PROFILPELAJAR.COM

	Kovács József
	Portréja a Vasárnapi Ujság 1874. évi 40. számából.
Született	1832. február 11.; Kistengelic
Elhunyt	1897. augusztus 6. (65 évesen); Erdőtelek
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	nőgyógyász; sebész; tankönyvszerző;
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (29-1-13)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kovács József témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk az orvosról szól. Hasonló címmel lásd még: Kovács József (egyértelműsítő lap).

Erdőtelki Kovács József (Tengelic, 1832. február 11. – Erdőtelek, 1897. augusztus 6.^[2]) orvos- és sebészdoktor; műtő és szülészmester, miniszteri tanácsos, egyetemi rendes tanár.

Élete

Apja, id. Kovács József gazdatiszt volt Baracspusztán Dunaföldvár mellett, anyja Sziber Julianna. Kovács József elemi iskolába Dunaföldváron járt; tanulmányait Kalocsán folytatta 1848-ig, amikor a szabadságharc lelkesedése őt is magával ragadta. De a táborozásból nemsokára betegen került haza és a háború lezajlása után Pestre ment és a piaristáknál folytatta középiskolai felsőbb osztályait; az orvosi tudományokat ugyanott az egyetemen hallgatta. Közkedveltségben részesült tanárai előtt úgy, hogy az 1852–1856 közötti tanévekben nevezetes betegek mellett alkalmazták; így virrasztott több éjjelen át Vörösmarty Mihály betegágyánál és egész utolsó percéig ápolta a nagy költőt.

1856-tól Bécsben végezte orvosi tanulmányait és 1858-ban elnyerte orvosdoktori oklevelét, majd visszatért Pestre, ahol 1859-ben a sebészdoktori oklevelet szerezte meg. Balassa János mellett műtőnövendék, majd asszisztens volt és 1862-ben a sebészeti műtéttanból magántanár lett. 1866-ban ő gyógyította a háború sebesültjeit, akiket a Ludoviceum kertjében épített barakkokban helyeztek el. Itt tűnt ki először rendkívüli energiája, éles szeme, biztos keze és kiváló szakképzettsége. Ekkor megkapta a Ferenc József-rend és a szász királyi Albrecht-rend lovagkeresztjét. Amikor 1868-ban Balassa meghalt, őt nevezték ki helyettesévé, 1870-ben pedig a gyakorlati sebészet rendes tanára lett.

1874-ben őt választották az egyetem rektorának és egy évi működését a hasznos újítások sora örökítette meg. Az igazságügyi orvosi tanács fölállításakor 1890-ben ennek elnökévé nevezték ki. Elnöke volt a törvényszéki orvosi államvizsgálati bizottságnak, alapító tagja a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatnak, tagja az Országos Közegészségügyi Tanácsnak, elnöke a budapesti orvosi körnek és 12 évig a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók állandó központi választmányának.

1876-ban a Lipót-rend kiskeresztjét, 1891-ben a miniszteri tanácsosi címet, 1894-ben a katonaorvosok sebészi kiképzése körül szerzett érdemeiért a Ferenc József-rend csillagos comtur-keresztjét nyerte. A jászkun-kerületi orvosegylet tiszteletbeli, a királyi magyar természettudományi, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és több tudós és humanisztikus társulat tiszteletbeli és rendes tagja volt.

Mint orvos, a 19. század egyik kitűnősége és egyúttal a késnek valóságos mestere volt; működéséhez fűződik az ő utasításai szerint épült modern egyetemi klinikánk, melynek ő volt az igazgatója. Cukorbetegségéből fejlődött kelevények támadtak a testén és ezek egyike a jobb szemzug táján elmérgesedvén, halálát okozta erdőtelki birtokán.

Felesége Benkő Mária volt.

Írásai

Cikkei az Orvosi Hetilapban (1861: Syme-féle csonkítási eset, Kimutatás Balassa tanár kórodájából, 1862: A galvanéteszek értéke a sebészi gyakorlatban, 1864: Szunyal bőr alá fecskendése arcz-zsábáknál, 1866: Kizárt sérvműtéti esetek, Jelző golyófogó villamcsengetyű-készülettel, ugyanez a Wiener med. Wochenschriftben is, 1867: Az alsó állcsont mellső felének csonkulása a nyelv csonkításával rák miatt, 1868: Légcső nyitás gégevizenyő és a gégeizmok bénultsága folytán beállott fuldoklás miatt. Veleszületett segghiány sikeres műtéte, Néhány hugyrekedési eset és hólyag szurcsapolása. 1869: Belső szemzugképlés hámrák kiirtása után, Sérülési karütér-tágulat, 1870: Hólyaghüvelysipoly képlés, utóbb hüvelyzárás, hugyvezér, hüvelysipolybóli hugycsurgás gyógyítása, 1873: Hólyaghüvelysipoly képlés után hüvelyzárás, 1874: Rektori megnyitó beszéd, 1879: Elnöki megnyitó beszéd a magyar orvosok és természetvizsgálók XX. nagygyűlésén, 1883: A méh és függelékeinek daganatjairól); a Gyógyászatban (1861: Gégevizenyő hagymáz után, gégemetszés, jó siker, Másod gégevizenyő, öröklött bujasenyves fekélyek következtében gége- és gégesíp metszés, gyógyulás, Balassa tanár közlése nyomán, 1886: A hugycsőszűkületek kezeléséről, Egy steatolith, szalonnakő zuzása, 1887: A hugykövet eltávolító műtétekről és saját kőműtéteimről, Hugykőműtéti eseteim. Néhány hasmegnyitással járt műtéti esetem, Sérvképződés ritka esete, 1888: Hugykőeltávolítás bonyodalmakkal); a Magyar orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (XIII. Eger, 1869. A lángétesz. Flammenbrenner. XX. Budapest, 1879. Elnöki beszéde); rectori beszédei 1874. és 1875-ben (Acta. Budapest, 1874. I., 1876. I.); a Beitrag zur Behandlung der Harnröhrenstructuren; a Centralblatt für Chirurgieban (1887: Daten zur Indikationsstellung bei Steinoperationen, Ausführung und Statistik der Blasensteinoperationen); a Magyar Hirlapban (1892. 356. sz. Tapasztalataimból.)

Munkái

Gégelégcsőnyitás hártyás torokgyiknál. Laryngotrocheotomia in angina crouposa membranacea. Pest, 1863. (Különnyomat az Orvosi Hetilapból.)
Egyetemi alkotmányok. Emlékbeszéd 1875. június 25. Budapest
Sebészeti kóroda épülete. 1882–83-ki berlini egészség- és mentésügyi kiállítás alkalmából a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter megbizásából leirta. Budapest. 1883. (Egyetemi intézetek I. Magyar és német szöveggel.)
A hugykövekről, gyorsírói feljegyzések az 1883. szünedei cursusban tartott előadások után. Budapest, 1883. (Különny. az Orvosi Hetilapból.)
Gyakorlati sebészet. I. füzet. Budapest, 1890.

Jegyzetek

↑ ^a ^b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/08566.htm, Kovács József, 2017. október 9.
↑ Halálesete bejegyezve Erdőtelek állami akv. 61/1897. folyószám alatt.

Források

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.

További információk

Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Budapest, Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
Dr. Jantsits Gabriella: Magyar orvosok arcképei. Budapest, Medicina, 1990.
Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967–1969.
Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Budapest, Szent István Társulat, 1993-.
Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest, Magyar Könyvklub.