Tanulmányait bátyjával, Kossuth Ferenccel együtt a párizsi politechnikumon végezte, majd ezt követően ugyancsak vele együtt vett részt a mont-cenisi alagút és az Alta-Italia vasúthálózatainak építésében. 1885-ben a dél-olaszországi vasutak igazgatója lett, és szakmájában való kitűnő munkásságáért az olasz király a commendatore címmel tüntette ki.[4]
Magyarországon több ízben megkínálták képviselői mandátummal, de nem fogadta el, és megmaradt olasz állampolgárnak. Édesapja temetésére (1892) hazajött ugyan, és később is több alkalommal meglátogatta időközben hazaköltözött bátyját, de a marasztalások ellenére nem telepedett meg hazájában. 1914-ben ismét meglátogatta Magyarországot, ezúttal bátyja halála alkalmából.[4]
1895-ben londoni vasúti kongresszus egyik elnökévé választották. 1900-ben a Societa della strade ferrate per l'Appeninoe l'Adriatico vezérigazgatója. 1909-ban a vasutak államosításakor vonult nyugalomba, és Milánóban telepedett le. Ugyancsak 1909-ben a ceglédi takarékpénztár az egyik házát ráíratta. 1918-ban hunyt el 73 éves korában. Politikával életében egyáltalán nem foglalkozott.[4]
Érdekesség
Létezik egy legenda, miszerint Kossuth Lajos nem Monokon, hanem Olaszliszkán született. Egyes források szerint az ifjabb Kossuth Lajos is meglátogatta az 1910-es években ezt a házat.[5]
↑Tolnay 2008: Gábor, Dr. Tolnay (2008). „Nyílt tér”. Századok folyóirat – Magyar Történelmi Társulat. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 26.)
