Adan Kovacsics, néhol Adan Kovacsics Meszaros (magyarul: Kovacsics Ádám; Chile, Santiago, 1953. június 13. –) magyar gyökerű, de Chilében született, Ausztriában nevelkedett, Spanyolországban élő spanyol-német-magyar műfordító.
Élete
Szülei 1948-ban vándoroltak ki Magyarországról Chilébe, ő már ott született. Apja - akit szintén Kovacsics Ádámnak hívtak - néhány év alatt a chilei magyarság aktív tagja lett, a chilei Magyar Tanács tagja, a Pro Patria magyar egyesület igazgatója, számos helyi rendezvény szervezője, vezetője.[7] Apja sokat olvasott magyarul, a könyveket egy Argentin magyar kiadón keresztül szerezte be. Adan ezeket is olvasta, hallgatta szülei történeteit Magyarországról, a magyar kultúráról. Nagyanyja 1956-ban vándorolt, s költözött ki hozzájuk, tőle is sokat hallott magyar gyökereiről, a magyarországi életről, mégis - ahogy később nyilatkozott - az ő realitása Chilében volt.[8] Gyerekkorában tanult meg magyarul, szüleivel ezen a nyelven, testvérével azonban spanyolul beszélt.[9]
14 éves korában a család visszatelepült Európába, Ausztria lett az új hazájuk. Itt érettségizett 1967-ben a Theresianum utódjaként működő tanintézetben, majd a Bécsi Egyetemen 1971-ben diplomázott újlatin és angol filológiából és filozófiából, s ugyanitt doktorált 1976-ban[10] - innen a kapcsolódása a német nyelvhez. 1977-től 1979-ig tanársegédként dolgozott az egyetemen, de 1980-ban áttelepült Spanyolországba,[9] ahol Barcelona mellett, Vilanova i la Geltrú településen él azóta is. Kezdetben egy fordítóirodának dolgozott, majd a magyarországi rendszerváltást követően feltámadt az érdeklődés a magyar irodalom iránt Spanyolországban, s elkezdett irodalmi műveket átültetni spanyolra. [8] Első fordítása Konrád György Kerti mulatság című könyve volt az 1990-es évek elején - s ami végül később jelent meg spanyolul. Rendszeres fordítási megbízásokat elsősorban az Editorial Acantilado nevű barcelonai kiadótól kapott, nekik fordított mások mellett Kertész Imre, Krasznahorkai László és Bodor Ádám műveket is.[11] A kiadó tulajdonosa, a 2014-ben elhunyt Jaume Vallcorba i Plana nem csak Kovacsics barátja volt, hanem kifinomult ízlésének, és nyitottságának köszönhetően a közép-európai irodalom legfőbb spanyolországi közvetítője, s ő mutatta be Spanyolországban a legtöbb kortárs magyar írót.[12] Kovacsics személyesen ismerte Kertész Imrét, barátságot ápolt vele, egy kivételével mindegyik művét lefordította spanyolra, a Sorstalanságot azonban Xantus Judit tolmácsolásában adták ki még jóval az irodalmi Nobel-díj odaítélése előtt. Xantussal egyébként szintén jó viszonyban volt annak haláláig.[8] A magyar mellett fordít németről is, Karl Kraus, Hans Lebert, Heimito von Doderer, Peter Altenberg, Joseph Roth, Stefan Zweig, Ingeborg Bachmann és Ilse Aichinger műveit is átültette már spanyolra.[13]
Testvére, Márta Bogotában él, szintén fordít. A már Katalóniában született lánya, Violeta filmkritikus.
Válogatás a műfordításaiból
A spanyolul megjelent kiadói adatok alapján (spanyol címmel, a szerzők fordított névsorrendjében)
- Ilse Aichinger: La esperanza más grande (Acantilado, 2005)
- Peter Altenberg: Páginas escogidas (Acantilado, 1998)
- Ingeborg Bachmann: El caso Franza/Réquiem por Fanny Goldmann (Acantilado, 2002)
- Attila Bartis: La calma (Acantilado, 2003)
- Ádám Bodor: El distrito de Sinistra (Acantilado, 2003)
- Ádám Bodor: La sección (Acantilado, 2007)
- Heimito von Doderer: Un asesinato que todos cometemos (Acantilado, 2011)
- Péter Esterházy: Sin arte (Acantilado, 2010)
- László Földényi: Dostoyevski lee a Hegel en Siberia y rompe a llorar (Galaxia Gutenberg, 2006)
- Béla Hamvas: La filosofía del vino (Acantilado, 2014)
- Imre Kertész: Dossier K (Acantilado, 2007)
- György Konrád: Una fiesta en el jardín : novela y diario de trabajo (Alianza, 2003)
- László Krasznahorkai: El último lobo (Fundación Ortega Muñoz, 2009)
- László Krasznahorkai: Ha llegado Isaías (Acantilado, 2009)
- Karl Kraus: Los últimos días de la humanidad (Acantilado, 1992)
- Hans Lebert: La piel del lobo (Acantilado, 1994)
- Joseph Roth: Las ciudades blancas (Acantilado, 2014)
- Miklós Szentkuthy: Leyendo a Agustín (Subsuelo, 2014)
- Stefan Zweig: Embriaguez de la metamorfosis (Acantilado, 2001)
Díjai
- 2004: Ángel Crespo-díj (spanyol díj műfordítóknak)[10]
- 2009: Pro Cultura Hungarica[14]
- 2010: Premio Nacional de Traducción (a spanyol kulturális minisztérium díja fordítóknak)[13]
- 2017: Balassi Műfordítói Nagydíj[14]
- 2022: Straelen műfordítói díj (Straelener Übersetzerpreis)[15]
Jegyzetek
