A Kvangmjong (hangul: 광명, handzsa: 光明, RR:Kwangmyŏng?, ’ragyogó fény’), vagy Kvangmjong-hálózat (hangul: 광명망, handzsa: 光明網, RR:Kwangmyŏngmang?)[1][2]Észak-Korea zárt platformú, országos intranethálózata,[3] amelyet 2000-ben hoztak létre, hogy helyettesítsék a nemzetközi internetet, ami nem elérhető az átlag állampolgár számára.
A hálózat lehetővé teszi, hogy Észak-Korea kutató- és oktatási intézményei, médiumai, vállalatai, valamint kormányzati szervei saját weboldalakat hozzanak létre, amelyeket az ország különböző régióiban található főbb közintézmények és magánszemélyek használhatnak anélkül, hogy külföldi tartalommal találkoznának.
A hálózatra csatlakozva elérhető afféle kezdőlapként Észak-Korea egyetlen portáloldala, ami szintén a „Kvangmjong(Kwangmyŏng)” nevet viseli. A portálon keresztül elérhetők a Koreai Központi Hírügynökség (KCNA), a Rodong Sinmun és más híroldalak.
A hálózat a .kp top level domain alatti domainneveket használja, a globális internetről ezen oldalak nem érhetőek el.[4]
Az internet állami korlátozása más szocialista országokban is jelen van. Kubában a cenzúrázott internet mellett elérhető egy országos intranet, míg Kínában a bizonyos külföldi oldalakat blokkoló Nagy Tűzfal biztosítja a világháló tartalomszűrését. Nem szocialista országok, például Irán és Oroszország is tervezik nemzeti szintű intranet elindítását.
Az első észak-koreai weboldal, a Naenara webportál 1996-ban indult.[5] A hálózat felállítására már 1997-ben megkezdődtek a törekvések,[6] végül a 2000-es évek elején indult meg.[6][7][8][9] Az első e-mail-szolgáltató a Sili Bank volt, 2001-ben.[10]
2006-os flashmob incidens
2006 júniusában az Állambiztonsági Minisztérium gyűlést tartott, melynek tárgya egy, a Korea Computer CenterNaenara nevű honlapjára feltöltött bejegyzés volt. A Naenara Észak-Korea első honlapja, amelyet 1996-ban hoztak létre.
Egy felhasználó a honlap fórumán közzétette, hogy a Naenara létrehozásának 10. évfordulója alkalmából a phenjani sportcsarnokban megszervezi a netezők sporteseményét. A bejegyzés nyomán az évforduló napján körülbelül 300 netező gyűlt össze a phenjani sportcsarnokban, flashmobot okozva. A 300 fő hatalmas számnak számított, különösen azért, mert abban az időben számítógép csak a tehetősebb háztartásokban volt elérhető. Ez az esemény végül teljesen kimerítette az észak-koreai biztonsági szervek türelmét. Észak-Koreában szigorúan tilos minden olyan gyülekezés, amelyhez a hatóságok nem adtak engedélyt.[5]
A minisztérium feloszlatta a gyűlést, és meghiúsította a sporteseményt. Az esemény következményeként a Kvangmjong(Kwangmyŏng)ról eltávolították a csevegőszobákat, és az akkoriban gombamód szaporodó internetkávézókat is bezárták. Az otthoni telefonmodemek használatával történő magáncélú hálózati hozzáférést is betiltották, így onnantól a hálózatra csak hivatalos intézményeken keresztül lehetett csatlakozni.[5]
Honlapok
A honlapok számáról nincs pontos adat, de több ezerre tehető, 2014-ben a hálózaton a becslések szerint 1000–5500 weboldal létezett.[7][11]
Néhány ismert oldal, melyek töredéke az interneten is elérhető:[12]
