváltás előtt alakult meg a Kőszegi Tájvédelmi Körzet, ám ekkor még bizonyos területei nem voltak látogathatóak a kirándulók számára. Ez az elszigeteltség lett az oka, hogy a hegység természeti értékei a mai napig fennmaradhattak. A 4200 hektáros terület magába foglalja Kőszeget, valamint a Kőszegi-hegység és a Kőszeghegyalja öt kis települését: Bozsokot, Cákot, Kőszegdoroszlót, Kőszegszerdahelyet és Velemet.
Jellemzői
A Kőszegi Tájvédelmi Körzet a Kőszegi-hegységben található, az Alpokhoz tartozik. A hegység a mély völgyek miatt rögös. Ezt a tájat a hűvös nyár, viszonylag enyhe tél és bőséges, néha több mint évi ezer milliméter csapadék jellemzi. A hegységben rengeteg bővizű forrás fakad. Szépséges tájait járva, néhány száz méteren belül hol az Alpokban, hol a Bakony napsütötte tisztásain érzi magát az ember. A hegység maga is nagyobb területű, magasabb is – legmagasabb pontja, az Írott-kő, ami 882 méter, csúcsáról tiszta időben az Alpoktól a Balatonig látni.
A hegység állatvilágában több alpesi rovarfaj jelenléte bizonyított – olyanok is, amelyek csak itt élnek Magyarországon, mint például az alpesi sáska. A hegység állatvilágát szintén több értékes és ritka faj jellemzi, például a számos, szigorúan védett lepke- (pl. óriás medvelepke) és szitakötőfaj (pl. erdei szitakötő), de hasonló érték a bogarak között is akad (különösen értékes faj a futóbogár). A tiszta vizű patakokban él a kövi csík, a sebes pisztráng, a mind ritkább kövi rák, a nedves élőhelyeken gyakori a foltos szalamandra és a sárgahasú unka. A hegyi patakok mentén a vöröshasú unka is előfordul, a szép, és máshol ritkán látható foltos szalamandra pedig kifejezetten gyakori, mindennapos látvány.
Kőszegi várHétforrásSzent Vid kápolnaCáki pincesor
A gazdag kulturális örökséget jellemzi, hogy a hegység területe már a bronzkor óta lakottak, több helyen bronzkori sírokat, kohókat és bányákat, a Velem melletti Szent Vid-hegy mellett egy ősi város nyomait tárták fel. A kutatók megtalálták a rómaiak vízvezetékrendszerét is, amellyel Sabariát (Szombathely) látták el ivóvízzel. A honfoglalás után a terület gyepűvidéknek számított, és védelmi funkciót látott el.
Kálvária
A barokk templomot a pestis járványt követően jezsuita kezdeményezésre 1729 és 1734 között építették. Mellé egy évvel később remetelak is épült. Lakói között volt a templom első festője, gróf Weisz Henrich. A dombtetőről szép kilátás nyílik Kőszeg városára. Nem messze innen található az 1936-ban emelt háromhalmos trianoni kereszt, innen a szomszédos Ausztriába tekinthetünk át. A domb lábánál egy tábla emlékeztet egy hajdani bunkerre, ahol a Szálasi-kormány idején, 1944 decemberétől 1945 márciusáig a Szent Koronát őrizték.
Hétforrás
A legkedveltebb kirándulóhelyek egyike az osztrák határhoz közeli rőtfalvi völgykatlanban fakadó Hétforrás. A jelenlegi forrásfoglalás a Millennium évében készült, ekkor nevezték el a hét magyar vezérről. Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm nevét kis kőtáblákon olvashatjuk. A kristálytiszta, meglehetősen hidegvizű forrás látta el vízzel a fölötte magasodó Óvárat vagy Felsővárat. Erre utal régi elnevezése: Várkuta, Óvárkút. A forrásfoglalás mai képét az 1994-ben történt felújításkor alakították ki. A közelben romokban álló egykori határőrlaktanya várja jobb sorsát.
Óház
A 609 m magas Óház-tetőn kezdődött Kőszeg alapítása. Itt épült, valószínűleg határőrizeti céllal, a 13. században a város első vára, a Felsővár v. Óvár. Később, a XIV. században, az Alsóvár (Esterházy v. Jurisich-vár) létrejöttével fokozatosan elveszítette jelentőségét. A romossá vált épület helyébe elsőként egy fából, majd 1896-ban egy kőből készült kilátót emeltek, melyet egy szélvihar döntötte le. Az 1991-től kezdődő ásatásokban feltárt lakótorony alapjaira állították fel 1996-ban a mai kilátót.
Stájerházak
A Stájerházak nevüket a Mária Terézia által 1750-ben idetelepített stájer erdészekről kapták. Ma az igényesen felújított épületekben Erdészeti Múzeum és erdei iskola működik. A közelükben található emlékkő tábláján olvashatjuk a Kőszegi-hegységben egykor tevékenykedett jeles kutatók, erdészek nevét.
Írott-kő
A Kőszegi-hegység, egyben a Dunántúl legmagasabb pontja a 883 m magas Írott-kő. Régi neve, a Fenyő-hegy, a környék jellemző jegenyefenyveseire utal. 1909-ig az Árpád-kilátó, leomlása után 1913-tól pedig az Írottkő-kilátó magasodik a hegy csúcsán. A kilátó egyik része Magyarország, másik Ausztria területén fekszik. Tetejéről pazar kilátásban lehet részünk. Jó időben még a Fertőig és a Balatonig is ellátni.
Szent Vid-hegy
Velem község fölött, az 582 m magasságban található Szent Vid-hegyen telepedtek meg a vidék első lakói. Már a kőkori ember és az i. e. II. évezredből illír bronzművesek nyomait is megtalálták itt. Az i. e. 4-3. században kelták, később pedig rómaiak vették birtokba a tájat. A hegy lábánál avar temetőre is bukkantak. A 13. században kisebb erődítmény állt a hegyen, 1713-ban pedig egy kápolnát építettek ide. Ennek utódja a barokk stílusjegyeket viselő, 1859-ben épült Szent Vid templom. A területen 1973-tól ásatásokat folytattak. A feltárt leletek eredményeképpen napjainkra a környék értékes régészeti lelőhellyé vált.
Cáki pincesor
Kőszeg-hegyalja aprócska településén, Cákon található festői szépségű környezetben a híres cáki pincesor. A műemlékként védett 9 db zsúpfedeles pince régi korok hangulatát idézi. Körülöttük néhány százéves szelídgesztenyefa őrzi emlékét a valamikor virágzó gesztenyeligeteknek. A 19. század második felében épült házakban gyümölcsöt (szőlőt, gesztenyét), bort tároltak.
.jpg)
